Félholtra ünnepelték 1988-ban a második emigrációjából első alkalommal hazalátogató Faludy Györgyöt, akivel nemcsak a hírnevét megalapozó Villon-átköltései tértek vissza Magyarországra, de akkor indult hódító útjára a vihart kavaró regényes önéletrajza, amelynek nemrégiben az ötödik kiadása jelent meg.
Túlélte
A hazalátogató Faludy György 1988-ban. Öt és fél órát dedikált
MTI / Cser István
Az 1910-ben született Faludy 96 esztendeje során mindvégig vagabund életet élt, költői-írói életműve sem nélkülözte a különcségeket. Már az irodalomba való berobbanása sem volt szokványos. 1937-es kötetében a francia felvilágosodás előfutárának, Francois Villonnak a verseit költötte át. De inkább az a megfogalmazás a helyénvaló, hogy a fél évezreddel korábban élt példakép álneve alatt mondta ki a 27 éves poéta azt, amit a cenzúra Faludy névvel alighanem betiltott volna. A feltámasztott Villon elementáris közönségsikert hozott, és az „igazi Villon meghamisítása” miatt éveken, évtizedeken át húzódó példátlan irodalmi vihart kavart. Faludy 1938-ban emigrált, megjárta Franciaországot, Marokkót, Amerikát, majd 1946-ban a szíve hazahúzta, s bár próbálkozott a beilleszkedéssel, valami mindig félresiklott.
Miközben Villonja tovább szárnyalt, a költő majdhogynem szunnyadt, nevét leginkább a katolikus püspök Prohászka Ottokár szobrának ledöntésekor emlegették. Az „antikommunista szociáldemokrata” hiába írt a Rajk-per idején a vádlottakat megbélyegző verset, a „kémkedő”, az „összeesküvő” nem kerülhette el sorsát: 1950-ben letartóztatták, s bírósági tárgyalás helyett 1953-ig a recski kényszermunkatáborban raboskodott, s az ott fejben írt börtönverseiben találta meg igazán a saját hangját.
Kiszabadulása után további három év telt el, míg 1956 szeptemberében visszavették az Írószövetségbe, a forradalom leverése után viszont ismét emigrált. Két éven át szerkesztette az akkor még Londonban megjelenő Irodalmi Újságot, aztán Máltán élt, majd Torontóban telepedett le. Tanárkodott, de leginkább magánzó volt, műfordított, könyveket szerkesztett. 1962-ben angolul adta közre a később alaposan kibővített, s fő prózai művének tekintett memoárját. És folyamatosan írta – és átírta – saját verseit, amelyeket 1980-ban az összegyűjtött verskötetében „véglegesített”.
Noha reménykedett, de valójában nem bízott abban, hogy emigrációjából hazatérhet. 1988-as magyarországi diadalútját csodaként élte meg, s a következő években lassan vissza is telepedett Budapestre. Életműve régi és új darabjaival, köztük élettársának írt homoerotikus költeményeivel elárasztotta a könyvpiacot. Feltételezett bevételeivel párhuzamosan irigyeinek számát is szépen gyarapította. Elvtárs-, majd-polgárpukkasztó provokációival sem hagyott fel. 92 évesen megnősült, s a nála 65 esztendővel ifjabb költőnővel a Penthouse szexmagazin fotóalanya lett. Igaz, feleségével ellentétben ő csak félmeztelenre vetkezett.
