Kalóriák és nagymamák
Egyáltalán nem biztos, hogy a csökkentett kalóriabevitel és az időszakos böjt önmagában hozzájárul a hosszabb élethez – állítják amerikai kutatók, megkérdőjelezve egy mostanság divatos nézetet. Kísérleteik összegzéséből kiderül, hogy a pluszéletévek nemcsak a kalóriamegvonástól függenek, hanem attól is, hogy mennyire ellenálló a szervezet a kevesebb tápanyagbevitel okozta stresszel szemben.
A The Jackson Laboratory orvosbiológiai kutatóhálózat szakemberei mintegy ezer egér életútját követték nyomon, miközben különböző étrenden tartották a rágcsálókat. Néhányan tetszésük szerint étkezhettek, mások a szokásos kalóriabevitelük 60, illetve 80 százalékát kapták. Két további csoportot időszakos böjtre fogtak (heti egy vagy két napon nem ehettek semmit), azonban a többi napon lakomázhattak. A kutatók közben megfigyelték az állatok egészségi állapotát, vért vettek tőlük, anyagcserével kapcsolatos markereket mértek, végül rögzítették, hogy meddig éltek.
Az eredmények tulajdonképpen megfeleltek a várakozásnak, azonban volt egy kis csavar. A korlátlanul étkező egerek átlagosan 25 hónapig éltek, az időszakos böjtre fogottak valamivel tovább, 28 hónapig. Azok a rágcsálók, amelyek csupán 80 százalékát fogyasztották szokott étrendjüknek, 30 hónapot is megérhettek. A legtovább, 34 hónapig azok a kísérleti állatok maradtak életben, amelyek korábbi táplálékbevitelük 60 százalékával voltak kénytelenek beérni. Eddig a pontig minden meg is felelt a várakozásoknak: ha nem mértéktelenül eszik valaki, hosszabb életre számíthat.
Viszont egy érdekes jelenséget is felfedeztek a kutatók. Az említett élettartamok ugyanis az átlagot jelentették, az egyes csoportokon belül olykor nagyon eltérő értékeket tapasztaltak. Például néhány, alacsony kalóriatartalmú diétára fogott egér csak pár hónapig élt, mások viszont extrém hosszú ideig. Ez utóbbiak közé azok az egerek tartoztak, amelyek a kalóriakorlátozás ellenére is megtartották a súlyukat. Azok viszont, amelyeknél csökkent a testzsír a kalóriamegvonás hatására, általában rövidebb ideig éltek. Hiába voltak karcsúbbak ezek a rágcsálók, alacsonyabb energiaszintet, gyengébb immunrendszert és károsodott reproduktív egészséget találtak náluk a kutatók.
Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy az élet feszültségeihez való alkalmazkodás, a rugalmasság nagyobb szerepet játszik a hosszú élettartamban, mint korábban gondolták. Azaz nem csupán az számít, hogy valaki kevesebbet eszik, hanem az is, hogy a szervezete mennyire tudja kezelni ezt a kihívást. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy bár a kalóriakorlátozásnak valóban van hatása az élettartamra, az egerek közötti – elsősorban az immunrendszer egészségével és a vörösvértestekkel kapcsolatos – genetikai különbségek határozták meg igazán azt, hogy meddig éltek. Ezek a jellemzők jobban jelezték a várható élettartamot, mint az olyan metabolikus markerek, mint a vércukorszint vagy a testzsírszázalék. Gary Churchill, a The Jackson Laboratory professzora frappánsan összegezte a fenti eredményeket: ha sokáig akarsz élni, irányíthatsz pár dolgot az életedben, például az étrendedet, de valójában a legjobb jel, ha van egy vagy két nagyon idős nagymamád.
