Ígéretekföldjén

A két világháború közötti Szovjetunióban a magyar kolónia korántsem korlátozódott a kommunistákra, ők csak a kisebbségét adták – tudható Petrák Katalin kutatásaiból. A fogolycsere nagyobb kontingensén túl például sokan telepedtek le a Szovjetunióban azon baloldaliak közül, akik a Tanácsköztársaság után menekültek Nyugat-Európa városaiba, de akadt számos olyan szakember, szakmunkás is, aki önként, kifejezetten munkavállalási célból érkezett az 1930-as évek elején. Továbbá növelték az emigráció létszámát a spanyol polgárháború önkéntesei, vagy a Törökországból és Erdélyből kitoloncolt (vagy szökött) politikai menekültek. Legnagyobb tömegben, és nem feltétlenül önszántukból – több tízezren – mégis a csereakció dacára ott ragadt első világháborús hadifoglyok éltek Szovjetunió-szerte. Az ottani magyarok összlétszámát Kóris Kálmán neves néprajztudós 1934-ben 70 ezerre tette, és ezt fogadja el ma a szakértők többsége. Abban az időben ez számított Európa legnagyobb magyar emigránskolóniájának.