Az újév első óráitól kezdve Moldova is orosz gáz nélkül maradt, ám a szállítások leállításának oka nem az ukrán tranzit beszüntetése volt, hanem az, hogy Moldova – legalábbis az orosz gázipari monopólium, a Gazprom szerint – hétszázmillió dolláros tartozást halmozott fel. Miközben Chisinau vitatja az orosz követelés jogosságát, a Moldovától az 1990-es évek elején, a Szovjetunió széthullásának időszakában elszakadt, Moszkva által eltartott Dnyeszter Menti Köztársaságban (PMR) tragikus helyzet alakult ki. Gáz hiányában leállt az épületek fűtése és az ipari termelés, s miután az emberek elektromos eszközökkel kezdték melegíteni az otthonaikat, összeomlott az áramhálózat is. Az oroszok – ha nagyon akarnák – egy másik, Bulgárián és Románián keresztül vezető útvonalon juttathatnának gázt Moldovába, ám ez a megoldás egyelőre nincs napirenden. A PMR eddig szintén Ukrajnán keresztül kapott gázt, lényegében ingyen.
Az egyértelműen Moszkva-párti vezetés alatt működő, járulékos veszteségnek számító PMR-t minden bizonnyal azért hagyta magára a Putyin-rezsim, mert abban bízik, hogy a gázszállítás leállítása abban a Moldovában is súlyos elégedetlenséget kelt, ahol a közelmúltban győzött újra az EU-integrációt támogató államfő, Maia Sandu, és egy népszavazáson elfogadták az unióhoz csatlakozást prioritásnak nevező alkotmánykiegészítést. A gázstop komoly áremelkedést és bizonytalanságot hoz ugyanis Moldovában, ahol az utóbbi hónapokban a Moszkva által finanszírozott propagandakampány is érezteti hatását: az EU-pártiak győzelme egy hajszálon múlt, s egyáltalán nem biztos, hogy a közelgő parlamenti választáson is az EU-párti erőké lesz a győzelem. Annak ellenére lesznek nehézségek, hogy Moldova 2022 óta, részben uniós támogatással, diverzifikálja energiaellátását, és így nem várható olyan súlyos válság, mint a PMR-ben. Ráadásul az utóbbi napokban szállított gázt néhány olyan PMR-hez tartozó településre, amellyel már kiépültek kapcsolódó vezetékek.
Elemzők szerint előfordulhat, hogy a PMR annyira kilátástalan helyzetbe kerül, hogy önként visszatérne Moldovához. Kérdéses azonban, hogy ennek örülnének-e Chisinauban: a Dnyeszteren túli terület közel négyszázezer lakosa évtizedeken át azt hallgatta, hogy Moldova az „ördög birodalma”, s nem kizárt, ha elmúlik a válság, az ottani polgárok – akiknek több mint negyede orosz nemzetiségű – inkább Moszkva, mintsem Brüsszel felé húznának. Egy ekkora választói tömb pedig elég nagy lenne ahhoz, hogy jelentősen befolyásolja a 2,5 millió moldovai lakos választási döntését.
