¬ Dénes a párizsi olimpia utáni, búcsúinterjújában azt mondta, kiskorában erőltették az uszodába. Valóban?

Ha már nekem nem sikerült eljutnom az élsportig, mindig épp csak bejutottam a döntőbe, a fiaimért mindent megtettem. A legidősebb, Zoltán eleinte csak akkor volt hajlandó edzésre menni, ha előtte rántott húst kapott. Dániel viszont olyan lelkes volt, hogy éjjel, álmában is fejest ugrott az ágyból. A kicsi, Dumi (Dénes) zabolátlan, megosztó személyiség volt, de szerették, mert mindig elsőnek ért a medence falához. Amikor a két kisebbet elvittem Faragó Tamáshoz vízilabdázni, Dumi kezdetben toporzékolt, nem akart edzésre járni. Olyan értelemben igen, erőltettem, hogy hiába bömbölt, vittem a középsővel együtt, aztán kedvet kapott, és jöttek is a kisebb sikerek.