Mindenarészletekben

A magyar művészettörténet modernizmustól a mai kortárs művészetig terjedő képzőművészeti hagyományát tekinti át A főváros képtára – Művek és történetek című kiállítás a Fővárosi Képtár saját gyűjteményének válogatásában. A kollekció megalapozása még az 1880-as években kezdődött el, a két világháború közötti időszakra pedig a magyar művek második legjelentősebb gyűjteményévé nőtte ki magát a Szépművészeti Múzeumé mellett. Szerepét az 1950-es évek közepére a Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum (BTM), valamint a Nemzeti Galéria létrehozásával nagymértékben elvesztette, a kollekció jelentős részét beolvasztották ugyanis a két, újonnan megnyitott intézmény kollekciójába. A Fővárosi Képtár 1988 után ismét önálló lett azzal, hogy a BTM képzőművészeti gyűjteményévé nyilvánították.

A jobbára a Kiscelli Múzeum raktárában „állomásoztatott”, közel 40 ezer alkotásból álló gyűjteményből most 150 művet mutatnak be a BTM budai várbeli tereiben. A tárlat jó gyorstalpaló a magyar képzőművészet történeti áttekintéséhez, az emigrációba kényszerült, illetve vonult alkotóktól a nagybányai iskolán át az absztrakcionista munkákig. Nem merül el a legapróbb részletekben egyik korszak vagy iskola esetében sem, szélesebb történeti perspektívát ad. A francia posztimpresszionista Nabis-csoport hatásait tükröző, Magyarországon a modernizmus előfutáraként is számontartott Rippl-Rónai József Szüleim negyvenévi házasság után című képétől elindulva szó esik a kiállításon a nagybányai festőiskola tagjairól, köztük Ferenczy Károlyról, a Nyolcakhoz tartozó Tihanyi Lajosról, Márffy Ödönről vagy a magyar konstruktivistákhoz sorolható Bortnyik Sándorról is. A kiállítótér második felében a szocialista kultúrpolitika kettősségei, valamint a rendszerváltás, majd az azt követő évek képzőművészete is megjelenik. A  művek sorában Keserü Ilona, Bak Imre, Reigl Judit, Vera Molnár, Benczúr Emese, Chilf Mária munkái is szerepet kapnak. Feltűnik Eperjesi Ágnesnek a tragikus sorsú szépségkirálynő, Molnár Csilla emlékére készült performance-a, valamint a 3D-s nyomtatóval készült büsztje is.

Az ötvenes éveket leginkább a szocialista realista formanyelv lenyomatai tükrözik Hincz Gyula vagy Mikus Sándor munkáival; a 60-as, 70-es évek szellemiségét, már a nyugati művészet hatásait mutatják Keserü Ilona, Lakner László festményei, a geometrikus formanyelvvel dolgozó Bak Imre képei; a performance és konceptuális művészet Ladik Katalin műveiben kap teret – egy-egy név a teljesség igénye nélkül. A 90-es évek generációjából például Benczúr Emese, Eperjesi Ágnes vagy Nemes Csaba művei tűnnek fel a kiállításon.