Aforradalomfelfaltgyermekei

„Megszakítottuk a több évtizedes csendet – hiszen az áldozatok nem beszélhettek, a meghurcolt szülők hallgattak, a gyerekek többsége nem kérdezett” – hangsúlyozzák a saját kommunista káderek ellen 1949–1956 között lefolytatott perek áldozatainak gyerekei, akiknek visszaemlékezéseiből Szalai Anna, a Rajk-per ötödrendű vádlottja, Szalai András leánya szerkesztett kötetet. A könyv egy 2023 tavaszán lezajlott kétnapos találkozó összefoglalása. Az akkori résztvevők közül mintegy kéttucatnyian egyeztek bele (köztük Aczél György és Marosán György gyerekei, Szakasits Árpád unokái), hogy írásban is megjelenjenek gyerekkori emlékeik.

A Megforgatott világ – Gyerekkor 1949 előtt és után című összeállításból kiderül, hogy a Rákosi-éra hatalmi gépezete a hithű párttagok esetében sem tett kivételt. Ugyanúgy törte rájuk és családtagjaikra is az ajtót az éjszaka közepén, forgatta fel a lakást bizonyítékok után kutatva, penderítette ki a hozzátartozókat a kivételezetteknek járó pozíciókból (a gyerekeket például a Rákosi-óvodából és a Gorkij-iskolából), majd telepítette ki őket vidékre. Az ily módon kitaszított családok meghatározó „élményei” közé tartozott az is, hogy a szabadlábon maradtaktól hirtelen elfordultak a régi barátok, volt olyan gyerek, akinek megváltoztatták a nevét, amikor pedig végre kiszabadult az elhurcolt szülő (már amelyiket nem verték agyon vagy nem akasztották fel), a legtöbb családban akkor sem beszéltek az átéltekről, tabuként kezelték a múltat. A sok szempontból hasonló, mégis egyedi történetek egyik jellemző mondatát a Dobó Jánosékkal egy perben elítélt Ács (Haas) Tamás ötéves kislánya, Kati írta 1954 tavaszán a börtönbe: „Édesapa, nagyon szeretlek, fényképről jól ismerlek, és szeretném, ha hazajönnél, mielőtt én iskolába megyek.”