Még lejtősebb pálya
Fél nap, pontosabban egy éjszaka és pár kora délelőtti óra elég volt a kormánytöbbségnek arra, hogy a választójogi törvény módosítását a tervezet benyújtásától a – plenáris ülés elé kerülés lehetőségét megteremtő – bizottsági jóváhagyásig lezavarja. Noha a népességszám változása – például az agglomerációban élők számának növekedése, másutt pedig a vándorlási-halálozási veszteség – régóta indokolttá tette volna a választókerületi határok átrajzolását, annak reformját ezúttal sem előzte meg széles körű szakmai-társadalmi vita. A parlament igazságügyi bizottsága nevére vett, 78 pontból álló javaslatcsomag, jól érzékelhetően az előző választások eredményeiből kiindulva, úgy rajzolná át a körzethatárokat, hogy az a Fidesz esélyeinek maximálisan kedvezzen, az ellenzék számára pedig hátrányos kiindulási helyzetet teremtsen. Úgy csökkentenék például kettővel a budapesti – korábban az ellenzék által fölényes diadallal megnyert – választókerületek számát, hogy közben az ellenzék szempontjából könnyen nyerhető területek közül többet megbontanának, átsorolnának. Hasonló a logika vidéken is. Az EP-választás alapján a Tisza Pártnak állna 2026-ban a zászló például Fejér megyében, ezért ott is a darabolós módszert alkalmaznák, szemben például Tolna és Somogy megyékkel, ahol a választói létszám ugyan szintén hatalmas aránytalanságokat mutat, de mivel ezekben a Fidesz érdekei a jelenlegi területi felosztás maradása mellett szólnak, a javaslat nem is változtatna. A bűvészkedést Karácsony Gergely főpolgármester a kormány budapesti választók elleni bosszújaként értékelte, az MSZP-s Kunhalmi Ágnes (akinek a körzetét négybe aprítanák) úgy kommentálta a terveket, hogy a Fidesz mindent megtesz azért, hogy a kormányváltásra voksolók akarata a legkevésbé érvényesüljön. A fővárosi Fidesz szerint Karácsony a hibás, hogy kevesebben élnek a fővárosban, mint Tarlós István idejében, és ha nem csökkent volna a lakosságszám, nem is kéne itt módosítani.
