Botrányhős
Csak semmi smúz, csak semmi csillogás, helyette nyers őszinteség, nők, balhék, részeg éjszakák, kijózanító nappalok, nehéz természetből is adódó konfliktusok. Klem Viktor színészbravúrja, Marlon Brando alakjának megidézése beazonosítatlan tévé- vagy filmstúdióra emlékeztető térben, néhány kellékkel, nagy adag humorral, lezser szellemességgel. Hollywood száz éve született és húsz éve elhuny fenegyerekének szabálytalan önéletrajzát Klem Viktor dolgozta fel és Vecsernyés János rendezte meg. A szövegkönyv alapját az eredetiben 1994-ben, magyarul 2006-ban megjelent, E dalra tanított anyám című memoárkötet adta, amelyben Brando hosszas kérlelés után a The New York Times újságírójának, Robert Lindsey-nek közel hatszáz oldalon nyilatkozott. A Botrányhős című, félig stand up, félig klasszikus előadás mintegy húsz epizódot, sztorizásba csomagolt villanásokat elevenít fel a film, a szex, a színház, a hírnév, a boldogtalan gyermekkor háza tájáról. Eredeti hangvételű, rövidebb-hosszabb villanások ezek, viszonylagos kronológiai sorrendben haladva a trágyás csizmás parasztfiútól a hetyke modorú moziújoncon át a befutott nagyvadig. Brando szerint a színészet nem nagy kunszt, a legfőbb vonzereje a pénz, amit lehet keresni vele. Kiábrándít, demisztifikál, bicskanyitogató stílusában bárkit sérteget, megsértődik. Az a férfi, akinek a nők rögtön hanyatt fekszenek, maga is beismeri, hogy kivételes karizmájának legalább annyira köszönheti a Broadway és Hollywood meghódítását, mint az őstehetségének. Klem Viktor remek ízléssel eggyé válik Brando szerepével a srácos mosolytól a 156 kilós monstrumig – nyílt színi öltözéssel, testtöméssel –, aki kénytelen megtapasztalni, hogy egyik fia gyilkos, a lánya pedig öngyilkos lesz. Mintha A Keresztapa Don Corleonéja „végzetesen” kísértené a valóságban. Átváltozóművészként jeleníti meg Hollywood színe-javát, Marilyn Monroe-t tűsarkúban, Charlie Chaplint a híres kalapjával, Francis Ford Coppolát fekete körszakállal, napszemüvegben, A Keresztapa castingján, valamint az indián lányt, akit Brando maga helyett küldött az 1972-es Oscar-díj-átadóra, második Oscarja átvételére, hogy felhívja a figyelmet az indián őslakosok helyzetére. J. F. Kennedy is feltűnik egy fogadáson, és nem túl hízelgő megjegyzéseket tesz Brando testsúlyára. Mindent összevetve a Botrányhős hihető és hiteles önreflexiókkal teli színpadi este a valóság és a látszat dolgairól.
A 84. Művészeti Aukció
Mi kötheti össze a IV. században élt Gratianus római császárt, az 1891-ben alapított svájci Angelus óragyárat és Aba-Novák Vilmost, a modern magyar festészet egyik alulértékelt zsenijét? Az a budapesti művészeti aukció, amelynek keretében kalapács alá kerülnek exkluzív, gyakran történelmi jelentőségű ékszerek, érmék éppúgy, mint a hazai képzőművészet kiemelkedő alkotásai vagy az óraipar világelitjébe tartozó darabok. A BÁV első átfogó művészeti árverését 1920-ban rendezték, a mostani, a december elején három napon át tartó sorrendben a 84. lesz, amelyen 799, gondosan válogatott tétel szerepel. Köztük 90 órára, 160 ékszerre, több tucat numizmatikai ritkaságra, 180 festményre, 100 ezüst műtárgyra és ugyanennyi kerámia- és porcelánkülönlegességre, valamint bútorokra, történelmi fegyverekre lehet licitálni. Negyven év után bukkant fel a magyar absztrakt festészet ikonikus alkotása, Bak Imre Vezérfonal című festménye. Ugyanúgy 12 millió forintról indul, mint Rippl-Rónai József Kalapos nő szőrmegalléros kabátban című elragadó képe. A vásári forgatagot előszeretettel megörökítő Aba-Novák Vilmos vibrálóan színes cirkuszi artistáit ellenpontozzák a Tóramagyarázók, Szász Endre jellegzetesen komor hangulatú, majd’ három négyzetméteres műve. Az impozáns árverési listán szinte az összes jelentős klasszikus és kortárs magyar festő műve feltűnik. Különleges darab a magyar légierő vésetével jelzett Angelus pilótaóra, illetve a láthatatlan mutatókkal, 36 gyémánttal megbolondított LeCoultre férfi karóra. A szecessziós ezüsttárgyak és az 50 Zsolnay porcelán között számos darab múzeumi gyűjtemény ékköve is lehetne. A licit széles sávban mozog: van 50 ezer forintról induló tárgy, az ékszerek között pedig akad 9 millió forinttal kezdődő briliánsgarnitúra. Az árverés tételei december 1-jéig kiállításon is megtekinthetők a BÁV Art Szent István körúti galériájában.
A szomszéd szoba
Huszonöt évvel a filmes Grand Slam, az Oscart, a Golden Globe-ot és a BAFTA-díjat hozó Mindent anyámról után Pedro Almodóvar műveit változatlanul a kápráztató vörös, a vér, az élet és a gazpacho színe uralja. A képek ritmusát, a perspektívát, a harmóniát, az ismeretlennel való magányos szembenézést most az amerikai képzőművész, Edward Hopper Napozók című meditatív festménye jelöli ki, Alberto Iglesias zenéje húzza alá és tereli a nézőt a teljes bizonytalanság felé. Almodóvar testvérével közös produkciós cégét továbbra is El Deseónak hívják: a deseo az egyik legszebb spanyol szó, vágyat, a legyőzhetetlen akaratot jelenti. Érdekes lehetett, amikor Almodóvar Hollywoodban felkereste a Warner Bros fura ízléséért tisztelt emberét, az európai ügyek befektetési igazgatóját, hogy ismertesse következő filmtervét. Az illetékes nem tudott a forgatókönyv alapjául szolgáló Sigrid Nunez Egy életen át című regényéről, de érdekelte, miről szól a film. Két hatvanas nőről, az egyik gyógyíthatatlan beteg, a másik sikeres író. Valamikor ugyanannál a magazinnál dolgoztak, az éppen haldokló Marthából haditudósító lett, Ingridből prózaíró. Mindketten egy kicsit egymással, de főállásban inkább a halállal flörtöltek, fénykorukban semmi sem állíthatta meg őket. „Többször nem fordul elő”, dedikálja új kötetét Ingrid egy fiatal lánynak, ami valóban talányos filozofikus mondat az elmúlás megismételhetetlenségéről. Martha, aki a dark weben beszerzi az eutanáziába segítő tablettát, nem akar az utolsó pillanatban egyedül lenni. Miután három barátnője visszautasítja, hogy ezt az időt a szomszéd szobában vele töltsék, Ingriden a sor, és mert ő kíváncsi, jól ismeri-e a halált, és a halál tényleg elkerülhetetlen-e, belemegy, hogy együtt legyenek az utolsó napokban. „Mindezt spanyolul?” – kérdezte a Warner Bros kicsit zavarban lévő embere. „Nem, mindezt angolul” – mondta Almodóvar. A szomszéd szoba a spanyol álmodozó 23. filmje, pályafutása során az első, amit teljes egészében angol nyelven forgatott. A főszereplő, Tilda Swinton és Julianne Moore kettősét az idei velencei filmfesztiválon, amelyen a film elnyerte a fődíjat, szűnni nem akaró vastapssal ünnepelték.
1,5 ezrelék
Az alkoholbetegek lakosságarányos számában 21,9 százalékkal Magyarország világelső. Az ezüstérmes oroszoknál ez „csak” 20,9 százalék. De az itthon évente átlagosan fejenként elfogyasztott 11 liter tiszta alkohollal még az első tízben sem lennénk a világranglistán. Mitől kiugró a szenvedélybetegek aránya? Ha konkrét választ nem is adhat a dokumentumszínházi előadást létrehozó rendező, színházpedagógus, pszichológus és filmes csapat, már az előtérben megmutatják a tüneteket az egymásra halmozott sörösdobozokon olvasható vallomásokkal a szesz felszabadító hatásáról és az emberéleteket megnyomorító következményekről. A kilenc érintett civil először körben ül, akár az anonim alkoholisták az összejöveteleiken. Akad köztük néptánctanár, énekes, pedikűrös, futár, egy sörfőzde minőségellenőre, aki hivatalból kortyintgatott, de túlzásba vitte. Nem mindegyikük nézett rendszeresen a pohár fenekére. A hozzátartozóként érintettek akár már kiskorukban retteghettek, hogy milyen állapotban ér haza valamelyik italozó szülő. Valakinél öröklődik a szenvedélybetegség; drogfüggő gyerekkel bajlódik, más hosszú ideje szorongással küzd, a harmadik a bántalmazó kapcsolatból nem tud kilépni. Korábbi énjüket filmbejátszással idézik fel, aztán ki-ki elmeséli, elénekli, eltáncolja a saját addikciója történetét, és hogy most hol tart a leszokásban. Nem mindenki törekszik absztinenciára. A hivatásos kóstoló nem akarja elveszíteni az állását, már csak mértéket kíván tartani, messze az ijesztő szimptómákat kiváltó 1,5 ezrelékes véralkoholszinttől.