Kastélytvisszanemveszünk
„A baj a világgal ott kezdődött, amikor ő ironikus lett” – mondja Lucifer az Úrról Esterházy Péter Mercedes Benz című drámájában, amelyet a Vígszínház a Házi Színpadán mutatott be. Az irónia valóban nem veszélytelen, ezt az író maga is megtapasztalta.
Történelmi revű
Ördögirészletek
Esterházy Péter már nem láthatta
Mindent tudni akart rólunk, várta az ötleteket, tréfákat írtunk egymásnak – mesélte Peter Kovac dramaturg az Esterházy Péterrel közös munkáról, amelynek eredményeként megszületett a Mercedes Benz című darab.
¬ A Mercedes Benz ősbemutatója 2017-ben volt a Szlovák Nemzeti Színházban. Roman Polákkal, a drámatagozat igazgatójával együtt rendeltek darabot Esterházy Pétertől. Miért?
Megbeszéltük, hogy a Visegrádi Négyek keretén belül felkérünk egy cseh, egy lengyel és egy magyar szerzőt, írjanak nekünk színdarabot. Csak a magyar készült el. Több név felmerült, Szigeti László, a pozsonyi Kalligram igazgatója és tulajdonosa tanácsolta, hogy próbálkozzunk Esterházy Péterrel. Az író megnézte az egyik előadásunkat, tetszett neki a gondolat, hogy Pozsonyból kap felkérést. Azt javasoltuk, gondolja át, hogyan lehetne a Harmonia caelestist színpadra vinni. Még nem volt beteg, többször találkoztunk. Mindent tudni akart rólunk, várta az ötleteket, tréfákat, vicceket írogattunk egymásnak. Három ötlettel álltunk elő. A keretjátékkal, hogy hívjuk segítségül Madách Imrét és Az ember tragédiáját, figyelmébe ajánlottam a galántai Esterházy-kastélyt – Péter azt mondta, sohasem volt ott, nem is akarja látni, de el tudta képzelni, milyen lenne, ha kérne kárpótlást –, Roman Polák pedig a három öngyilkos szerepét pedzegette. Utóbbiakat Péter úgy oldotta meg, hogy az első a hazáját siratta, a második az eszméket, a harmadik pedig azt, hogy nincs mit siratnia. Folyamatosan küldte az egyes részleteket, amelyeket azonnal lefordítottam a rendezőnek. Még nem volt kész a darab, nem alakult ki a szerkezete, amikor megbetegedett. Eltemettük, mielőtt elkezdtük a próbákat.
¬ Esterházy Péter 2016 nyarán halt meg, látta a végső szöveget?
Nem. Azt a kézirathalmazt, amelyet küldött, alaposan meghúztuk. Nem írtunk hozzá, de rövidítettük. A szöveget színházunk programfüzetében teljes terjedelmében közöltük, a magyar változatot a Kalligram is publikálta.
¬ Hogyan fogadták a nézők a darabot? Hiszen abban rengeteg olyan utalás van, amelyhez nem árt ismerni Esterházy életművét.
Nagyon jól értették az összefüggéseket. Mindjárt az elején felnevettek az Úr és Lucifer dialógusain. Aztán azon, amikor a Gróf azt mondja: „Előre, fiaim, előre, magyarok! Magyarok? Szlovákok. Szlovákok? Osztrákok. Osztrákok? Törökök. Törökök?” Amire Lucifer rávágja: „Oroszok? Azt azért mégse…” – és valahogy így folytatódik: ki marad otthon, és főleg ki az ellenség? A darabot 2019 őszéig játszottuk.
¬ Nem okozott gondot a fordítás?
Nem különösebben. A Kalligram addigra már kiadta szlovákul a Harmonia caelestist Deák Renáta fordításában, ismertem az egész művet. De nem vettem át belőle, újrafordítottam mindent, öt-tíz oldalanként, ahogy Péter küldte őket. Volt ennél nehezebb fordításom is, például Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című darabja, amelyhez ki kellett találni a megfelelő nyelvet.
¬ Ön most a zólyomi Jozef Gregor Tajovsky Színház igazgatója. Lát esélyt arra, hogy bármelyik szlovákiai színház, például a zólyomi, ismét színpadra állítsa?
Nem hiszem, mert nagyon nehéz rendezői feladat. Meg kell találni a formát, a stílust, és nagyon jó színészekre van szükség. Szerintem erre nálunk csak a Nemzeti képes. Roman Polák ráérzett Péter humorára, érti a groteszket, az iróniát, és azt is tudta, hol van szükség komorabb hangvételre. Most arra próbálom rábeszélni, hogy vigyük színre Az ember tragédiáját. Voltak sikeres Madách-bemutatók Szlovákiában, legutóbb 1969-ben, ideje lenne új verziót készíteni belőlük.
