Világ
Új elnök Tajvanon
A szavazatok alig több, mint 40 százalékával megnyerte a tajvani elnökválasztást a Demokratikus Haladó Párt jelöltje, Laj Csing-tö. Az 1996-os első szabad elnökválasztás óta most sikerült először a harmadik egymást követő alkalommal is ugyanazon pártnak győznie. Az ezzel egy időben tartott parlamenti választáson az első helyen végzett a Tajvant a szükségállapot 1987-es feloldásáig diktatúraként irányító Kuomintang, ám nem szerzett többséget. Ezzel, a választási rendszer 2008-as bevezetése óta első ízben, senki nem rendelkezik az ezúttal hárompárti törvényhozásban. A május 20-án hivatalba lépett Laj az alelnöke volt az alkotmány által engedélyezett két mandátum után távozó Caj Ing-vennek. A Tajvant renegát tartományának tekintő Peking Lajt ugyanúgy szeparatistának bélyegzi, mint párttársát, Cajt, akinek 2016-os beiktatásakor megszakította a hivatalos párbeszédet Tajpejjel. Caj és utódja azt hangoztatja, hogy Tajvan már most is szuverén, így nincs szükség a függetlensége kikiáltására, amelynek esetére Kína katonai invázióval fenyeget. Peking folytatta Tajpej diplomáciai elszigetelését, az idén Naurut csábította magához, és már csak 12 állam ismeri el hivatalosan Tajvant, Európából egyedül a Vatikán. Laj az év végén a csendes-óceáni térségben lévő, Tajvant elismerő miniországokban tett körútja során megállt az USA szövetségi államának számító Hawaiin is, a szintén Washington ellenőrzése alatt álló Guam szigetéről pedig videóbeszélgetést folytatott az amerikai képviselőház republikánus és demokrata vezetőjével. Kína mindkettőre bőszen reagált, és az év során egyre provokatívabb hadgyakorlatokat tartott Tajvan környékén.
Bedőlt Evergrande
Felszámolási eljárást indított egy hongkongi bíróság az Evergrande ellen, amely nemrég még Kína legnagyobb ingatlanfejlesztője volt, de összeroppant a mintegy 300 milliárd dolláros adóssága alatt, amit két éve nem tudott törleszteni. 25 milliárddal a cég a külföldi hitelezőinek tartozik, az igazi adósságbomba a kínai ingatlanpiacot fenyegeti. Ez felélesztette a félelmeket az egész kínai gazdaság egészségével kapcsolatban, hiszen a lendületet az utóbbi években az export mellett az ingatlanfejlesztés adta. A pekingi kormány először az értékpapírpiacokat igyekezett megnyugtatni, mert a sanghaji, a sencseni és a hongkongi tőzsdén jegyzett vállalatok összesített értéke a 2021. februári csúcspont és 2024 eleje között 6100 milliárd dollárral csökkent. Ezt szeptemberben monetáris, novemberben pedig költségvetési élénkítő injekció követte. A legitimitását a folyamatos gazdasági növekedésre építő Kínai Kommunista Pártnak (KKP) és egyszemélyi vezetőjének, Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államfőnek az idén belföldön a lakossági fogyasztás gyengülésével és a fiatalok munkanélküliségének növekedésével, külföldön pedig az export útjába – különösen az USA-ban és Európában – állított akadályokkal kellett szembenéznie. Az év utolsó negyedében a veszélyek közé belépett a konjunktúrát fenyegető defláció is, de a KKP kitart azon célja mellett, hogy a GDP gyarapodása jövőre is az idei évre várt 5 százalék körül alakuljon.
Elítélt Khan
Tízévi börtönbüntetést kapott Imran Khan volt pakisztáni kormányfő államtitkok kiszivárogtatásának vádjával. A korrupció miatt amúgy is börtönben ülő, 72 éves egykori krikettsztárt két másik perben is elítélték. Állami ajándékok illegális eladása miatt 14, törvénybe ütköző házasságkötés címén pedig 7 évet sóztak rá. A számtalan egyéb perrel szembenéző Khan politikai üldözéssel vádolta a kormányt és a mögötte álló hadsereget. A volt kormányfő pártja nem vehetett részt a februári választáson, mégis annak – függetlenként indult – jelöltjei nyerték a legtöbb mandátumot. A politikai patthelyzet feloldásaként márciusban a parlament Sehbaz Sarifot választotta miniszterelnöknek, aki kisebbségi kormányt alakított Pakisztán két régi rivális pártja, a Pakisztáni Muszlim Liga–Navaz és a Pakisztáni Néppárt részvételével. A 73 éves Sehbaz Sarif annak a háromszoros kormányfő Navaz Sarifnak az öccse, aki a választás előtt térhetett haza a száműzetéséből. A népszerű Khan hívei egyre nagyobb számban tüntettek októberben és novemberben, a volt kormányfő szabadon engedését követelve. Ostromállapot alakult ki Iszlámábádban, a fővárosba vezető utakat a hatóságok többször is eltorlaszolták, hogy a tiltakozók ne juthassanak a kormányzati központba. A rendfenntartók a gazdasági válság által is fűtött elégedetlenség miatt az utcákra vonult tüntetőkbe lőttek, többen meghaltak, sok százan megsebesültek, a letartóztatottak száma meghaladta az ezret. Az északnyugati határvidéken novemberben több százan vesztették életüket a síita kisebbség és a szunniták között lángra lobbant összetűzésekben és merényletekben.
Korszakváltó Észak-Írország
A 47 éves Michelle O’Neill lett Észak-Írország első minisztere (miniszterelnöke), s ezzel első ízben irányítja az Egyesült Királysághoz tartozó országrészt annak a katolikus Sinn Féin pártnak a politikusa, amely az Ír-sziget újraegyesítése mellett áll ki. A Sinn Féin az 1960-as évektől az 1998-as nagypénteki békemegállapodásig tartó polgárháborúban a megszállóknak tekintett brit katonákkal és a protestáns unionista milíciákkal küzdelmet vívó Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) politikai szárnyaként jött létre. A békemegállapodásban rögzített hatalommegosztásban az első és a helyettes első miniszter egyenrangú, a belfasti kormány hatáskörébe tartozó döntésekben kettejük egyetértésére van szükség, ám szimbolikus, és ezért történelmi jelentőségű, hogy az előbbi pozíció O’Neillé lett. A kormányzati posztok leosztása a legutóbbi, 2022-es parlamenti választást tükrözi, amelyen Észak-Írország történetében először végzett az első helyen a Sinn Féin. A korábban az első miniszteri posztot birtokló Demokratikus Unionista Párt vezetője, Sir Jeffrey Donaldson nem volt hajlandó felújítani a hatalommegosztást, csak két év után, a brit kormány ultimátumára és a Brexit ügyében tett engedményre reagálva adta be a derekát. A Mary Lou McDonald vezette baloldali Sinn Féin Írországban is megerősödött, a 2020-as választáson csak egyetlen mandátummal szorult a győztes jobbközép Fianna Fáil mögé. Az utóbbi a szintén jobbközép Fine Gael párttal alkotott koalíciót, és félidőben váltotta a miniszterelnököt. A posztot 2024 márciusa óta betöltő Fine Gael-vezér, Simon Harris novemberben váratlanul a parlament feloszlatását kezdeményezte, és előrehozott választást írt ki. Abban bízott, hogy a Sinn Féin előretörésének megtorpanásával pártjának esélye van a nagyobb győzelemre, ám a Fine Gael maradt a harmadik helyen, a Fianna Fáil erősödött meg, de ketten együtt ellenzékben tarthatják a Sinn Féint.
Aliyev örök
A 2003 óta hivatalban lévő Ilham Aliyev nyerte meg az azerbajdzsáni elnökválasztást a voksok 92 százalékával; a második helyen végzett, ellenzékinek aligha mondható Zahid Orujnak 2 százalék jutott. A szavazást 2025-ről hozták előre, miután az azeri hadsereg 2023-ban visszafoglalta az örmény kézen lévő, Azerbajdzsán területére beékelődött Karabahot. A korlátlan hatalommal rendelkező Aliyev országában csak szimbolikus jelentőségűek a választások, az ellenzéket és a független médiát minden lehetséges eszközzel elnyomják. Üzbegisztánban parlamenti választást tartottak októberben, s ott is csak a hatalomban lévő Savkat Mirzijojevet támogató pártok juthattak be a 150 fős törvényhozásba. Azt viszont a megfigyelők jelentős eredménynek nevezték, hogy a parlamenti helyek 40 százalékát nőknek tartották fenn. Kirgizisztán és Tádzsikisztán decemberben egyezségre jutott a két ország közötti pontos határ kijelöléséről. A megállapodás jelentősége, hogy az utóbbi években súlyos harcok dúltak a vitatott térségekben, 2022 szeptemberében több mint százan estek el az összecsapásokban. Közép-Ázsia egyre súlyosabb vízhiánnyal küszködik, s a mostani egyezség által érintett régiót viszonylagos vízbőség jellemzi. A demokráciadeficit ellenére a térség államainak gazdasága gyorsan nő, a GDP-jük átlagosan 5 százalékkal bővült 2024-ben.
Meghalt Navalnij
Az észak-oroszországi Sarki Farkas börtöntelepen 47 éves korában meghalt a legismertebb orosz ellenzéki, Alekszej Navalnij. Bár a hivatalos közlemény szerint szív- és érrendszeri betegség miatt vesztette életét, az orosz oknyomozó portálok által megszerzett dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a hatóságok megváltoztatták az eredeti szöveget, mivel az első jelentésben még mérgezési tünetekről volt szó. Navalnij holttestét csak február 24-én adták át az édesanyjának, s a március 1-jei moszkvai temetése volt az utolsó alkalom, amikor Moszkvában tömegesen utcára vonulhattak az ellenzékiek. Március 15–17-én rendezték meg az elnökválasztást, amely az ötödik mandátumát megszerző Vlagyimir Putyin első fordulós diadalát hozta. Ellenzéki nem indulhatott, a hatóságok még azt a Borisz Nagyezsdint is kizárták, akinek először engedélyezték a részvételt, ám a politikust látványosan sokan kezdték támogatni, miután az Ukrajna elleni háború lezárását szorgalmazta. A Putyin- rezsim teljes egészében önkényuralommá alakult át, a valódi ellenzékieket börtönbe zárták vagy külföldre száműzték, a médiumok pedig teljes egészében a Kreml befolyása alá kerültek. A törvényeket folyamatosan szigorítják, azért is többéves börtönbüntetés jár, ha valaki kétségbe meri vonni az ukrajnai háborúról szóló hivatalos jelentések igazságtartalmát. Az orosz hadsereg „rágalmazása” miatt ült börtönben Vlagyimir Kara-Murza ismert orosz újságíró is, aki végül augusztusban, a hidegháború vége óta végrehajtott legkomolyabb fogolycsere során nyerte vissza a szabadságát.
Hongkong bezár
A hongkongi törvényhozás egytől egyig Pekinghez hű tagjai egyhangúlag megszavazták az új nemzetbiztonsági törvényt, amivel lezárult a korábban korlátozott önállóságot élvező város alávetése Kína akaratának. Az 1997-ben távozott britek által örökül hagyott minialkotmány a gyarmati időszakban elképzelhetetlen szabadságjogokat garantált Hongkongnak, és előírta a nemzetbiztonsági törvény aktualizálását. A jogszabályt először 2003-ban fogalmazták meg, ám a Peking kívánalmainak megfelelő szöveget visszavonták, mert félmillióan tüntettek ellene. 2020-ban Kína már tollba mondta a törvényt, miután az előző évben a demokráciát követelő tüntetéshullámot a város vezetése elfojtotta. A nemzetbiztonságot veszélyeztető szabotázsért, hazaárulásért és lázadásért életfogytiglani, kémkedésért 20, külföldi beavatkozással történő zavarkeltésért 14, a Kínai Kommunista Párt vezetői elleni gyűlöletkeltésért 10 évi börtön szabható ki. A rendőrség a korábbi 48 óra helyett 16 napig tarthat őrizetben vádemelés nélkül gyanúsítottat, akinek korlátozhatja a hozzáférését ügyvédhez. Az ellenzék vezetőit száműzetésbe üldözték vagy börtönbe vetették, és az idén is szigorú rendőri jelenléttel akadályozták meg, hogy az elhallgattatott városban közterületen megemlékezzenek a pekingi Tienanmen téren demokráciát követelő tüntetés 1989. június 4-ei véres elfojtásának évfordulójáról. Novemberben egy hongkongi bíróság 45 aktivistát, volt törvényhozót, újságírót ítélt négytől tíz évig terjedő börtönre felforgatás vádjával, mert 2020-ban törvénytelennek minősített parlamenti előválasztást szerveztek, illetve azon részt vettek.
Személycserék a Boeingnél
A Boeing vezérigazgatója, Dave Calhoun bejelentette, hogy távozik a tisztségéből, Larry Kellner, az igazgatótanács elnöke azt közölte, nem kívánja újraválasztatni magát, a helyét Steve Mollenkopf veszi át. Stanley Deal, az amerikai repülőgépgyár polgári ágazatért felelős igazgatója azonnali hatállyal távozott a cégtől. Augusztusban bejelentették, hogy a vezérigazgatói posztot Robert Kelly Ortberg veszi át. A személycserék fő oka, hogy folytatódott a gyártó rossz szériája: januárban kiszakadt egy Boeing–737-es törzsének rosszul rögzített eleme. A chicagói központú gyár évek óta veszteségesen termel, miközben fokozatosan csökken a piaci részesedése fő versenytársával, a páneurópai Airbus konzorciummal szemben. A válságot súlyosbította, hogy a gyár több üzemében sztrájk tört ki, s a munkabeszüntetés úgy ért véget novemberben, hogy a munkások elfogadták a négyéves időszakra szóló 38 százalékos béremelési javaslatot. A gondok miatt a Boeing késik az új gépek leszállításával, ami érzékenyen érinti a légitársaságokat, mert nem képesek megfelelő mértékben bővíteni a kapacitásukat. A nemzetközi turizmus folyamatosan bővül, az idei év végére a teljes utasforgalom várhatóan eléri a koronavírus-járvány előtti, 2019-es abszolút csúcsot, a nemzetközi utasok száma megközelítette a másfél milliárdot.
Özönvíz a sivatagban
Szokatlanul heves esőzések pusztítottak az Arab-félsziget keleti részén, Dubaiban kevesebb mint két nap alatt 142 milliméter – másfél évnyi – csapadék hullott. Az Egyesült Arab Emírségekben 75 éve nem volt ekkora áradás. Az időjárási anomáliák 2024-ben tovább súlyosbodtak. A mekkai nagy zarándoklaton júniusban több mint 1300-an vesztették életüket a hőhullám miatt. Közép-Európában szeptemberben az évtizedek óta nem látott árvíz városokat és hatalmas területeket öntött el. Szokatlanul erős monszun pusztított Nepálban. Az USA délkeleti partjára lecsapott Helene hurrikán által okozott kár elérte a 110 milliárd dollárt. Novemberben villámárvizek söpörtek végig a kelet-spanyolországi Valencia tartomány több városán. Az év első felében Brazília közel 60 százalékát sújtó szárazságot az ország történetében példátlannak minősítették. Az idén számtalan hőmérsékleti rekord dőlt meg, a 2024-es várhatóan az eddigi legmelegebb év lesz. Az átlaghőmérséklet emelkedése az ipari forradalom előtti időkhöz képest valószínűleg idén először haladta meg a másfél Celsius-fokot, a 2015-ös párizsi klímacsúcson meghatározott limitet, amelyen felül a felmelegedés már beláthatatlan környezeti katasztrófákkal járhat. A szervezetlenség és az olajlobbi befolyása jellemezte a novemberben az olajtermelő Azerbajdzsánban tartott klímacsúcsot, ahol a gazdag országok beleegyeztek abba, hogy 2035-re évi 300 milliárd dollárra emelik a szegény országok támogatását a zöldátállásra. Az utóbbiak az összeget nevetségesen kevésnek ítélték.
Konzervatív siker Horvátországban
Egymást követő negyedik alkalommal nyerte meg a parlamenti választást a konzervatív Horvát Demokratikus Közösség (HDZ). Az Andrej Plenkovic miniszterelnök vezette párt a voksok 34,4 százalékát kapta meg, s az ugyancsak jobboldali Haza Mozgalommal hozott létre koalíciós kormányt. Horvátországban tartós feszültség uralkodik Plenkovic és Zoran Milanovic államfő között. Az utóbbi Moszkvával szimpatizál, míg a kormányfő elkötelezett a NATO és az EU mellett. Bosznia-Hercegovina fontos lépést tett az EU-tagság felé: miután 2022-ben megkapta a tagjelölti státust, márciusban a 27 tagállam elvi hozzájárulását adta a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez. Az ősszel különválasztották Albánia és Észak-Makedónia EU-csatlakozási folyamatát. Albániával októberben megkezdődtek a tárgyalások, Bulgária viszont addig nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy Észak-Makedóniával is elinduljon a folyamat, amíg az utóbbi nem ismeri el államalkotó nemzetként a helyi bolgár kisebbséget. Bulgáriában októberben megrendezték a három és fél éven belüli hetedik parlamenti választást, ám ismét olyan eredmény született, amelynek alapján nem sikerült kormányzóképes koalíciót létrehozni. A Bojko Boriszov volt miniszterelnök vezette jobboldali Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) végzett az első helyen a voksok 25 százalékával, ám a törvényhozásba bekerült többi párt nem hajlandó szövetségre lépni vele.
Merénylet Fico ellen
A zavaros ideológiai nézeteket valló, 71 éves költő, Juraj Cintula egy Nyitrabányán tartott rendezvény után rálőtt a járókelőkkel beszélgető Robert Fico szlovák miniszterelnökre. A politikust négy lövés érte, és csak több bonyolult műtétnek köszönhetően maradt életben. A merénylőt őrizetbe vették, jelenleg is letartóztatásban van. A hivatalába augusztusban visszatért 60 éves Fico azt állította, azért akarták meggyilkolni, mert nem támogatja Ukrajna segítését, és Szlovákia szuverenitásának megőrzését tartja a legfontosabb feladatának. A márciusban és áprilisban rendezett elnökválasztáson a 2023-as parlamenti választás után ismét hatalomra jutott Fico szövetségese, Peter Pellegrini diadalmaskodott. Az első fordulóban a liberális Ivan Korcok végzett az élen, ám a második körben Pellegrini a voksok 53 százalékát kapta meg. Az ellenzék és több EU-s politikus azzal vádolja Ficót, hogy a független média és az igazságszolgáltatás elleni támadásokkal lebontja a demokratikus intézményrendszert, s az orbánihoz hasonló illiberális modellt igyekszik létrehozni hazájában. A legnagyobb tüntetést november 18-án, a rendszerváltást eredményező bársonyos forradalom 35. évfordulója alkalmából rendezték meg Pozsonyban.
Ukrajna egyre nehezedő éve
Embereket és fegyvereket pusztító állóháború alakult ki Ukrajnában, ahol az orosz hadsereg igyekszik felőrölni az ukrán védelmet. A hatalmas áldozatokat követelő taktika részben működik, a támadók több kisebb települést is elfoglaltak Donyeck és Luhanszk megyékben, és közelednek a keleti fronton lévő utolsó jelentős „erődítményvárosok”, Szlovjanszk és Kramatorszk felé. A tempó azonban meglehetősen lassú, havonta legfeljebb 400-500 négyzetkilométert sikerül elfoglalniuk a 600 ezer négyzetkilométeres országból. A halottak és a súlyos sebesültek száma mindkét oldalon százezres nagyságrendű, ukrán források szerint az agresszor már több mint hatszázezer embert vesztett, a becslések alapján Ukrajna ennél kisebb, de ugyancsak jelentős veszteséget szenvedett el.
A kialakult patthelyzetről előszőr Valerij Zaluzsnij, a hadsereg népszerű főparancsoka beszélt, aki azt mondta: mindkét fél képes arra, hogy megakadályozza az ellenség komoly áttörési kísérleteit, és ezt az állapotot csak új és hatékony fegyverek bevetésével lehetne megváltoztatni. A nyilatkozat ellentétben állt a hivatalos kijevi állásponttal, ezért Volodimir Zelenszkij államfő februárban leváltotta Zaluzsnijt – akit később a londoni nagyköveti posztra küldtek –, helyét Olekszandr Szirszkij tábornok vette át. A személycsere sem hozott változást a frontokon, viszont Ukrajna augusztusban taktikát változtatott. A hadsereg több mint tízezer fős, jól kiképzett katonákból álló alakulatai Kurszk környékén betörtek Oroszországba, és néhány nap alatt közel ezer négyzetkilométernyi területet vontak ellenőrzésük alá. Az offenzíva meglepetésként érte a határszakaszt alig védő Oroszországot. Az ukránoknak azonban nem sikerült elérniük, hogy csapatok átcsoportosítására kényszerítsék az ellenséget, és ezzel csökkentsék a kelet-ukrajnai frontokon harcoló ukrán erőkre kifejtett nyomást. Moszkva a jelek szerint a kelet-ukrajnai szakaszra összpontosít, és megelégszik azzal, hogy Kurszk környékén csak lassan foglalja vissza az elvesztett területet.
Mindkét fél súlyos ember- és hadianyaghiánnyal küszködik. Ukrajnában a sorozási szabályok megváltoztatása ellenére sincs elég katona, ezért már felmerült a hadkötelezettségi életkor 18 évre való leszállítása, illetve a nők részleges bevetése is. Oroszország – ahol a várható társadalmi ellenállástól tartva nem rendelték el az általános mozgósítást – külföldi katonákkal igyekszik pótolni a hiányt. A legnagyobb segítséget Észak-Korea adja, a Moszkva és Phenjan közötti kölcsönös segítségnyújtási megállapodás értelmében Kim Dzsong Un már több mint tízezer katonát küldött a Kurszk környékén harcoló orosz alakulatok megsegítésére. Észak-Korea – Iránhoz hasonlóan – hadianyaggal is támogatja Moszkvát, állítólag több millió nehéztüzérségi lőszer és jelentős mennyiségű rakéta érkezett a frontra.
Ukrajna változatlanul a Nyugattól kap segítséget. Ezen a téren áttörést jelentett, hogy az USA, majd a nyugat-európai szövetségesek novemberben engedélyezték, hogy az ukrán hadsereg oroszországi célpontok ellen is bevesse a nagyobb – 250–300 kilométer – hatótávolságú manőverező robotrepülőgépeket. Kezd felpörögni a nyugat-európai védelmi ipari termelés is, ennek köszönhetően az orosz tüzérség a korábbi tízszeres helyett már csak háromszoros fölényben van az ukránokkal szemben. Nő az eszkaláció veszélye is, elemzői vélemények szerint Donald Trump amerikai elnökválasztási győzelme után mindkét fél arra számít, hogy tűzszüneti tárgyalások kezdődnek, s ezért igyekeznek addig a lehető legjobb pozíciót kicsikarni.
Az ukrán kompromisszumképességet növeli, hogy a felmérések szerint csökkenőben van – az újabban biztonsági garanciákért cserébe tűzszünetet emlegető – Zelenszkij népszerűsége, és egyre többen akadnak, akik hajlandóak lennének akár egyes területek feladására is a béke érdekében. Ebben az is szerepet játszik, hogy Oroszország szisztematikusan lövi az ukrán energiahálózatot, ezért félő, hogy a téli hónapokban hosszabb áramkimaradások is lehetnek az országban.
Kisebbségben az ANC
Az apartheid rezsim 1994-es bukása óta Dél-Afrikát egyedül vezető Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) a parlamenti választáson csupán a szavazatok 40,2 százalékát szerezte meg, és ezzel első alkalommal nem tett szert többségre. 2019-ben, 57,5 százalékkal, még 230 mandátumig jutott a 400 fős törvényhozásban. Az egykor Nelson Mandela pártfogoltjának tekintett, üzletemberként is sikeres pártelnök-államfő, Cyril Ramaphosa botrányokba keveredett, és nem tudta megakadályozni az ANC támogatottságának erózióját. Ezt az okozza, hogy nem sikerült tartós gazdasági növekedést és életszínvonal-emelkedést elérni, és a hatalmon lévő fekete elitet átszövi a korrupció. Ez utóbbi megtestesítője az előző elnök, Jacob Zuma, aki 2018-ban lemondani kényszerült a hivataláról, rövid időre börtönbe is került, de az ANC-ből való kilépése után létrehozott pártja, az MK a szavazatok 15,8 százalékával a harmadik helyen végzett. Ramaphosa végül a második helyet s vele 87 mandátumot szerzett legnagyobb ellenzéki párttal, a John Steenhuisen vezette Demokratikus Szövetséggel (DA) lépett koalícióra. Ezt a pártot a feketék annak ellenére gyanakodva figyelik, hogy a gyökerei az apartheid rezsimet ellenző fehérek által 1959-ben alapított Haladó Pártig nyúlnak vissza. A DA mellett beszállt a koalícióba az Inkatha Szabadság Párt is, amely bár hivatalosan országos szervezet, a bázisának számító KwaZulu-Natal tartományon kívül nem sok babér terem számára. A parlamenti többség Ramaphosát június 14-én a második mandátumára is Dél-Afrika elnökévé választotta.
Nő Mexikó élén
A várakozásoknak megfelelően a hatalmon lévő baloldali populista Nemzeti Megújulás Mozgalom (Morena) vezette Csináljunk Történelmet nevű koalíció színeiben indult, 61 éves Claudia Sheinbaum nyerte a mexikói elnökválasztást. A korábbi mexikóvárosi polgármester a szavazatok 61,2 százalékát szerezte meg, és összesen csaknem 36 millió voksot gyűjtött, ami rekord Mexikó történetében. Az ezzel egy időben tartott parlamenti választáson a Morena és két kisebb szövetségese 364 mandátumhoz jutott az 500 fős alsóházban, de a szenátusban elmaradtak a kétharmados többségtől. A Litvániából és Bulgáriából bevándoroltak családjából, Mexikóvárosban született, világi zsidó Sheinbaumot a Morenát létrehozó államfő, Andrés Manuel López Obrador választotta a párt jelöltjének, mert az alkotmány csak egyetlen mandátumot engedélyez az ország első emberének. Sheinbaum Mexikóban szerzett fizikusi, majd mérnöki diplomát, doktori címet pedig Kaliforniában. Október 1-jén lépett hivatalba, és több kihívás is várja. A kormány nem sok sikerrel küzd a drogkartellek ellen, amelyek beszivárogtak a hadsereg és a rendfenntartók soraiba, megfertőzték az igazságszolgáltatást, és a rivalizálásukat, valamint a kábítószer-kereskedelem és védelmi pénz jellemezte tevékenységüket brutális gyilkosságok kísérik. A megválasztott amerikai elnök, Donald Trump 25 százalékos általános büntetővámmal fenyegette meg Mexikót, ha nem állja útját az USA-ba tartó illegális bevándorlóknak és a legpusztítóbb kábítószerré vált fentanilnak.
Átalakuló Európai Parlament
Az európai parlamenti képviselők közvetlen választásának 1979-es bevezetése óta tizedik megméretésen ugyan erősödtek a populista, részben EU-szkeptikus radikális jobboldali pártok, ám elmaradt az áttörésük. A legnagyobb frakciót adó jobbközép Európai Néppárt eggyel növelte képviselőinek számát, a liberálisok, a zöldek és a szociáldemokraták csoportja viszont csökkent a 720 fős EP-ben. Az átrendeződés során az Identitás és Demokrácia nevű frakció tagjainak zöme a részben Orbán Viktor által szervezett Patrióták Európáért csoportba ült át. Új frakcióként jött létre a legkisebb, 25 fős szélsőjobboldali Szuverén Nemzetek Európája, amelynek a Mi Hazánk is tagja. Az EP-ben a képviselők minden korábbinál nagyobb hányada, a negyede érkezett a különféle populista jobboldali pártoktól. Az erőviszonyok megváltozása ellenére a centrum kitart, ennek köszönhetően a néppárti német Ursula von der Leyent ismét megválasztották az Európai Bizottság elnökének. Az EP elnöke is maradt a máltai néppárti Roberta Metsola. Az alelnöki és bizottsági elnöki helyek elosztása során a Patriótákat karanténba zárták: annak ellenére nem kaptak tisztséget, hogy a harmadik legnagyobb frakciót adják. Ehhez a negyedik Európai Konzervatívok és Reformerek csoport is asszisztált, amelynek legnagyobb tagja a Giorgia Meloni vezette szélsőjobboldali Olasz Testvérek párt. Szeptemberben tette le az asztalra Mario Draghi volt olasz kormányfő és az Európai Központi Bank exelnöke azt a vaskos jelentést, amely megállapítja, hogy a globális gazdasági versenyben csak akkor maradhat releváns szereplő az EU Kínával és az USA-val szemben, ha a technológiai innovációs szakadékot jelentősen lecsökkenti.
Izrael győztes háborúi és elveszett békéje
A közel-keleti háború északi frontján november 27-én az USA és Franciaország közvetítésével 60 napos tűzszünet lépett életbe, miután jelentősen meggyengült a libanoni Hezbollah az izraeli légicsapások és a szeptemberben megindított szárazföldi offenzíva következtében. A megállapodás többszöri kölcsönös megsértése ellenére Antony Blinken amerikai külügyminiszter decemberben úgy értékelte, hogy a fegyvernyugvás kitart. Az egyezség értelmében a Hezbollah egységei felszámolják harci állásaikat a határ és a Litáni folyó közötti 30 kilométer széles sávban, ahonnan Izrael fokozatosan kivonul. A Hezbollah a Hamász tavaly október 7-ei támadásának másnapján indított rakétatámadásokat Izrael ellen, amelynek katonai és polgári vesztesége az északi fronton meghaladta a száz főt. Libanonban több mint négyezren – többségében civilek – vesztették életüket, és 1,2 millióan menekültek el az ország déli részéből.
Izrael jelentős részben felszámolta a Hezbollah katonai erejét, a célzott likvidálásokkal lefejezte a szervezet vezetését. Szeptemberben megölte a Hezbollahot több mint három évtizeden át irányító Haszan Naszrallah sejket, júliusban pedig Fuad Sukr katonai parancsnokot. A mozgalom moráljára és kommunikációs képességére komoly csapást mért a Hezbollah tagjai körében használt több ezer csipogó és rádiós adó-vevő készülék felrobbantása. Az izraeli titkosszolgálatok által elkövetett, elemzők által hírszerzési és műveleti bravúrként elkönyvelt merényletet számos jogi szakértő terrorcselekedetként értékelte, mivel az akcióban civilek és gyerekek is életüket vesztették.
Izrael és a Hezbollahot támogató Irán idén először támadt egymásra közvetlenül. A teheráni rezsim áprilisban rakétákat és drónokat zúdított a zsidó államra, amit azonban az izraeli légvédelmi rendszerek amerikai és arab segítséggel könnyedén elhárítottak. Teherán ezzel állt bosszút, amiért Izrael a damaszkuszi iráni konzulátusra mért csapásával több magas rangú iráni tisztet ölt meg. Az iráni támadásra Izrael korlátozott légi akcióval válaszolt a perzsa állam területén. Tovább nőtt a feszültség, miután Izrael júliusban likvidálta az iráni kormány vendégeként Teheránban tartózkodó Iszmail Hanije Hamász-vezetőt. Megtorlásként Irán októberben ballisztikus eszközöket is bevető rakétatámadásra szánta el magát Izrael ellen. De a kétszáz rakétából csak néhány érte el a zsidó állam területét, kisebb károkat okozva. Izrael válaszul – mintegy száz harci gép részvételével – jelentős csapást mért húsz iráni célpontra, köztük légvédelmi egységekre és rakétakilövőkre, meggyengítve a perzsa állam védelmi képességét.
Benjamin Netanjahu izraeli kormánya győzelmet hirdetett a Hamász felett a gázai háborúban, mondván: a szélsőséges szervezet katonai infrastruktúrájának nagy részét felszámolták, 40 ezresre becsült erejének több mint harmadát megölték. Izrael egy biztonsági folyosóval elvágta a Gázai övezet északi harmadát a többi kétharmadtól, ellenőrzése alá vonta a terület egyiptomi határát, tartós katonai jelenlétre rendezkedve be. Egy izraeli katonai egység októberben megölte Jahja Szinvart, a Hamász gázai vezetőjét, júliusban pedig egy légitámadásban kiiktatták Mohamed Deif katonai parancsnokot.
A folyamatos izraeli támadásokban több mint 44 ezer palesztin vesztette életét, a Gázai övezet 2,3 milliós lakosságának jelentős hányada földönfutóvá vált, a terület épületeinek nagy része romba dőlt. A korábbinál jóval kevesebb segély jut be, humanitárius katasztrófa és éhínség alakult ki. Izrael beszüntette a kapcsolatot a palesztinokat segélyező ENSZ-ügynökséggel (UNWRA), amelyet a Hamász támogatásával vádolt meg. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) novemberben elfogatóparancsot adott ki Netanjahu és az általa menesztett védelmi miniszter, Joav Gallant ellen. Az ICC emberiesség ellen elkövetett bűnökkel vádolja őket palesztinok kiéheztetése és civilek elleni támadások miatt. A palesztinok melletti szolidaritásból világszerte tüntettek, több nyugati országban elszaporodtak az antiszemita atrocitások, Izrael nemzetközi elszigeteltsége fokozódott.
Joe Biden amerikai elnök többszöri sürgetése ellenére Izrael és a Hamász nem kötött tűzszünetet. 2024 végére még 101 túsz maradt fogságban, akiknek a harmada valószínűleg már nem él. Az izraeli közvélemény egy része a túszok elárulásával vádolta Netanjahut, az ellenzék folyamatosan tüntetett, de a kormány nem bukott meg, a kormányfő népszerűsége a mélyülő társadalmi megosztottság ellenére javult a tavalyi mélypont óta.
Foci-Eb
A házigazda Németország válogatottjának a müncheni Allianz Arénában a skótok fölött aratott 5:1-es győzelmével kezdetét vette a 17. férfi labdarúgó-Európa-bajnokság. A tornán 24 csapat vett részt, az egyedüli újonc Grúzia volt, s a csoportjából – Portugáliát legyőzve – továbbjutott, majd a kieséses szakaszban rögtön kikapott Spanyolországtól, amely az összes mérkőzését megnyerve a trófeát is elhódította. A torna legjobb játékosa az angol Manchester Cityben játszó spanyol középpályás, Rodri lett, aki az idén megkapta az Aranylabdát is. Spanyolország 1964, 2008 és 2012 után a negyedik Európa-bajnoki címét szerezte, a döntőben Angliát győzte le, amelynek négy éve is meg kellett elégednie az ezüstéremmel. A 2020-as címvédő Olaszországot az idén Svájc búcsúztatta a nyolcaddöntőben. A tíz stadionban tartott 51 mérkőzésen 117 gól született – 25-tel kevesebb, mint négy éve –, a gólkirályi címen hatan osztoztak, egyenként 3-3 találattal. Magyarország a csoportjában Németországtól és Svájctól is kikapott, és a Skócia elleni mérkőzésen az újpesti Csoboth Kevinnek a hosszabbítás legvégén szerzett győztes góljával járó három pont kevés volt a továbbjutáshoz legjobb csoportharmadikként.
AZ EB-DÖNTŐ ÖSSZEFOGLALÓJA
Elsöprő Munkáspárt
A Keir Starmer vezette brit Munkáspárt földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a parlamenti választáson, ahol a 650 fős alsóházban 411 mandátumot szerzett, s 2010 után került újra kormányra. Ennél nagyobb többségre csak a pártot megújító Tony Blair tett szert 1997-ben. A Munkáspárt a szavazatok alig 33,7 százalékával jutott hozzá a képviselői helyek 63,2 százalékához, miközben a túl baloldalinak bizonyult Jeremy Corbyn vezetésével 2019-ben 32,1 százalékkal szenvedték el 1935 óta a legsúlyosabb vereségüket. Ez mutatja a kizárólag egyéni választókerületekre épülő brit választási rendszer torzítását, ami az idén a brit történelem legkevésbé szavazatarányos eredményét hozta. Ehhez hozzájárult az öt éve taroló, az idén viszont történelme legnagyobb vereségét elszenvedő konzervatív párt teljes szétesése. A 2019-ben triumfáló és a Brexitet végrehajtó Boris Johnson a sorozatos botrányai miatt lemondásra kényszerült, a toryk által a helyére választott Liz Truss – negatív történelmi rekordként – mindössze 49 napig volt hivatalban, és a zuhanást Rishi Sunak sem tudta megállítani, aki a választási vereség után lemondott. Utódja a nigériai szülőktől Londonban, Olukemi Adegoke néven született Kemi Badenoch lett, aki Margaret Thatcher, Theresa May és Truss után a negyedik nő a legrégibb brit párt élén. A konzervatívok összeomlásában szerepe volt, hogy a Brexitet meglovagló Nigel Farage legújabb pártja, a Reform UK a jobboldali szavazók elhódításával s a voksok 14,3 százalékával a harmadik helyen végzett, ám az aránytalan választási rendszer miatt mindössze öt mandátumhoz jutott. Starmer politikai mézeshetei nem tartottak sokáig, a kormányát és a személyét körüllengő botrányok s a gazdaságpolitikájával kapcsolatos elégedetlenség miatt a népszerűsége már a hivatali ideje első száz napjának letelte előtt a mélybe zuhant.
Mérsékelt elnök Iránban
Meglepetésre a kevésbé ismert, viszonylag mérsékeltnek tartott Maszúd Pezeskian nyerte az iráni elnökválasztást – az indulók között ő volt az egyetlen, aki nem a keményvonalas táborhoz tartozott. A második fordulóban a 70 éves egykori szívsebész a szavazatok több mint 53 százalékát kapta ultrakonzervatív riválisával, az esélyesebbnek tartott Szaíd Dzsalilival szemben. A részvétel megközelítette az 50 százalékot, jelezve, hogy a teokratikus rendszerből kiábrándult tömegek egy része a politikai apátia ellenére a kevésbé rossz alternatívának tartotta a Nyugat felé nyitni kívánó Pezeskiant. Az idő előtti választásra azért került sor, mert a keményvonalas elnök, Ebrahim Raiszi egy májusi helikopter-balesetben életét vesztette. A politikai elnyomás mellett a gazdasági bajok által is táplált elégedetlenséget fokozta a közép-iráni Kermánban januárban, az Iszlám Állam regionális szervezete által elkövetett kettős öngyilkos merénylet, amelyben százan vesztették életüket. A márciusi parlamenti választás a fundamentalisták sikerét hozta, mert a reformista jelölteket kizárták a versengésből. A legitimitásáért küzdő rezsim decemberben váratlanul szabadon engedte a nők jogaiért is harcoló demokratikus mozgalom támogatása miatt áprilisban halálra ítélt Tomádzs Szalehi népszerű rappert, akiért külföldi művészek is kiálltak. Ugyancsak decemberben egészségügyi okok miatt Nargesz Mohammadi Nobel-békedíjas aktivistanő kapott háromhetes kimenőt a börtönből. Az Oroszországot drónokkal és rakétákkal támogató Irán a világ 16. legnagyobb fegyverexportőrévé vált.
Francia patthelyzet
A kölcsönös visszaléptetéseknek köszönhetően az Új Népfront (NFP) baloldali pártszövetség nyerte a francia nemzetgyűlési választások második fordulóját. De a 188 mandátuma messze nem elég az abszolút többséghez az 577 tagú nemzetgyűlésben, ahol az Emmanuel Macron elnök vezette centrista–liberális Együtt a Köztársaságért 161, a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) 142 helyhez jutott. Az első fordulóban a ténylegesen Marine Le Pen irányította RN lett az első a szavazatok 33,2 százalékával, de a többiek összefogtak ellene. Macron – nagyot kockáztatva – azért írta ki az előrehozott voksolást, mert az általa vezetett koalíció leszerepelt a júniusi európai parlamenti választáson, ahol az RN több szavazatot kapott, mint az elnök pártja és a harmadik helyen befutott szocialisták összesen. Idő előtti nemzetgyűlési választásra 1997 óta nem volt példa Franciaországban. Bár Jean-Luc Mélenchon, az NFP legfőbb ereje, a baloldali populista Engedetlen Franciaország vezetője a blokkjának követelte a kormányalakítás jogát, Macron szeptemberben Michel Barnier veterán konzervatív politikust – az EU egykori Brexit-főtárgyalóját – bízta meg a feladattal. A választáson negyedik Köztársasági Párt képviselője kisebbségi kormányt alakított az RN feltételes támogatásával, de a koalíció már decemberben elbukott a 2025-ös költségvetésen. Barnier a borítékolható kudarc miatt nemzetgyűlési szavazás nélkül, különleges alkotmányos jogát gyakorolva fogadtatta el a társadalombiztosítás finanszírozásáról szóló, 60 milliárd eurós megszorítást tartalmazó törvényt, ami után az NFP és az RN az általuk kezdeményezett bizalmatlansági voksoláson leszavazta a kormányt. A lemondott Barnier helyére Macron december 13-án a centrista Francois Bayrou-t jelölte.
Ambani fiú gigaesküvője
Az évszázad esküvőjének kiáltották ki az indiai Anant Ambani és Radhika Merchant – egy indiai egészségügyi vállalkozó lánya – Mumbaiban tartott menyegzőjét, amelyen számos hazai és nemzetközi híresség vett részt. Anant Ázsia leggazdagabb emberének, Mukes Ambaninak a legkisebb fia, aki a több mint 100 milliárd dolláros éves forgalmú családi konglomerátum, a Reliance Industries megújulóenergia-ágazatát irányítja. A 230 millió dollárt felemésztő lakodalmat hónapokon keresztül nagyszabású koncertek és partik előzték meg. Narendra Modi kormányfő személyesen is áldását adta az ifjú párra. Hatalmas pénzügyi csalás miatt került a lapok címoldalára Ázsia második leggazdagabb üzletembere, a szintén indiai Gautam Adani. Őt és hét társát az USA-ban novemberben azzal vádolták meg, hogy 250 millió dollár kenőpénzt adtak indiai tisztviselőknek megújuló energia vásárlására vonatkozó szerződésekért, amelyek húsz év alatt kétmilliárd dollár profitot termelnek az amerikai befektetőktől is tőkét bevonó Adani Groupnak. A botrány kínosan érinti az Adanival is jó viszonyban lévő Modit. A kormányfő bánatára az általa vezetett hindu nacionalista Bharatíja Dzsanata Párt elvesztette abszolút többségét az áprilistól júniusig, több szakaszban tartott parlamenti választáson. Modi azonban koalíciós kabinet élén egymás után harmadszor is beülhetett az indiai kormányfői székbe, ami eddig csak az ország alapító-miniszterelnökének, Dzsaváharlál Nehrunak sikerült. Novemberben újabb mélypontra süllyedtek a kanadai–indiai kapcsolatok, miután Ottawában elhangzott vádak szerint Amit Sah indiai belügyminiszterig vezetnek a szálak Kanadában élő, szikh önállóságot követelő aktivisták megvesztegetése, megfenyegetése, illetve meggyilkolása ügyében.
Olimpia Párizsban
A francia főváros történelmi és kulturális örökségét, valamint a Szajna folyó adta lehetőséget látványosan kiaknázó nyitóünnepséggel – amelyet az újkori játékok történetében először nem stadionban tartottak – vette kezdetét a 33. nyári olimpia. Ám rögtön hatalmas botrány is kerekedett, különösen populista jobboldali körökben, mert az egyik jelenetben Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festményének – és vele a kereszténységnek – a megcsúfolását látták a transznemű szereplők miatt. A felháborodásra reagálva a szervezők bocsánatot kértek, bár Thomas Jolly művészeti igazgató hangsúlyozta, a jelenet ihletője nem a híres freskó, hanem a görög bacchanália, a kékre festett főalak pedig nem Jézus, hanem Dionüszosz volt. A rendezők a versenyhelyszínek kiválasztásában is igyekeztek a Párizs kínálta lehetőségeket kihasználni: a vívást és a taekwondót a Grand Palais-ben, a 3 × 3-as kosárlabda meccseit és a gördeszkaviadalt a Concorde téren tartották, a strandröplabdához pedig az Eiffel-torony adta a hátteret. A 32 sportág 329 eseményén 10 714 sportoló vett részt. Ők 204 nemzeti olimpiai bizottságot képviseltek; ebbe beleértették a menekültek csapatát, valamint azoknak az orosz és belorusz sportolóknak a körét, akik csak egyéni versenyzőként vehettek részt, mert országukat az Ukrajna elleni agresszió miatt nem engedte indulni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A nem hivatalos éremtáblázat első helyén a negyedik egymást követő alkalommal az USA végzett 40 arany-, 44 ezüst- és 42 bronzéremmel. A második Kína (40, 27, 24), a harmadik Japán (20, 12, 13) lett, a házigazda franciák (16, 26, 22) az ötödik helyen zártak, a németek (12, 13, 8) épp befértek az első tízbe. Magyarország (6, 7, 6) a 14. lett, de az 1896-os athéni nyári játékok óta íródó örökranglistán még a kilencedik, Japán mögött és Ausztrália előtt. Párizsban négy ország első alkalommal szerzett aranyérmet nyári olimpián: Botswana, a Dominikai Közösség, Guatemala és Saint Lucia. A legtöbb érmet Csang Jü-fej kínai úszó (egy ezüst, öt bronz) nyerte, a legtöbb (4) aranyat pedig a szintén úszó francia Léon Marchand, aki a férfi 200 méteres pillangón Milák Kristófot előzte meg.
AZ OLIMPIAI MEGNYITÓ
Sejk Haszina elmenekült
Heteken át tartó véres tüntetések hatására lemondott és Indiába menekült Sejk Haszina bangladesi kormányfő, aki 2009 óta egyre önkényesebb módszerekkel vezette az ázsiai országot. A megmozdulásokat eredetileg a kormányhivatali állások kvóták alapján történő elosztásának visszaállítása váltotta ki, de a demonstrációkat egyre inkább a politikai elnyomás és a gazdasági válság fűtötte. Az egykor a demokrácia élharcosának számító Haszina utasítására a rendfenntartó erők egyre brutálisabban léptek fel a tüntetőkkel szemben, a halálos áldozatok száma meghaladta a félezret. Végül eltörölték a kvótarendszert, melynek alapján a jól fizető állami munkahelyek 30 százalékát a Pakisztán elleni 1971-es függetlenségi háború áldozatainak és résztvevőinek leszármazottai kapták, de ez már nem volt elég Haszina hatalmának megmentésére. A hadsereg támogatásával Mohamed Junusz veterán közgazdászt nevezték ki az ideiglenes kormány élére. A mikrohitelezés megteremtéséért 2006-ban Nobel-békedíjat kapott Junuszt a tiltakozásokat vezető diákok hívták haza párizsi száműzetéséből. A reformokat ígérő ideiglenes kormányban több diákvezér is helyet kapott. A 171 milliós Banglades fiatal lakosságának jó része még nem élt az 53 évvel ezelőtti háború idején, az elégedetlenséget tovább fokozta a vágtató infláció és a fiatal diplomások körében különösen magas munkanélküliség. Az ideiglenes kormány által létrehozott különleges törvényszék októberben elfogatóparancsot adott ki Haszina ellen. Bangladesnek van kiadatási egyezménye Indiával, de Haszina Újdelhi szövetségesének számított.
Újabb Sinavatra Thaiföld élén
A thai politikát az ezredforduló óta meghatározó politikusdinasztia váratlan visszatéréseként a bangkoki parlament kormányfővé választotta a 38 éves Paetongtarn Sinavatrát, miután az elődjét etikai vétségek miatt az alkotmánybíróság menesztette. Thaiföld eddigi legfiatalabb miniszterelnöke a második nő ezen a poszton, annak a milliárdos volt kormányfőnek, Thakszinnak a harmadik és egyben legfiatalabb lánya, aki az általa alapított Pheu Thai párttal rendre uralta az utóbbi két évtized választásait, de sorozatosan összeütközött a rojalista katonai elittel. Ennek ellenére a politikában tapasztalatlan Paetongtarn már a negyedik a családból, aki elfoglalhatta a kormányfői széket. Az alkotmánybíróság augusztusban feloszlatta a liberális Előre Pártot, mert az szerinte a monarchia megdöntését kísérelte meg azzal a javaslatával, amely enyhítette volna a rendkívül szigorú felségsértési törvényt. A testület egy évtizedre eltiltotta a politikától a párt 43 éves vezetőjét, Pita Limdzsaroenratot, aki hiába nyerte meg a tavalyi választást, a konzervatív erők és a hadsereg nem engedték kormányt alakítani. Az el nem tiltottak új pártot hoztak létre Néppárt néven. A szomszédos Mianmarban a katonai junta és a régi, etnikai alapon szerveződő, valamint a velük szövetkező új lázadócsoportok közötti polgárháborúban az ENSZ novemberi jelentése szerint kétmillió ember került az éhínség küszöbére. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Min Aung Hlaing juntavezér ellen, azzal vádolva őt, hogy emberiesség elleni bűnt követett el a rohingya kisebbéggel szembeni deportálások és üldözések miatt. A forróságra hivatkozva áprilisban házi őrizetbe helyezték a 2021-ben puccsal megbuktatott és börtönbe zárt Aun Szan Szu Kjit, az ország Nobel-békedíjas volt vezetőjét.
Új indonéz főváros
A függetlenség napján formailag felavatták Indonézia új fővárosát, a Borneó szigetének délkeleti részén épülő Nusantarát (jelentése: szigetvilág). A több mint 17 ezer – ebből hatezer lakott – szigetből álló, 280 milliós ország bámulatos gazdasági fejlődését és ambícióit jelképező új központ azonban javarészt még nincs kész, és a beruházás finanszírozása is bizonytalan. A Jáva szigetén lévő, süllyedő és zsúfolt Jakarta helyett új főváros alapítása az utóbbi évtizedben hatalmas infrastrukturális beruházásokat indító, idén távozott elnök, Joko Widodo legkedvesebb és egyben legvitatottabb projektje. Októberben beiktatták hivatalába Prabowo Subianto új indonéz államfőt, a februárban tartott elnökválasztás győztesét. A 73 éves Subianto a rendkívül népszerű Widodo riválisa volt sokáig, 2014-ben és 2019-ben két választást is elvesztett vele szemben. Az ellenlábasból szövetséges lett, Widodo – indonéz elnöktől szokatlanul – a hivatalából támogatásáról biztosította Subiantót, méghozzá az egykori pártja jelöltjével szemben. Subianto – akinek Widodo legidősebb, 37 éves fia az alelnöke – az eddiginél aktívabb külpolitikát ígért. Egyben folytonosságot is remél tőle a világ negyedik legnépesebb országa, amely a hatodik legnagyobb feltörekvő gazdasággá vált. Indonézia Widodo évtizedében is megőrizte a megelőző tíz év lendületes növekedését, a GDP évi átlagban 5 százalékkal bővült. A legnépesebb muszlim állam egyúttal a mérsékelt iszlám hirdetőjévé vált, ami a leköszönt elnök ugyancsak fontos politikai öröksége.
Kommunista diadal Srí Lankán
A marxista múltú, 55 éves Anura Kumara Disszanajake nyerte Srí Lankán az elnökválasztást. A Nemzeti Néppárt (NPP) szövetség jelöltjeként indult, amelynek tagja az új elnök baloldali nézeteket valló pártja, a Népi Felszabadítási Front is. A párt korábban, forradalmi mozgalomként, két fegyveres felkelésben is részt vett. Azóta több nézetét – így a magántulajdon betiltását – is feladta, és igyekezett a centrum felé közeledni. Disszanajake történelmet írt, hiszen kívülállóként legyőzte a hivatalban lévő elnököt és a hagyományos ellenzék jelöltjét is, leváltva a Srí Lankát szinte családi vállalkozásként évtizedeken át irányító és kizsigerelő dinasztiákat, köztük a Radzsapaksza klánt. Először választottak azóta, hogy az elhibázott gazdaságpolitika következtében az utóbbi két évben Srí Lanka a függetlenség 1948-as kikiáltása óta legsúlyosabb gazdasági válságát élte át. Disszanajake közölte, újratárgyalná az előző kormány által kötött, 3 milliárd dolláros megszorító gazdasági csomagot a Nemzetközi Valutaalappal. Erre nagyobb felhatalmazást jelenthet, hogy a novemberben tartott parlamenti választáson az NPP kétharmados többséget szerzett, holott a távozó parlamentben az új elnök pártja mindössze három mandátummal rendelkezett. Disszanajake koalíciója a szingaléz többségű országban először tudott nyerni a tamilok lakta északi Jaffna-félszigeten.
Győztes szabadságpárt
Története legjobb eredményével, minden várakozást felülmúlva a szavazatok 28,8 százalékát szerezte meg, és ezzel győzött az osztrák parlamenti választáson a szélsőjobboldali szabadságpárt (FPÖ), amely 57 mandátumhoz jutott a 183 fős alsóházban. A Herbert Kickl vezette FPÖ több voksot kapott, mint a legendává vált egykori vezér, Jörg Haider idején, s közel kétszer annyit, mint öt éve. Az FPÖ már az európai parlamenti választáson történelmet írt, mert akkori győzelmével a második világháború óta először végzett az élen szélsőjobboldali erő az országban. Kickl, aki 2021-ben vette át az irányítást, a személyes sikerének is számító diadallal bebizonyította, hogy a pártot a liberális középből a jobbszélre toló néhai Haidernek nem csupán az egykori beszédírója és szócsöve volt, hanem a politikai örököse is, aki új magasságba emelte az FPÖ-t. Bár a győztes jussának érezte, kormányalakítási megbízást mégsem ő kapott a zöldpárti Alexander Van der Bellen elnöktől, akivel kölcsönös ellenszenvet táplálnak egymás iránt. Az államfő a második helyen végzett kereszténydemokrata néppárt (ÖVP) vezetőjét, az ügyvezetőként a kancellári poszton maradt Karl Nehammert kérte fel koalíció összekovácsolására. A döntését azzal indokolta, hogy előzetesen az alsóházba még bejutott pártok elutasították az együttműködést az FPÖ-vel. A néppárt – amely eddig a zöldekkel együtt kormányzott – partnere a szociáldemokrata párt (SPÖ) és a liberális NEOS lehet. Az orbáni illiberális államról álmodó, Ausztriát a bevándorlókkal szemben erőddé alakítani akaró Kickl háttérbe szorítása elégedetlenséget okozott, s ahhoz vezetett, hogy az azóta lezajlott tartományi választáson Vorarlbergben és Stájerországban kormányra került az FPÖ az ÖVP partnereként.
Újra Szaíd
A voksok 90,7 százalékával, de mindössze 28,8 százalékos részvétel mellett a hivatalban lévő Kaisz Szaíd nyerte a tunéziai elnökválasztást. A 66 éves politikus úgy értékelte második győzelmét, hogy „a forradalom folytatódik”. Valójában azonban a 2011-es arab tavasz egyetlen sikertörténetének nevezett tunéziai demokratikus átmenet végleges kudarcát jelentette az ellenzék által bojkottált szavazás. A Robot gúnynevű Szaíd ellen ketten indulhattak, az egyik a szövetségeséből lett a riválisa, a másikat a választás előtt őrizetbe vették. A Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) és „a korrupt üzleti elitnek” hadat üzenő Szaíd a gazdaságot is válságba sodorta: a reformok elmaradása miatt a lassú növekedés magas inflációval és munkanélküliséggel párosult, az államadósság a GDP 90 százalékához közelít. Egyiptomot márciusban rángatta vissza a gazdasági csőd széléről az IMF-fel felújított, összesen 8 milliárd dollárra bővített mentőcsomag, melynek részeként elengedték a font árfolyamát. Az EU is mentőkötelet dobott Kairónak egy 7,4 milliárd eurós gazdasági és migrációs segélycsomaggal. Az Egyesült Arab Emírségek harmadik legnagyobb állami befektetési alapja, az ADQ februárban 35 milliárd dolláros beruházási és fejlesztési megállapodást kötött a kairói kormánnyal a Földközi-tenger egyik kedvelt partszakaszának turisztikai fejlesztésére. Algériában a voksok közel 95 százalékával szeptemberben újraválasztották a 79 éves Abdelmadjid Tebboune hivatalban lévő elnököt.
A SpaceX csodája
Az űrkutatásban újabb mérföldkőnek tekintik, hogy az Elon Musk alapította és vezette SpaceX űrcég Starship rakétája olyat mutatott a valóságban, amit eddig legfeljebb tudományos-fantasztikus filmekben, modellezve lehetett látni. Miután feljuttatta az űrbe a terhét, a több lakóháznyi magasságú, nehéz hordozórakéta visszaállt a kilövőállására, pontosan a rá váró mechanikus karok ölelésébe. A sorban ötödik teszt történelmi sikerét az sem árnyékolta be, hogy az azt követő, Donald Trump részvételével végrehajtott próba már nem hozta a várt eredményt. A NASA az Artemis programja révén a SpaceX hordozórakétáira alapozva térne vissza emberrel a Holdra – a nemrég bejelentett késés szerint legkorábban 2027-ben. Ezzel az USA csak kevéssel előzné meg Kínát, amely az évtized végére tervezi ugyanezt, és lendületesen halad a célja felé. A kínai holdistennőről elnevezett Chang-o–6 űrszonda kapszulája az idén nyáron tért vissza a Hold túlsó, „sötét” oldaláról kőzetmintákkal. Nem sokkal korábban japán űrszonda hajtott végre „puha” landolást a Holdon, amivel az ázsiai ország ötödikként jutott fel ilyen módon a Föld égi kísérőjére. A 60 éves orosz Oleg Kononyenko szeptember 23-án tért vissza a Nemzetközi Űrállomásról, és ezzel két rekordot is felállított. Társával, Nyikolaj Csubbal 374 napot töltöttek egyfolytában az űrben; az eddigi csúcsot 371 nappal az amerikai Frank Rubio tartotta. Kononyenko öt misszióban összesen 1111 napig volt az űrben, amit jó darabig nem múl felül senki. Kevésbé áll jól Európa, az ESA űrügynökség eredetileg 2020-ra tervezte szolgálatba állítani az Ariane–6 hordozórakétát, ám annak az idén is sikertelen tesztje volt. Így fellövésben a teljes nyugati világ a SpaceX-re van utalva. Az űriparban mára a magánszektoré lett fő szerep, megtörtént az első, magánpénzből megvalósított űrséta is, amit Jared Isaacman amerikai milliárdos hajtott végre a SpaceX szervezésében. Isaacmant Trump a NASA igazgatójának jelölte. A NASA Perseverance marsjárója decemberben a Naprendszer hajnalából származó kőzetekre lelt a vörös bolygón.
Csúcson a BRICS
A tatárföldi Kazany adott otthont a BRICS-országok idei csúcstalálkozójának, amivel a Kreml igyekezett megmutatni, nem igaz, hogy az Ukrajna elleni, közel ezer napja tartó háború miatt Oroszország teljes elszigeteltségbe került volna. Az erőfeszítés nem volt eredménytelen, a csúcson több mint harminc állam, a régi és új tagok – Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika, illetve Irán, Etiópia, Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek – mellett egykori szovjet tagköztársaságok, afrikai és dél-amerikai országok képviseltették magukat. Ott volt Szaúd-Arábia is, amely jelentkezett ugyan a csoportba, ám még nem ratifikálta a csatlakozási dokumentumokat. A kilenc tag és Szaúd-Arábia már valóban komoly erőt képvisel: a világ népességének 45 százalékát, a vásárlóerő-paritáson számolt GDP-nek pedig a 35,6 százalékát, míg a nyugati óriásokat tömörítő G7 csoport esetében ez az arány 10, illetve 30,3 százalék. A BRICS-országok gazdasági és politikai érdekei nem feltétlenül csengenek össze, ám közös az akarat bennük, hogy a hidegháború végét követő amerikai dominancia után újraszerveződő, multipoláris világban képviseljék az egykor el nem kötelezetteknek, később harmadik világnak, jelenleg globális Délnek hívott államok csoportját. Ebben nehézséget jelent ugyanakkor, hogy a BRICS alapítója és meghatározó tagja Kína, amely önállóan is az USA nagyhatalmi kihívójaként jelentkezett be, és leginkább segédcsapatokat szeretne gyűjteni maga köré. Ismét fölmerült, hogy a BRICS hozzon létre a dollárral szembeni közös valutát, aminek a széttartó érdekek miatt kevés a realitása, és Donald Trump máris vámfegyverrel fenyegeti az ötletgazdákat.
Zűrzavar Grúziában
A 2012 óta megszakítás nélkül kormányzó Grúz Álom párt nyerte meg a parlamenti választást a kaukázusi országban. A leggazdagabb helyi üzletember, Bidzina Ivanisvili nevével fémjelzett tömörülés a hivatalos adatok szerint a voksok 54 százalékát szerezte meg, míg a négy ellenzéki párt egyike nem jutott át az 5 százalékos küszöbön. Az ellenzék szerint a Grúz Álom meghamisította az eredményeket, és csalásról beszélt Szalome Zurabisvili államfő is, aki azt állítja: a kormánypárt orosz segítséggel, „különleges akció” révén maradhatott hatalomban. A nemzetközi megfigyelők szerint a kampányt és a voksolás menetét a hatalmon lévők médiatúlsúlya, illetve nyomásgyakorlás és szavazatvásárlás kísérte, s ezért az Európai Parlament a választás egy éven belüli megismétlését kérte. Válaszként a tbiliszi kormány bejelentette, hogy 2028-ig felfüggeszti az ország EU-csatlakozási folyamatát. A felmérések szerint a grúz lakosság négyötöde támogatja az európai integrációt, ezért az ellenzék felújította a választások után kezdett tiltakozó akciókat. A Grúz Álom a pártnál is radikálisabb nézeteket valló politikust, az egykori labdarúgó Miheil Kavelasvilit választatta meg, hogy december 29-én vegye át az államfői tisztséget Zurabisvilitől. Utóbbi viszont közölte, hogy nem távozik, mert illegitimnek tartja a tbiliszi kormányt.
Lavírozó LDP
Pontosan egy hónappal az után, hogy Japánban Isiba Sigeru diadalmaskodott a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) elnökválasztásán, s átvette a párt és az ország vezetését, az előrehozott parlamenti választáson kudarcba szaladt bele. Abban bízott, hogy a pártfinanszírozási botrányok és gazdaságpolitikai hibák miatt népszerűségét vesztő és lemondó Kisida Fumio helyére lépve bizalmat kap a szavazóktól. Ehelyett az LDP a történelme második legrosszabb eredményét érte el, és csak 191 mandátumot szerzett a 465 fős alsóházban. Leszerepelt hagyományos kisebbik koalíciós pártja, a buddhista gyökerű Komeito is, így 2009 után újra elolvadt a többségük. Isiba kisebbségi kormányt alakított, pedig a vezető napilapok szerkesztőségi véleményekben sürgették távozását a miniszterelnöki posztról. Így esetről esetre kell az ellenzéki pártok soraiból szavazatokat szereznie a programja végrehajtásához, illetve a törvények elfogadásához. A Japánt az 1955-ös megalakulása óta négy év kivételével irányító LDP számára segítség, hogy a GDP a harmadik negyedévben a vártnál gyorsabban, 1,2 százalékkal gyarapodott, és emelkedőben a lakossági fogyasztás is, amit ugyanakkor még mindig visszafog az inflációtól való félelem. A törékeny politikai helyzet és a gyönge kormány nem segít választ keresni a szigetország két nagy problémájára: az atomenergia használatával kapcsolatos dilemmára és a demográfiai válságra.
Történelmi váltás Botswanában
Sokkoló vereséget szenvedett a Botswanát a függetlenség 1966-os megszerzése óta irányító Botswanai Demokratikus Párt (BDP) a parlamenti választáson, amelyet nagy fölénnyel az Ernyő a Demokratikus Változásért (UDC) ellenzéki tömörülés nyert. Az UDC 36 helyet szerzett a 65 fős parlamentben, így a párt jelöltje, az 54 éves egykori jogász, Duma Boko lett az új elnök. A világ legnagyobb gyémánttermelőjének számító, 2,5 milliós dél-afrikai ország főként fiatal szavazói a gazdasági stagnálás és a 27 százalékos munkanélküliség miatt büntették a BDP-t. Botswanában soha nem volt puccs, az egy főre jutó GDP 7250 dollár, szemben a 4800 dolláros fekete-afrikai átlaggal. Az USA augusztusban végleg kivonta katonáit Nigerből a junta felszólítására. A francia kontingens után az amerikai egységek távozása jelentős mértékben gyengítette a szélsőségesek elleni harcot. A Száhel-övezetben a dzsihádisták erősödését jelezte, hogy Maliban júliusban tuareg és iszlamista lázadók jelentős csapást mértek egy katonai egységre és az őket támogató orosz zsoldosokra. Közel félszáz mali katonát és több mint nyolcvan oroszt öltek meg, akik a Wagner-csoportból alakított és a moszkvai védelmi minisztérium ellenőrzése alá vont Afrikai Hadtest tagjai voltak. A zsoldosszervezet vagy tucatnyi fekete-afrikai országban aktív, a Száhel-övezetben több diktátort támogat gazdasági előnyökért cserébe. Szudánban az orosz zsoldosok a lázadó Gyorsreagálású Erők (RSF) oldalán szembekerültek a kormányerőket támogató ukrán különleges erőkkel. A polgárháború miatt 2024 végére több mint 20 millió szudáni szenvedett az erőszaktól, éhezéstől és erőszakos kitelepítéstől.
Katasztrófa Újvidéken
Tizenöt ember életét vesztette, ketten pedig súlyosan megsebesültek, amikor leomlott az újvidéki vasútállomás főhomlokzatát díszítő beton előtető. A baleset okát hivatalosan még nem állapították meg, ám valószínű, hogy a tragédia részben azért következett be, mert az épületet a Belgrád–Budapest vasútvonal korszerűsítését célzó szerb–kínai–magyar projekt részeként felújították, és több szemtanú szerint az előtetőnél is végeztek munkálatokat. A balesetet követően 11 személyt őrizetbe vettek, köztük Goran Veszics közlekedési minisztert is. Újvidéken több tüntetést is szervezett az ellenzék, Belgrádban pedig a parlamentben ökölharc tört ki a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között. A Nyugat-Szerbiába tervezett lítiumbánya miatt is feszültség uralkodik az országban. A kormány szeptemberben újította meg a Rio Tinto brit–ausztrál bányaipari óriás tiltakozások miatt egyszer már visszavont kitermelési engedélyét. A környezetvédő tüntetők több alkalommal is elzárták az építkezés területére vezető utakat, a jobb- és baloldali ellenzéki pártok összefogtak, hogy megakadályozzák a projekt megvalósítását. A bányanyitást az EU is támogatja, a felszíni fejtésből származó lítium jelentősen csökkentené az európai elektromosautó-gyártók Kínától való függőségét. A lítiumkitermelést azt követően engedélyezte a kormány, hogy az Alekszandar Vucsics államfő mögött álló pártok szerepeltek a legjobban a helyhatósági választásokon. A megméretést a koalíciós tárgyalások kudarca és a szabálytalanságok miatt Belgrádban meg kellett ismételni, a főváros végül ugyancsak kormánypárti irányítás alá került.
Megdobált VI. Fülöp
A dühös tömeg sárral dobálta meg Paiportában VI. Fülöp spanyol királyt, aki azért látogatott a Valencia tartományban fekvő városba, hogy felmérje, milyen pusztítást okozott a kivételes esőzés és a nyomában elszabadult árvíz. A klímaváltozásnak tulajdonított természeti katasztrófa évtizedek óta a legsúlyosabb volt Spanyolországban, több mint kétszáz ember halálát okozta, és eurómilliárdokban mérhető kárral járt. Az uralkodó higgadtan reagált a támadásra, és hasonló nyugalomra volt szüksége a pártok fölött álló személyiségként is az idei politikai fordulatokban. Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök áprilisban bejelentette, hogy a lemondását fontolgatja, mert általa politikai támadásnak minősített vizsgálatot folytatnak a felesége ellen. Meggondolta magát, és májusban két katalán szeparatista párt és több kis regionális párt képviselőinek szavazataival a madridi parlament 177:172 arányú többséggel elfogadta azt a törvényt, amely amnesztiában részesíti a 2017-es, alkotmányellenes népszavazást megszervező, majd annak nyomán Katalónia függetlenségét deklaráló politikusokat. A jobbközép ellenzék szerint Sánchez ezzel fizetett a katalánoknak, akiknek a segítsége kellett ahhoz, hogy a 2023. júliusi választás elvesztése után hatalomban tudjon maradni. Az amnesztia nem vonatkozik a népszavazást követően a függetlenséget kikiáltó, majd külföldre menekült Carles Puigdemont volt katalán elnökre, aki augusztus 8-án pár órára visszatért Barcelonába, majd a hívei kimentették Franciaországba, mielőtt a rendőrök elcsípték volna. Aznap választotta meg a barcelonai parlament az új katalán elnököt, aki a Madridban kormányzó szocialisták helyi szervezetének vezetője, Salvador Illa lett. A májusi tartományi választáson ugyanis a szocialisták nyertek, és a Katalónia Spanyolországból kiszakadását szorgalmazó pártok elvesztették az 1984 óta élvezett többségüket.
Sandu nyert Moldovában
A külföldön élő moldovai állampolgárok voksainak köszönhetően nyerte meg az elnökválasztás második fordulóját a hivatalban lévő államfő, Maia Sandu, aki 55 százalékot szerezve diadalmaskodott kihívója, Alexandr Stoianoglo ellen. Sandu az első államfő, akinek második mandátumra is sikerült hivatalban maradnia. A döntő kör eseményei kísértetiesen hasonlítottak a két héttel korábbi voksolásra, amikor az elnökválasztás mellett a volt szovjet tagköztársaság polgárainak arról is határozniuk kellett egy népszavazással, akarják-e, hogy az EU-tagság elérése prioritásként kerüljön bele az alkotmányba. Ott is a diaszpóra voksai döntöttek, a Moldovában leadott voksok alapján ugyanis a nemek voltak többségben. Ennek hátterében elsősorban az áll, hogy Oroszország – a jelenleg Moszkvában élő, moldovai, izraeli és orosz állampolgársággal is rendelkező, sikkasztás miatt elítélt oligarcha, Ilan Shor révén – pénzjuttatással igyekezett rávenni a moldovaiakat, hogy az EU-integráció ellen szavazzanak. Az is magyarázza a szoros eredményt, hogy a Moldova déli részén lévő Gagauziában száz százalékhoz közeli volt a nemek aránya. A gagauzok attól tartanak, hogy az EU-tagság következményeként – a többségében román nyelven beszélő moldovaiak által lakott – Moldova egyesülne Romániával.
Donald Trump visszatér a Fehér Házba
Nem kellett körmöt rágni, mint 2016-ban. Nem volt (vélt) indok kétségbe vonni a választási eredményt, mint 2020-ban. A republikánus Donald Trump tükörsimán nyerte meg a 2024-es amerikai elnökválasztást a demokrata Kamala Harrisszel szemben. Mind a hét, az előrejelzések alapján szoros versenyt ígérő úgynevezett frontállamot behúzta és 312 elektort gyűjtött, a demokrata Barack Obama 2012-es teljesítménye óta a legtöbbet. És a vesztes demokraták ezúttal még arra sem panaszkodhattak, hogy a republikánus jelölt diadalmaskodott a kisebb szövetségi államok javára súlyozó elektori kollégiumban, de kevesebb szavazatot szerzett, mint ahogy az Trumppal 2016-ban, illetve George W. Bushsal 2000-ben történt. Trump több mint kétmillióval több voksot söpört be, mint Harris, s a négy évvel ezelőtti, vesztes táborát hárommillióval növelte. Harris viszont több mint hatmillió szavazót veszített a 2020-ban győztes Joe Bidenhez képest.
Magukért beszélnek a számok a kongresszusban is: a demokraták mindent elveszítettek, és semmit nem nyertek. A képviselőházban, még ha szűkebben is, de megmaradt a republikánus többség, ami azt jelenti, hogy a pártnak az eddiginél sokkal fegyelmezettebben kell együtt szavaznia. Erről Mike Johnsonnak kell gondoskodnia, aki várhatóan marad házelnök, és élvezi Trump bizalmát. A szenátusban az ingatag demokrata többség stabil republikánus fölénnyé alakult át. Ezzel a végrehajtó és a törvényhozó hatalom is a republikánusok ellenőrzése alá került. A legfelső bíróságban pedig – a Trump által még az első mandátuma alatt kinevezett három tagnak köszönhetően – 6:3 arányú kétharmados többségben vannak a konzervatívok, akik alkotmányértelmezése a republikánusokéhoz áll közelebb. Vagyis nem sok fék és ellensúly maradt a január 20-án újra hivatalba lépő Trump nyomulásával szemben. Ezzel Trump a 45. után az USA 47. elnöke lesz, hasonlóra eddig Grover Cleveland volt képes: 1884-ben nyert, 1888-ban kikapott, 1892-ben újra nyert.
A totális és demoralizáló vereségért a demokraták nagyrészt magukat okolhatják. A párt elitje és a Fehér Ház stábja táplálta azt a mítoszt, hogy a fizikai és szellemi fáradtság egyre láthatóbb jeleit mutató, 81 éves Biden alkalmas arra, hogy még egy mandátumig vezesse a világ leghatalmasabb országát. A június 27-ei vitán ezt Biden katasztrofális teljesítménnyel cáfolta, de még heteket várt, mire visszalépett, a demokraták pedig kapkodva, verseny nélkül az alelnökét, Harrist emelték pajzsra. A kezdeti lendület elfogyott, nem sikerült az elnökjelöltjüket felépíteni, s mint a választás eredménye, illetve az azt kísérő elemzések megmutatták, teljesen félreismerték az ország politikai állapotát és a szavazók hangulatát.
A demokraták érzékelték, hogy a társadalom jobbra tolódott, de azt nem, hogy mennyire, s azt sem látták, mi számít igazán fontosnak az amerikaiaknak. Nyerő témának gondolták az abortuszhoz való hozzáférés kérdését, ami a 2022-es félidős kongresszusi választáson igaz volt, az idén viszont a magas infláció hatása, illetve a déli határt ostromló illegális bevándorlók problémája mindent vitt. Ez a két ügy nemcsak a fehér férfiak szavazatait szállította Trumpnak, a republikánus jelölt a fekete férfiak és általában a spanyol ajkúak körében is növelte a táborát, még ha ott kisebbségben is maradt.
Nem számított az sem, hogy Trump soha nem volt hajlandó elismerni a 2020-as vereségét, a kongresszusban kétszer is – sikertelenül – alkotmányos vádemelést folytattak ellene, s négy szövetségi bűnügyi eljárást indítottak vele szemben. Az egyikben bűnösnek találta az esküdtszék, polgári perben pedig komoly kártérítésre ítélték szexuális zaklatás miatt. Így is másodszor torlaszolta el az első potenciális elnöknő útját a Fehér Házba. Segíthetett viszont a legyőzhetetlenségének nimbuszát táplálni, hogy júliusban egy kampánygyűlésen merényletet követtek el ellene, s az élete csak néhány centiméteren múlt. Trump a győzelmét szinte korlátlan felhatalmazásnak tekinti, a bénult demokratákkal a háttérben már most elnökként viselkedik. Miniszterjelöltjeivel már belevágott Amerika átalakításába, de vannak sajátos tervei Európa, Kína s általában a világ számára is.
Szakítás Berlinben
„Nem akarom, hogy továbbra is a kormányom tagja legyél” – mondta indulatosan Olaf Scholz szociáldemokrata (SPD) német kancellár a jövő évi költségvetésről egyeztető tárgyalások hevében Christian Lindner szabaddemokrata (FDP) pénzügyminiszternek. Lindner mellett két további FDP-s miniszter is távozott a kormányból, amely így kisebbségben viszi az ügyeket az előreláthatólag február 23-án megtartandó parlamenti választásokig. Scholz és Lindner ellentétének lényege az adósságfék, ami a költségvetés hiányának növelését tiltja. Scholz és az SPD, valamint másik koalíciós társuk, a Zöldek szerint viszont az energiaválság, a maródi infrastruktúra problémái nem oldhatók meg az adósságfék ideiglenes felfüggesztése nélkül, amihez Lindner nem járult hozzá. A szakítás következtében – amit, mint utólag kiderült, alapvetően az FDP provokált ki – 2025-re nincs érvényes költségvetése Németországnak, így a 2024-es előirányzatok szabják meg az állam gazdálkodását. A választásokig kialakult patthelyzet nem javította az amúgy is átrendeződő német belpolitikai viszonyokat. Az év elején színre lépett a Baloldal párt balszárnyából kivált Sahra Wagenknecht által alapított párt, amely rövid idő alatt politikai tényező lett. Az év második felében tartott három egykori NDK-s tartományi választáson bejutott a helyi törvényhozásokba. Ugyanott a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) is jelentős sikereket könyvelhetett el, átlagosan a szavazatok egyharmadát szerezve meg. Kormányzati tényezővé válásukat csak a többi párt sokszor kényszerből létrehozott koalíciója tudta most még megakadályozni. A gazdaság stagnálása, az év elején a gazdatüntetések, az év végén a Volkswagen dolgozóinak a tervezett gyárbezárások ellen tiltakozó sztrájkja jelezte a következő választások tétjét. Ebben a helyzetben csupán kedélyjavító intézkedés, hogy az év közepén legalizálták a marihuána saját célra történő birtoklását.
Mesterséges intelligencia: a hódítás éve
Átütő erővel robbant be a köztudatba 2023-ban a mesterséges intelligencia (MI), amit elsősorban az időközben tömegtermékké váló ChatGPT megjelenése váltott ki. A rácsodálkozás után a 2024-es év már sokkal inkább arról szólt, hogy a robbanás rengései hogyan alakítják át az élet szinte minden területét, igencsak gyakorlati elvárásokat támasztva. Az új technológia használatáról, etikai kérdésekről és a szabályozás–fejlődés egyensúlyáról szóló viták kerültek a fókuszba. A ChatGPT gazdája, az amerikai OpenAI rögtön az év elején bemutatta a Sora nevű, szöveget videóvá konvertáló MI-modellt, ami már a közel egyéves zárt tesztelési fázis alatt is etikai kérdéseket vetett fel, és csak az év végére tették minden előfizető számára elérhetővé. A konkurencia sem tétlenkedett, a Google előállt a Gemini 2-vel, amit integrálnak a cég ökoszisztémájába, de a vállalat idén megjelent Pixel 9 okostelefonjaival kapcsolatban is fő reklámfogás volt az MI jelenléte.
A Microsoft a legújabb ChatGPT-modellen alapuló, Copilot nevű MI-asszisztenst adta hozzá az operációs rendszereihez, valamint az Office 365 csomagjaihoz. Az MI-funkciók eléréséhez új billentyűzet is készült. A versenytársaitól kisebb lemaradásban, ám annál nagyobbat újítva az Apple is bejelentette az MI integrálását az eszközeibe, az OpenAI-jal kötött partneri megállapodással a ChatGPT-re alapozva. A személyes adatok biztonságára hagyományosan nagy hangsúlyt helyező Apple-t sok támadás érte az együttműködésért. A leghangosabban az MI-fejlesztésben ugyancsak érdekelt Elon Musk szállt bele a két cégbe. „Ha az Apple rendszerszinten integrálja az OpenAI-t, akkor az Apple eszközei be lesznek tiltva a cégeimnél” – fenyegetett. Az OpenAI alapításánál is ott sertepertélő multimilliárdos ellenszenvét színezi, hogy a cég vezérigazgatója, Sam Altman és Musk közt olyan vita van az MI etikai kérdései és fejlesztési gyorsasága, módja kapcsán, mely ellentét az egész szektorban jelen van. A vadnyugati szabályozatlanságú területen egyedül az EU lépett tovább a már tavaly megígért MI-törvény jövő évre várható elfogadásával. A szektor szereplői viszont félnek, hogy a szabályozás lassítja a fejlesztést és a vállalatok növekedését.
Az MI a politikában is zavart okozott, ami új kihívásokat jelent. Az amerikai választási kampányban az OpenAI állítása szerint a Dall-E vizuálistartalom-generáló programja több mint negyedmillió deepfake-gyanús kép és videó elkészítését tagadta meg a felhasználóinak. Eközben Magyarországon a róla kiszivárgott terhelő hangfelvételekre Magyar Péternek az volt a válasza, hogy részben MI által generált deepfake tartalomról van szó, amit senki nem tudott sem megcáfolni, sem megerősíteni, pedig agyonelemezték a hangsávokat. A támadásra aztán Magyar Péter olyan, deklaráltan MI generálta videó megosztásával reagált, amelyben Orbán Viktor tökéletesen a szájára illesztett beszédben szidja a saját kormányát. Ez utóbbi módszerre persze – már korábban – a szórakoztatóipar is rávetette magát. Hollywood sorozatosan „támaszt fel” színészeket az MI segítségével, hogy az elhunyt sztárokat újra vászonra, képernyőre varázsolja. Ez jóváhagyással esett meg az Alien: Romulus esetében az első filmben az Ash nevű androidot játszó brit Ian Holmmal. A módszerért ugyanakkor a rajongókhoz hasonlóan a színészek se lelkesednek, Robert Downey Jr. például nemrég jelezte, hogy halála után a jogi képviselete perelni fog, ha az MI segítségével hoznák vissza.
Zsidóvadászat Amszterdamban
Palesztinpárti csoportok izraeli szurkolókra támadtak Amszterdamban a holland – és a helyi zsidó közösség csapataként számontartott – Ajax és az izraeli Maccabi Tel-Aviv közötti Európa-liga mérkőzés napján. A holland város vezetői „az antiszemitizmus, a huliganizmus és a düh mérgező elegyének” nevezték a több tucat ember sérülését okozó zavargást. A nap során folyamatosak voltak az incidensek, és a Maccabi hívei az izraeli hadsereg gázai fellépését támogató, illetve az arabokat gyalázó jelszavakat skandáltak. Az izraeli vezetők által a második világháború előtti Németországban lezajlott 1938-as „kristályéjszakához” hasonlított zavargás azt bizonyította, hogy a helyi rendőrség sem volt felkészülve. A rendbontás kis híján a jobboldali holland kormány bukásához vezetett. Az öt hónappal korábban létrehozott koalíció legerősebb tagját, a Szabadságpártot vezető Geert Wilders a bevándorlókat tette felelőssé az incidensért és az antiszemita kettős állampolgárok deportálását szorgalmazta. Válaszul a marokkói származású Nora Achahbar pénzügyminiszter-helyettes közölte, hogy lemond tisztségéről. A koalíció szétesése fenyegetett, ám válságtanácskozás után Dick Schoof miniszterelnök bejelentette, hogy az együttműködés folytatása mellett döntöttek.
Hadiállapot Dél-Koreában
Országát és a világot, saját pártját és az ellenzéket is megdöbbentette Jun Szuk Jeol elnök, amikor váratlan késő esti beszédében hadiállapotot hirdetett ki Dél-Koreában. Döntését azzal indokolta, hogy a bűnözők fészkévé vált parlamentben a kommunista Észak-Koreával szimpatizáló, államellenes erők vették át az uralmat, s a liberális demokráciát fenyegetik. A hatperces beszédet követően katonák jelentek meg Szöul utcáin, a parlament épületét pedig 280 kommandós vette körül. Azt azonban nem akadályozták meg, hogy a kiérkező civilek védelmében bejusson a 300 fős törvényhozás épületébe 190 – köztük 18 kormánypárti – képviselő, akik az alkotmány alapján abszolút többséggel visszavonták a hadiállapotot. A 2022-ben szűk többséggel, politikai újoncként elnökké választott konzervatív Junt kezdettől frusztrálta, hogy a parlamentben minden tervét gátolja a többségben lévő ellenzék, amely az áprilisi választást követően még meg is erősödött. Jun ellen a parlament második nekifutásra alkotmányos vádemelési eljárást indított, a sorsáról az alkotmánybíróság dönt, és az igazságügyi minisztérium vizsgálja, lázadást szított-e, s megtiltotta, hogy elhagyja Dél-Koreát.
Érvénytelenített román elnökválasztás
Orosz befolyásolásra hivatkozva az alkotmánybíróság érvénytelenítette a romániai elnökválasztás november 24-ei első fordulójának eredményét. Annak alapján a szélsőjobboldali, Moszkva-barát Calin Georgescu a voksok 23 százalékát szerezte meg, míg a második, liberális jelöltre, Elena Lasconira a választók 19,2 százaléka szavazott. A döntés az után született, hogy Klaus Iohannis államfő engedélyezte azoknak a titkosszolgálti jelentéseknek a közzétételét, amelyek szerint „állami szintű” beavatkozást tapasztaltak. Georgescu szinte csak a TikTok közösségi oldalon kampányolt, és a titkosszolgálatok szerint az őt támogató influencereket Oroszország finanszírozta. A választási folyamatot újra kell kezdeni, ez azt jelenti, hogy legközelebb 2025 márciusában tarthatják meg az új első fordulót, addig Iohannis marad az elnök. December 1-jén parlamenti választást tartottak Romániában, az eddig kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) és Nemzeti Liberális Párt (PNL) jóval kevesebb voksot kapott, mint négy éve. Támogatottságát megduplázva a második helyre rukkolt elő a George Simion vezette szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR). A PSD és a PNL hatalmon maradhat, de ehhez kell a liberálisok és az RMDSZ is. Ez utóbbi 6,3 százalékot kapott, így tíz képviselőt küldhet a bukaresti törvényhozás alsóházába.
Asszad bukása
Moszkvába menekült és ott menedékjogot kapott Basar Asszad szír elnök és családja, miután a Hajat Tahrir al-Sam (HTS) iszlamista szervezet vezette lázadók elérték Damaszkuszt. A felkelők 12 nappal korábban az északnyugati Idlíb tartományból indították váratlan offenzívájukat, elfoglalták Aleppó, Hama és Homsz városokat, majd pedig a fővárost. Asszad hadserege és elnyomó rendszere a világot meglepő módon omlott össze. A HTS vezére, Abu Mohamed al-Dzsolani az Iszlám Állam és az al-Káida dzsihádistája volt, de évekkel ezelőtt szakított velük, és a kisebbségek jogait tiszteletben tartó új Szíria felépítését ígérte. Azt is nyilatkozta ugyanakkor, hogy megbüntetik azokat, akik felelősek az Asszad hírhedt börtöneiben megkínzott, megölt áldozatok szenvedéseiért. Csak Törökországban 3 millió szír menekült él, akik közül sokan meg is indultak hazájukba. Asszad bukása történelmi fordulat a Közel-Keleten, az alavita kisebbség élén 1971-ben hatalomra jutott klán brutális diktatúrát épített ki. A rezsim összeomlása komoly veszteség Irán számára, Szíria az ellenállás tengelyének fontos láncszemeként kapocs volt a libanoni Hezbollah felé. Oroszország pedig elvesztette regionális hídfőállását, és kérdésessé vált, megtarthatja-e szíriai katonai támaszpontjait. Izrael elfoglalta a Golán-fennsík és Szíria közötti demilitarizált övezetet, és szíriai területen csapásokat mért a szír hadsereg hátrahagyott fegyverzetére, hogy azok „ne kerüljenek rossz kezekbe”.