A 2008-as válságról, magyar hitelről, Trump törekvéseiről
Bajbanismerszikmeg
Szükség volt arra, hogy gyorsan, arányosan és rugalmasan lépjünk fel a magyarországi válságkezelés során – mondja John Lipsky, aki az IMF első vezérigazgató-helyetteseként a 2008-as pénzügyi válság megfékezésének egyik főszereplője volt.
John Lipsky. Romlási esély
Lakos Gábor
Amagyarkapcsolat
AFP / PHILIPPE LOPEZ
„Magyarországon a kommunizmus azzal ártott a legtöbbet, hogy csodálatos, briliáns elméknek kellett távozniuk” – mondta az euró atyjaként emlegetett Lámfalussy Sándorról elnevezett jegybanki konferencián a HVG-nek John Lipsky. Lámfalussy 1949-ben emigrált, 1985-től 1990-ig a bankok bankjaként emlegetett Bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) vezérigazgatója volt, majd az Európai Monetáris Intézet élén irányította a közös valuta bevezetését. Lipsky felesége, Kárász Zsuzsanna pedig annak a Kárász Artúrnak a lánya, aki 1931-től a nyilas hatalomátvételig a Magyar Nemzeti Bank munkatársa volt, majd 1945 augusztusától novemberéig a jegybank elnökeként birkózott a hiperinflációval. Ő 1948-ban hagyta el Magyarországot, sikeres pénzügyi pályáján több mint két évtizeden át a Világbank munkatársa, például az európai iroda vezetője volt, később, 1974 és 1983 között a Kanadai Királyi Bank igazgatótanácsában ténykedett. John Lipsky gyermekei, a Lipsky-Karaszok viszik tovább a nevet. John Lipsky dédnagyapja szintén bevándorló, Ukrajnából települt át az Egyesült Államokba.
Stanfordi egyetemi tanulmányai után John Lipsky a Nemzetközi Valutaalapnál helyezkedett el, és több kitérő után, 2006-tól 2011-ig első vezérigazgató-helyettes lett. Amikor Dominique Strauss-Kahn egy szexbotrány után lemondott, Christine Lagarde kinevezéséig ő volt az IMF megbízott vezérigazgatója. Kulcsszerepe volt abban, hogy a fizetésképtelen Görögország 2011-ben is megkapta az elengedhetetlenül szükséges újabb pénzügyi segítséget. Visszavonulása óta a Johns Hopkins Egyetemen oktat.
Magyarország az 1980-as második olajválság után került vészhelyzetbe, amikor az eladósodott szocialista országok dominóként dőltek be, egymás után fizetésképtelenek lettek, és a Szovjetunió afganisztáni beavatkozásával megszakadtak a kelet–nyugati kapcsolatok, köztük a pénzügyiek is. A gazdasági reformjaival tekintélyt kiérdemelt Magyarországot Lámfalussy menedzselésével, a BIS, az angol és a német jegybank hiteleivel segítették át a kritikus hónapokon. Ebben közrejátszott, hogy 1982-ben felvételét kérte a Valutaalapba. Az IMF az első hitelt 1984-ben folyósította, egy időre elhárítva a fizetésképtelenség rémét, majd a rendszerváltás éveiben, 1988–1993 között szoros – és nem mindig harmonikus – kapcsolat szövődött a magyar kormányok és a pénzügyi szervezet között. Legközelebb a 2008-as globális pénzügyi válság idején szorult Magyarország az IMF támogatására, a 20 milliárd eurós mentőcsomagból a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány nagyjából 14 milliárd eurót használt fel. Az Orbán-kormány 2010-ben felmondta a megállapodást, nem vette igénybe a fennmaradt összeget, de 2011 novemberében gazdasági miniszterként Matolcsy György váratlanul ismét bejelentette, hogy az IMF-hez fordul; ezzel próbálta elejét venni, hogy a hitelminősítők a magyar állampapírokat bóvliba vágják. Egy évig tartó pávatánc után a magyar kormány IMF-ellenes kampánya lezárta az időhúzó alkudozást.