NyersÖböl-jog

Amikor a napokban kiderült, hogy az amerikai elnök veje, Jared Kushner éppen most állapodott meg egy Trump márkájú szálloda építéséről Belgrádban, az amerikai sajtó számonkérte, miként érvényesülnek a beígért etikai elvek, melyek szerint a Trump család nem üzletel külföldi kormányokkal. Az elnök fia, Eric Trump azzal vágta ki magát, hogy Kushner cége, az Affinity Partners nem az ingatlant birtokló szerb kormánnyal áll majd szerződésben, hanem a szállodát építő fejlesztővel – Mohamed Alabbarral, aki a pesti Mini-Dubajnak is a befektetője. A simlis megoldás nem a véletlen műve. Ahogy az új elnökkel kevésbé szimpatizáló amerikai ügyvédek megállapították, az ilyen egyezségekkel az érintett országok azt igyekeznek elérni, hogy kvázi megvásárolják az Egyesült Államok kedvező elbánását, vagy éppen befolyást gyakorolhassanak a világpolitika irányára. Ennek érdekében lelkesen gazdagítják Trump elnököt, de legalábbis a Trump családot és a körülöttük sündörgő oligarchákat.

Éppen erre a logikára és etikai keretre várt Orbán Viktor, amikor kendőzetlenül szurkolt Trump győzelmének, hiszen ez számára is azt jelenti, hogy elég üzleti lehetőségeket nyújtania Trumpéknak, és az Egyesült Államok máris joviális jóbaráttá válik a kritikus ellenségből. Hónapok óta járja a szóbeszéd, hogy az Orbán-kormány pénzre is számíthat Trumpéktól. Diplomáciai körökben egyenesen egy tízmilliárd dolláros hitelről keringenek pletykák, amit egyebek között infrastrukturális beruházásokra lehetne költeni (részben a vissza nem térítendő uniós források pótlásaként). A kormány 2022-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki Jared Kushnert, és a HVG értesülése szerint az elnöki vő tavaly személyesen is járt Budapesten, egyebek között ingatlanbefektetések lehetőségéről tárgyalt kiválasztott üzletemberekkel. Belgrádi befektetését pedig az a Richard Grenell egyengette, akinek a Capitol Media Partners nevű tanácsadó cége korábban az egyik legfőbb partnere volt az Orbán-kormány amerikai lobbi­szervezetének, a Magyar Foundation of North Americának.

A magyar kormányfő persze ennél is messzebbre tekint a hasonszőrű, szuverenista-populista amerikai elnök árnyékában. Kushner nem véletlenül találkozott Alabbarral Szerbiában, hiszen az elnök veje hozta össze az Ábrahám-egyezményeket 2020-ban, elsőként Izraellel és az Egyesült Arab Emírségekkel. Az emírségekben Alabbart tartják az amerikai összekötőnek, Mohamed bin Zajed al-Nahjan sejket pedig, akinél a héten volt látogatáson Orbán Viktor kormányfő, az orosz kapcsolattartónak. Az emírségek elnöke, Abu Dhabi uralkodója legutóbb októberben tartott informális találkozót az orosz elnökkel a moszkvai régióban található Novo-Ogarjovo rezidencián, és a sejk már többször is felajánlotta közvetítését Putyinnak az orosz–ukrán konfliktusban. Azt egyelőre nem tudni, hogy ezek az erőfeszítések hány emberéletet mentenek meg, és elhozzák-e békét, de az már biztos, hogy Belgrádban Trump-torony épül, a magyar oligarchák pedig újabb zsíros üzleteket csíptek meg az Öbölben. ¬ Szabó Yvette

Fazekas István

Az állam nevében eljáró Magyar Nemzeti Vagyonkezelő máris tódított Rákosrendező területének jövőjéről. Az MNV ugyanis az arab befektetőcéggel, a dubaji Burdzs Kalifát felépítő Eagle Hillsszel kötött szerződésben vállalta: a grandiózus beruházás kiemelt státuszt kap, és bármilyen előírást a vevő érdekeinek megfelelően módosítanak, hacsak az – és itt jön a lényeg – nem ütközik uniós vagy nemzetközi előírásba. Ám a vagyonkezelő máris eltekintett egy uniós előírástól, amely szerint egy ilyen beruházás előtt stratégiai környezeti vizsgálatot kell végezni.

Az állam azt a vállalását sem teljesítette, hogy kármentesítse az évszázados rendező pályaudvari múltja során olajjal és számtalan vegyi anyaggal erősen szennyezett területet. A MÁV ugyan kiírta a tendert a munkálatokra, ám minimum két évet vett volna igénybe, hogy a megbízás elnyerője felmérje és megszüntesse a kockázatokat. A kormány azonban visszavonatta a pályázatot, és szakszerű beavatkozás helyett az MNV inkább különmegállapodást köt majd az arab befektetővel. Ha a kármentesítés netán a vételár felénél többe kerülne, az Eagle Hills akár el is állhat a szerződéstől.

Így semmi sem kényszeríti a beruházót, hogy figyelembe vegye „a terület jelenlegi infrastruktúrával kiszolgálható eltartóképességét, további terhelhetőségét, a környezetvédelmi, tájvédelmi, városképi korlátokat” – ahogy az a MÁV eredeti felhívásában szerepelt. Nem számítanak urbanizációs, városképi szempontok az épületek méretének meghatározásában. A terület 60 százaléka beépíthető, és elég 10 százalék zöldterület, a többi kő is lehet. Elmarad továbbá a nyilvánosság – ugyancsak uniós rendeletben előírt – bevonása és a közérdekű információk nyilvánosságra hozatala is.

Mindebben semmi újdonság nincs. A Gyurcsány-kormány kieszelte a kiemelt beruházás kategóriáját, az Orbán Viktor-féle „nemzeti ügyek kormánya” pedig továbbfejlesztette azt. 2010-ben megszüntette az önálló környezetvédelmi minisztériumot, majd 2015-ben a tíz önálló államigazgatási szervezetként működő környezetvédelmi hatóságot a megyei közigazgatási hivatalokba olvasztotta, így azok közvetlen politikai – mai terminológiával: főispáni – irányítás alá kerültek.

A hatósági munka autonómiáját jellemzi, hogy másfél éve a bátonyterenyei akkufeldolgozó üzemben a zöldhatósági ellenőrök is rosszul lettek a szennyezett levegőtől, de csak hónapokkal később állíttatták le az üzemet, a lakosság nyomására. A gödi Samsung esetében pedig nem is írtak elő hatásvizsgálatot, mondván: az akkugyártól nem várható jelentős környezeti hatás. Mivel mindezek az átalakulások nem titokban, hanem fényes nappal, jelentős ellenállás nélkül történtek, a folyamat nem biztos, hogy megtorpan a Rákoskalifa monstrum lábainál. ¬ Szabó Gábor

Befektetési céllal, külföldiek vesznek majd ingatlant a Rákosrendező körüli fejlesztési területen, ami nem fog segíteni a budapesti lakáshiányon, és így nem válik a város szerves részévé – mondja Tosics Iván, a Városkutatás Kft. vezetője.

¬ Van példa Nyugat-Európában arra, hogy hasonlóan szabad kezet kapjon a fejlesztő, mint Budapesten az Eagle Hills?

Én nem tudok hasonlóról. De még Kelet-Európában sem gyakori, hiszen ugyanez a fejlesztő a horvát fővárosban is szeretett volna egy 500 millió eurós, egymillió négyzetméteres luxusnegyedet építeni – ez lett volna Zágráb-Manhattan –, ám a város új polgármestere megvétózta a tervet, és ebben a kormány is partner volt. Minden civilizált országban úgy történik az ilyen barnaövezetek fejlesztése, hogy a város megfogalmaz egy víziót a területről, elkészül egy mesterterv, kijelölik, hogy hol legyen park, hol munkahelyek, bevásárlóközpont, iskola, lakóházak és így tovább. Az állam létrehozza a közlekedési infrastruktúrát, és ezután jön a vállalkozó vagy vállalkozók, akik pályázatok alapján megépítik az épületeket: oda és akkorákat, ahová és amilyeneket a terv, azaz a város igényei megkövetelnek, nem pedig amit a profitmaximalizálás diktál. Természetesen a világon mindenhol kell közpénz ezeknek a projekteknek a beindításához, de a megemelkedő telekárak miatt a végén ki lehet hozni akár nullszaldósra is a köz számára.

¬ Budapesten miért nem készült hasonló mesterterv korábban?

Budapest nincs dinamikus fejlődési pályán, az elmúlt 10-15 évben csökkent a lakossága, most már talán stagnál. Továbbá egy kivéreztetett városról van szó, amelynek a megtermelt jövedelmét elvonják, ezért a saját erejéből nem képes ekkora fejlesztésekre. Egyébként 2019-ben született egy koncepció a területre, ami egy város közepén futó zöld gyűrű első eleme lett volna. Ennek keretében épülhettek volna ide lakóházak, akár 65 méter magasak is. Tehát szó sincs arról, hogy Budapest ne akarná fejleszteni ezt a területet.

¬ Miért problémásak a magasházak?

Budapest egy jól tervezett város, a már az 1873-as városegyesítés előtt létrejött és 1945-ig fennálló Fővárosi Közmunkák Tanácsa irányította a kiépülését. Így jöttek létre a körutak, a vasútállomások, a közlekedési csomópontok. Az egyik sarkalatos pont volt, hogy a Bazilika kupolájánál magasabb épület nem épülhet. Ezt alapvetően még a szocialista rendszerben is tiszteletben tartották, csak kivételesen épült egy-két magasabb ház, a külső területeken. A rendszerváltás után sem történt drámai változás, csak a Mol-torony építése szakította meg ezt a konszenzust, ami a főváros tiltakozása ellenére végül mégis megépült. Most egy nagyságrenddel nagyobb veszély fenyegeti a várost, hiszen úgy adják el a hatalmas területet, hogy nem tudjuk, mi épül ott. A szerződésből kiderül, hogy 250 és 500 méteres toronyház építésére is lehetősége van a befektetőnek. Azt is tudjuk, hogy a fejlesztő nem képes úgy építeni, hogy abban ne legyen extrém magas ház, ezt lehet látni a belgrádi és más projektjeiben is. Belgrádban, az egyébként falanszterhez hasonlító Waterfront városrészben legalább felerészben külföldiek laknak. Ez fenyeget Rákos-Dubajban is, hogy befektetési céllal, külföldiek vesznek ingatlant, ami nem fog segíteni a budapesti lakáshiányon, és a terület nem válik a város szerves részévé. Ilyen őrült beruházást csak egy olyan kormány szabadít rá a fővárosra, amelyik büntetni akarja azt. Pedig Rákosrendezőből csodát lehetne csinálni, ha a kormány együttműködne a fővárossal. ¬ Hamvay Péter

„Szerencsénk van” – mondják fővárosi forrásaink. A városvezetésnek ugyanis fogalma sem volt, hogy van a Rákosrendező környéki területen egy használaton kívüli épülete az egykori távhőszolgáltatónak, a BKM Budapesti Közművek jogelődjének. Más módon akarták megtámadni a szerződést, ahogy ezt Karácsony Gergely főpolgármester is elismerte. Valószínűleg a projekt gazdái sem voltak vele tisztában, hiszen ellenkező esetben már a két éve érlelődő beruházás kezdeti szakaszában tettek volna valamit, hogy megszabaduljanak ettől az időzített bombától. Például – bürokratanyelven szólva – kiszabályozzák az épület területét, és külön szerepeltetik az adásvételi szerződésben, mert akkor csupán arra a 238 négyzetméteres telekre lenne elővásárlási joga a főváros cégének. Nem így történt. „Úgy tűnik, valakik nagyon sürgették a szerződés aláírását, ezért csúszhatott bele a hiba” – ismerte el Karácsony Gergely maga is, hogy könnyen jött lehetőséget kapott. Akárhogy is, élni tudott vele. 

Az önkormányzati választások után ez az első alkalom, amikor Karácsonynak sikerült tematizálnia a közbeszédet. Potens, határozott politikusként tudott fellépni, ezzel az ügyben szintén aktív Vitézy Dávidot és a Tisza Pártot is maga mögé utasítva. Magyar Péter az elején bizonyára nem akart Karácsony ügye mögé beállni. Egy hét kellett neki, hogy egy ilyen, viszonylag egyszerű ügyben megszólaljon. Igaz, akkor egyenesen utcára hívta az embereket arra az esetre, ha a jogi eszközök nem segítenek. „A magyar emberek nemet mondanak az 500 méteres felhőkarcolóra, luxus-bevásárlóközpontra és mecsetekre, és igent a bérlakások ezreire és egy élhető városrészre.” Ezzel, úgy tűnik, alakulóban van egy széles körű ellenzéki konszenzus az ügyben, a lapzártánk után sorra kerülő, szerdai Fővárosi Közgyűlés várhatóan a teljes ellenzék voksaival fogadja el Karácsony előterjesztését, hogy a város élni akar az elővásárlási jogával. Hogy ehhez nagyon is joga van, azt az is mutatja, hogy a MNV Zrt. a hét elején elküldte a BKM-nek az elővásárlási jogról szóló tájékoztatást.

Akárhogy is alakul a következő hónapok jogi huzavonája, az ellenzék számára hosszú időre megvan a téma. De az is látszik, hogy ebben a DK-nak és a Momentumnak már nem nagyon osztanak lapot. A lakosság zöme elutasítja a toronyházakat, bizalmatlan az idegen, különösen a muszlim befektetőkkel szemben – ennek a hangulatnak éppen Orbán ágyazott meg. A kormányfő nehezen tud jól kijönni ebből a csapdából, a sajátjainak is nehéz megmagyaráznia, hogy nemcsak eladja arab befektetőknek a város legfontosabb fejlesztési területét, hanem a szuverenizmus harcosaként lemond minden állami kontrollról felette. Egyre világosabb lesz, mi az ügylet egyetlen célja: az építőiparban működő oligarchák számára szinte végtelennek tűnő megrendelést és profitot biztosítani, ami a gazdasági recesszió alatt és az uniós pénzek hiányában is fenntartja a NER bonyolult és drága kifizetési láncait, sőt akár kormányváltás esetén is működtetni tudja a mélyállamot. Erre utal Garancsiék beszállása, de akár az is, hogy Lázár János éppen csak kiszállt a patinás Divatcsarnok tulajdonosi köréből, amikor az arab befektető már ki is szemelte azt értékesítési irodának. 

Hogy mi lesz Rákosrendezővel? Talán az, ami az ilyen bonyolult, elhúzódó jogügyletek tárgyával lenni szokott. A befektető tisztább helyzetű projekt után néz, és minden marad úgy, ahogy volt. ¬ Hamvay Péter