Egyajelszó:aharc

Bő tíz éve, 2013-ban néhány, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen frissen végzett jogász elhatározta, hogy „hiánypótlóként”, a szakmájuk iránti felelősségtől vezéreltetve létrehoznak egy jobboldali, de a kormánytól független szellemi műhelyt. „Afféle fiatalos belső lelkiismerete kívántunk lenni a kormányzó Fidesznek, nem riadva vissza a szakmai kritikától sem. Közérthető elemzéseket akartunk készíteni a fontosabb közügyekről” – fogalmazott évekkel később egyikük, hozzátéve: az alapításkor „eszünkbe se jutott, hogy végigszerepeljük a médiát” (HVG, 2020. szeptember 17.). Az Alapjogokért Központ szellemi hátországát az amerikai neokonzervativizmus adta, s a közös gondolkodást erős oroszellenesség jellemezte.

Ám kisvártatva megérkezett Szánthó Miklós és köre, akik egyes források szerint Gulyás Gergely, mások szerint Rétvári Bence környezetéből jöttek úgymond gatyába rázni az amatőr társaságot. A Nézőpont Intézetet is megjárt Szánthó és Törcsi Péter kutatási igazgató válaszút elé állította a szervezetet: politikai vagy szakmai alapon működnek-e tovább? Előbbivel természetesen több pénz és karrierlehetőség járt, Szánthóék nem is nagyon hezitáltak. Így aztán az addig a Falk Miksa utcában bérelt szerény lakás helyett csilli-villi irodába költöztek a Vár aljában, a Lovas utcában, a pályakezdőknek pedig jól fizető állásuk lett. A fejlődés azóta is töretlen: a központ mögött álló cég, a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. – mint azt a Telex kiderítette – 2022-ben csak a kormányközeli Batthyány Lajos Alapítványtól 2 milliárd forintot kapott, az idénre pedig az Átlátszó információi szerint ezt már megduplázta.

Súlyos ára volt tehát az eredeti tervek feladásának, ámde a jelek szerint – egyeseknek biztosan – megérte. A magát hajdan legalább szavakban függetlennek valló szervezet (az eredeti célkitűzés szerinti feladatuk, hogy megvizsgálják „az aktuális közjogi ügyeket, és azokról mértéktartó elemzéseket” hozzanak nyilvánosságra, amelyek „módszertana kizárólag jogi szempontokat vesz figyelembe, politikai értékelésre nem terjed ki”) hamarosan egy lett a kormány körül sertepertélő álcivil formációk közül. Már rég nem szakmai elemzésekkel segítik a Fideszt, hanem elsősorban azzal, hogy ismételgetik a kormánypropagandát itthon és immár külföldön is, illetve konferenciákat szerveznek (köztük a CPAC Hungaryt).

Az, hogy Szánthó néhány éve a kormánymédia mögött álló KESMA egyik vezetője lett, csak annyit tett hozzá az ártatlanság elvesztésének történetéhez, hogy már a látszatra sem adtak. Időközben a cél is megváltozott. Ma már ellenpólust akarnak képezni „a túlburjánzó emberi jogi fundamentalizmussal és politikai korrektséggel szemben”. Az alighanem már csak a véletlen műve, hogy a szervezet honlapján közölt bemutatkozás alapján a központ vezető munkatársainak összetétele létszámban és a nemek arányát illetően csak annyiban különbözik a kormányétól, hogy a 14 férfi alkotta koszorú náluk egy hölggyel is kiegészül. ¬ Dobszay János