Időtlen időkig
Bár van, aki nagyjából pontosan érzi, hogy mikor telik el egy óra, az agy nem időmérő szerkezet, egyedi módon követi az idő múlását. Erre utal amerikai kutatók legújabb vizsgálata, amelynek eredményei szerint az ember időérzékelése a tevékenységein és a tapasztalatain, nem pedig valamiféle belső órán alapul. Amikor mozdulatlanok vagyunk, unatkozunk, úgy tűnik, mintha ólomlábakon vánszorogna az idő, ugyanis nem történik velünk, körülöttünk semmi. Ha viszont sok esemény zajlik, és mi is tevékenyen részt veszünk ezekben, akkor szinte repül az idő. Saját tapasztalatból ezt mindenki tudja, azonban a Las Vegas-i Nevadai Egyetem kutatói az idegi háttérre is kíváncsiak voltak, ezért rágcsálókon vizsgálták az agyi aktivitást különféle feladatok végzése során. Eredményeik azt mutatják, hogy az agy aktivitása, ami összefüggésbe hozható a vélt időméréssel, érezhetően változik a feladatvégzés előrehaladtával. Ez szerintük azt jelzi, hogy a tapasztalatok, nem pedig az időintervallumok befolyásolják az agyi aktivitást. Eredményeik az időérzékelés kezelésében is alkalmazhatók. Ha valaki emlékezni szeretne valamire, akkor érdemes lehet szünetet tartania a tevékenységek között, viszont ha múlatná az időt, akkor jól teszi, ha gyors ütemben végez valamit. Gyakran mondják, hogy ha szórakozunk, akkor repül az idő, a kutatók viszont úgy fogalmaznak: akkor érezzük gyorsnak az idő múlását, ha sok mindent csinálunk. A szakemberek úgy vélik, az idő érzékelésével kapcsolatos eredményeik hozzásegíthetnek olyan állapotok jobb megértéséhez, mint amilyen az Alzheimer-kór, az abban szenvedőknek ugyanis gyakran eltorzul az időérzékelésük. Mindenesetre az agy időfelfogásának megértése képessé teheti az egyéneket arra, hogy olyan fizikai folyamatnak tekintsék az idő múlásának érzékelését, amelyet módjukban áll befolyásolni, ezzel pedig hozzájárulhatnak a mentális egészségükhöz.
