Őrületekévada

Donald Trump republikánus elnökjelölt a múlt heti tévévitán azzal érzékeltette az illegális bevándorlók jelentette veszélyt, hogy azok az ohiói Springfieldben kutyát, macskát és más háziállatokat esznek; az sem tudta meggyőzni, hogy az egyik moderátor, David Muir közbevetette, hogy ezt a pletykát a város vezetői cáfolták.

Az X mikroblogon szeptember 6-án tűnt fel egy bejegyzés, mely szerint a posztoló „szomszédjának a lányának a barátja” látta, amint egy haiti bevándorlók lakta ház kertjében egy faágról felakasztott macska lógott, hogy leöljék és megegyék. Trump ezt közölte tényként, s a történethez még a múlt vasárnapi tévés beszélgetésein is ragaszkodott J. D. Vance republikánus alelnökjelölt, ohiói szenátor.

Az Ohio fővárosától, Columbustól 70 kilométerre nyugatra fekvő Springfield tipikus, túlnyomórészt fehérek lakta iparváros, amely az ezredforduló után hanyatlásnak indult, a népessége fogyni kezdett. A helyi vezetés nekiállt befektetőket odacsábítani, ám addig nem volt munkaerő az új és a megújuló régi vállalkozások számára, amíg a korábban leginkább Florida déli részén, valamint Bostonban és New Yorkban élő haitiak között el nem terjedt a hír a lehetőségek városáról. Az utóbbi négy évben a becslések szerint 15 ezer haiti bevándorló érkezett a 60 ezres Springfieldbe, s ők legálisan élnek és dolgoznak az USA-ban. A washingtoni kongresszus 1990-ben fogadta el azt a törvényt, amely átmenetileg védett státuszt ad azoknak a bevándorlóknak, akik olyan országból érkeznek, ahová polgárháború vagy káosz miatt életveszélyes lenne visszatérniük. Márpedig Haitira mindkettő hosszú ideje jellemző, s jelenleg a becslések szerint 300 ezer onnan származó élvezi ezt a védelmet, ami az orosz agresszió 2022-es kezdete óta az ukránokat is megilleti.

Az angolul nem jól beszélő, jellemzően fekete haitiak tömeges megjelenése valóban keltett ellenérzéseket Springfieldben. A Trump-kampány azt is emlegeti, hogy tavaly egy, a közlekedési szabályokat csak hézagosan ismerő haiti férfi az ­autójával belerohant egy iskolabuszba, amin egy 11 éves fiú az életét vesztette. Az apa a múlt héten arra kérte az általa erkölcsi csődtömegnek minősített Trumpot és Vance-et, hogy ne használják fel politikai céljaikra a gyereke halálát.

Amióta az augusztus végén a wyomingi Jackson Hole-ban tartott szokásos nyári gazdasági konferencián Jerome Powell, az USA jegybankjának szerepét betöltő Fed elnöke nagy figyelemmel várt beszédében bejelentette, hogy elérkezett a kamatcsökkentés ideje, már csak az volt a kérdés, mekkora mértékről döntenek szeptember 18-án. A 0,25 százalékpontot az óvatos, ennek dupláját a bátor cselekedet jellemzőjeként emlegették.

Az irányadó rövid lejáratú kamatot a Fed 2022-től végrehajtott agresszív lépésekkel az 5,25–5,5 százalékos sávba vitte föl; ilyen magasságban 2001 óta nem volt. A cél a jegybank egyik feladatának számító árstabilitás helyreállítása (a másik a lehető legnagyobb foglalkoztatás), a négy évtizedes csúcsot jelentő 9,1 százalékra emelkedett infláció megfékezése volt. Ez sikerült, mert augusztusban már csak 2,5 százalékos volt az éves áremelkedés, az energia és élelmiszer nélkül számolt maginfláció pedig 2,7 százalékos: mindkettő belátható távolságban van a Fed által kívánatosnak tartott 2 százalékos mértéktől.

Legutóbb 1995-ben sikerült az amerikai jegybanknak puhán landoltatni a gazdaságot, amikor úgy csökkentette a kamatokat, hogy a konjunktúra megtartotta a lendületét, az infláció tovább mérséklődött, és a munkanélküliség nem indult emelkedésnek. Alan Greenspan akkori Fed-elnök feje fölé glória került – amit a laza monetáris politika által is fújt dotcomlufi ezredfordulós kipukkanása utóbb megtépázott –, s most Powellnek Kamala Harris és a demokraták lehetnek hálásak egy hasonló bravúrért.