Lovagiasnép
„Az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam” – mondta tíz évvel ezelőtt Tusnádfürdőn Orbán Viktor. Azóta fel is építette. Bárki képet alkothat arról, hogyan működik: kormányfői teljhatalommal, a közvagyon átjátszásával a klientúra kezébe, a haverok és járadékvadászok gazdagításával, a jóléti, szociális és egészségügyi szféra kivéreztetésével, ideológiai és hírmonopóliummal. Sikerült tökélyre fejleszteni. Olyannyira, hogy a párizsi olimpia megnyitóján az állami televízió műsorvezetői nyilvánosan fintorogtak a sokszínűséget nyíltan vállaló ünnepségen. Ha parancsra tették, szégyen. Ha önként, még inkább. Pedig „ennek a műsornak minden jelenete tele volt nemzeti jelképekkel, kulturális referenciákkal. Esztétikailag gazdagon, technikailag káprázatosan ünnepelt Párizs” – pillant a kulisszák mögé Rusz Mónika, aki felidézi, hogy a kereszténység ádáz védelmezői sajnálatos módon összekeverték a XVII. századi holland festő, Jan Hermansz van Biljert Az istenek ünnepe című festményét – amely a megnyitó egyik élőképe volt – Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájával.
