Amikor valakinek a neve felkerül egy nemzetközi szankciós listára, a bankoknak gyakorlatilag azonnal világszerte mérlegelniük kell, hogy fenntartják-e az üzleti kapcsolatot vele, illetve a közvetlenül hozzá kapcsolható személyekkel és vállalkozásokkal. Ha a válasz nem, akkor minden számlát zárnak, utalásokat többé nem indítanak és nem fogadnak, befektetési megbízást nem hajtanak végre. Arra ugyanakkor nincs egzakt válasz, hogy kik és mik azok a közvetve kapcsolódó magánszemélyek, illetve vállalkozások, akik-amelyek szintén szankciós kockázatot jelenthetnek. Adott esetben velük is megszakítják az üzleti kapcsolatot a bankok, de legalábbis szigorú ellenőrzés alá vonják őket, és ennek bizonyos pénzügyi tranzakciók blokkolása lehet a következménye. A közvetett kapcsolatokat különféle hivatalos és piaci adatbázisokból és egyéb forrásokból derítik fel a pénzintézetek – abszolút részletes iránymutatás erre nem létezik. Egy banknak ugyanis nincs feltétlenül információja arról, ha egy vállalkozás végső haszonhúzója (beneficial owner) a szankcionált személy, a cégiratokban feltüntetett tulajdonosok pedig strómanok. Ez még akkor is így van, ha a pénzmosás elleni nemzetközi szabályok szerint a vállalati ügyfelek kötelesek nyilatkozni a bankoknak a végső tulajdonosaikról.
„Egy szingapúri bank jó eséllyel azt sem tudja, ki az a Rogán Tóni. De ha a Szingapúrban számlát vezető, a háttérben Rogánhoz kapcsolódó cég rendszeresen utal egy olyan svájci partnernek, amely kapcsolatba hozható Rogánnal, akkor a szingapúri számla mozgásait is blokkolhatják. A legfontosabb, hogy a bankvilágban működik a visszatartó erő: mindenáron el akarják kerülni, hogy szankciósértésen kapják őket, mert azzal kiírják magukat a nemzetközi porondról” – magyarázta egy szakértő. Rogán esetében kulcsfontosságú a magyarországi bankok szerepe, hisz ők deríthetik fel és ítélhetik meg leginkább a hozzá kapcsolható közvetett rizikókat. Banktitok marad, ám izgalmas kérdés, hogy vajon milyen intézkedéseket hoznak azok a pénzintézetek (az MBH vagy a Tiborcz Istvánhoz köthető Gránit Bank), amelyek tulajdonosi köre részben a kormánytól függ, de a külpiacok is fontosak számukra.
„Megszakít vele minden gazdasági kapcsolatot az összes olyan hazai és külföldi bank, amelynek fontos a nemzetközi piaci jelenlét. Nem fogadják a fizetését vagy a találmánya díját, nem utalják át a rezsiszámláit, vége!” – fogalmazta meg sarkosan az egyik magyar pénzintézet képviselője a bankvilág várható reakcióját arra, hogy az Orbán-kormány második legnagyobb hatalmú emberének a neve korrupciósnak tartott jelenségek miatt felkerült az amerikai pénzügyminisztérium szankciós listájára. Hangsúlyozta ugyanakkor: az államigazgatás Rogán által felügyelt szerveinek banki kiszolgálása egyelőre nem fagy be.
„Egy bank számára az esetleges szankciósértés legnagyobb, mondhatni drámai kockázata messze az amerikai szankciók esetén van, éppen ezért azokat minden fejlett pénzügyi rendszerű ország hatóságai és bankjai véresen komolyan veszik” – szögezte le a HVG-nek egy nemzetközi pénzügyi szakértő. Hozzátéve: kockázatot nemcsak az jelent, ha az adott bank amerikai vonatkozású megbízást hajt végre a listára került ügyfélnek, hanem már az is, ha bármilyen üzleti kapcsolatot tart fenn vele. Márpedig nem elhanyagolható szempont, hogy ha a bank vonna be forrást a külpiacokról, korántsem mindegy, hogy tiltólistára veszik-e például az amerikai nyugdíjalapok.
A világkereskedelem túlnyomó része ma is dollárban zajlik, a határidős pénzpiacokon a dolláron keresztül bonyolítják le az ügyletek nagy részét, a világ egyik legbiztonságosabb befektetése az amerikai állampapír, a nemesfémekkel vagy a nyersanyagokkal döntően dollárban kereskednek. Egy bank vagy közvetlenül vesz részt az amerikaidollár-elszámolási rendszerben (azaz az amerikai jegybank funkcióját betöltő Fednél vezet számlát), vagy olyan nagybankon keresztül teszi ezt, amelyik részt vesz benne. Az előbbi körbe az amerikai és a globális nemzetközi bankok tartoznak (JP Morgan, Citi, UBS, HSBC stb.), a második körbe pedig a kisebbek, de nemzetközileg aktívak. A magyarországiak közül ilyen például az OTP vagy a Mészáros Lőrinc befolyása alatt álló MBH. Ha szankciót sértenek, az amerikai jelenléttel bíró bankokat közvetlenül bírságolják meg; végső esetben kizárják őket a dollárelszámolási rendszerből, ami gyakorlatilag a véget jelenti számukra. A közvetlenül részt nem vevő pénzintézeteket pedig az azok dollárszámláját vezetők ellenőrzik, s ha kockázatosnak látják őket, lezárják a számlájukat – vagyis azok is ellehetetlenülnek.
Ahogy azt a magyar piacon határon átnyúló szolgáltatást nyújtó Revolut a HVG kérdésére válaszolta, ők is betartják az európai uniós és a globális szankciókat és a pénzmosás elleni szabályokat, „hogy megelőzzük a törvénytelen tranzakciókat”.
Egy-egy államban a különféle hatóságok és felügyeletek is felelősek a szankciók betartatásáért, Magyarországon elsősorban az MNB. Ha nem lép fel a szankciók kellő érvényesüléséért, azt kockáztatja, hogy az ország egész pénzügyi rendszere nemkívánatossá válik a nemzetközi terepen. A HVG érdeklődésére az MNB leszögezte: az adott bankoknak – legyenek levelezőbanki, kártyatársasági, kötvényvásárló vagy egyéb funkcióban – „minden esetben egyedileg kell megvizsgálniuk, hogy egy szankciós listán szereplő személlyel, annak cégeivel vagy családtagjaival fennálló ügyfélkapcsolat veszélyt jelenthet-e”. Hozzátették: a bankok számára rendelkezésre állnak azon eszközök, amelyekkel a kialakult helyzet hatékonyan orvosolható. Ezeknek pedig szükség esetén része lehet „az adott ügyfél tranzakcióinak bizonyos mértékű korlátozása vagy adott esetben a vele fennálló üzleti kapcsolat megszüntetése is”. ¬ GYENIS ÁGNES
