Forralevegő
Az Európai Unió úgy van megalkotva, hogy minél kisebb egy tagállam, relatíve annál nagyobb képviselet jut politikusainak a döntéshozatalban, és minél szegényebb, annál több központi forrásra jogosult. Ehhez képest történelmi teljesítmény, amit Orbán Viktor elért, nevezetesen, hogy Magyarország beleszólása az uniós folyamatokba a méretéhez, közösségi támogatása pedig a rászorultságához képest is akkorát csökkent, hogy a Holdról is látszik. A nyíltan Putyin-barát kormány vétólehetőségeit a többi tagállam kicselezi, hasonló okból a kormánypárt európai parlamenti képviselőiből egyetlen számottevő frakció sem kér, a brüsszeli pénzek fájdalmasan nagy részét pedig visszatartják, mert a Fidesz amúgy is ellopná a magyar állampolgároktól. Ilyen amortizált presztízzsel fordul rá a magyar kormány a jövő héten kezdődő féléves EU-elnökségére, amelyben azonban – mint az olykor túl-, máskor alábecsült, de valójában inkább adminisztratív szerepkör számos csínját-bínját elmagyarázó Fókuszban rovatunkból kiderül – mind Orbán hívei, mind ellenségei csalódni fognak: a magyar miniszterelnöknek ahogy eddig, ebben a funkcióban sem lesz módja tönkretenni vagy éppenséggel elfoglalni az európai integrációt.
