Sonnevend Júlia

Portré

2024. november 28.

Veres Viktor

Sonnevend Júlia

amerikai–magyar médiaszociológus

„Anyai nagyanyámnak a Sorbonne helyett a családot kellett választania, tündöklően okos édesanyám sem tudott tudományos karriert befutni, az én korosztályom az első, amelynek nőként megadatott a külföldi szakmai kiteljesedés” – mondja a New York-i New School szociológiai és kommunikációs tanszékének 45 éves docense. Mindkét szülője az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa volt, bátyjai a családjukkal Stockholmban és Bécsben élnek. Anyai ágon az ősei evangélikus lelkészek, apai ágon a Sonnevendek négy nemzedéken át patikusok voltak Körmenden. A család különösen büszke a várospolitikus és Nietzsche-fordító Wildner Ödönre. „A középiskolában, az AKG-ban magunk állítottuk össze az órarendünket, és hetente megbeszéltük a világ dolgait az igazgatóval egy tea mellett.” Ott érettségizett, majd párhuzamosan végezte az ELTE német–esztétika szakát és a jogi kart. „Nagyon sokat tanultam, és dolgozom, de csak akkor vagyok motivált, ha szabadon választhatom meg azt, amivel foglalkozom.” Egy budapesti konferencián feltett kérdésére figyelt fel Monroe Price professzor, és a Yale-re hívta tanulni. „Nem vettem komolyan, de ő igen, folyamatosan bombázott e-mailekkel, hogy hol tartok a felkészülésben.” 2007-ben szerzett ott diplomát, 2013-ban a Columbia Egyetem média szakán doktorált. A most magyarul is megjelent Sárm című könyvében azt vizsgálja, hogy a politikai színházban jól felépített személyes varázsukkal hogyan próbálnak hatni ránk a politikusok.

Férje Michael Schudson amerikai szociológus és médiatörténész, a Columbia Egyetem professzora. „Mindenben támogat, most is ő van a hétéves kisfiunkkal, amíg én bemutatom a könyvemet több európai országban.”

¬ Impozáns tudományos karriert futott be az USA-ban, mi a titka?

Egyik pillanatról a másikra kerültem be egészen más közegbe, a Yale jogi karára, ahol az amerikai elnököket is „képzik”, és minden második diák azzal jön ide, hogy majd elnök lesz. Bármit kérdezett a professzor, minden kéz mindig a magasban volt. A Columbia Egyetemre négy főt vettek fel a doktorira több száz jelentkezőből. Hiába voltam itthon is jó tanuló, stréber, éjjel-nappal tanulnom kellett, menni, mint egy tank. A sikert és a szabadságot nem ingyen adják.