Nincsbennerendszer

¬ Február 12.: Donald Trump 90 percet tárgyalt telefonon Vlagyimir Putyinnal, ami után rögtön beszélt Volodimir Zelenszkijjel is, aki „nagyon veszélyesnek” nevezte, ha Ukrajnát kihagyják a béketárgyalásokból. Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter Brüsszelben kijelentette, hogy az Oroszország és Ukrajna közti háborúnak véget kell vetni, Ukrajna NATO-tagsága nem realitás, Kijevnek fel kell adnia a reményt arra, hogy az ország 2014 előtti határai helyreállíthatók, s bármilyen biztonsági garanciát kap is, abban nem szerepelhet amerikai katonák jelenléte Ukrajnában.

¬ Február 14.: A Müncheni Biztonsági Konferencián J. D. Vance amerikai alelnök Európát erőteljesen bíráló beszédet mondott. Zelenszkij közölte vele, bármilyen béketárgyalás előfeltétele, hogy Ukrajna biztonsági garanciákat kapjon, s hogy arra utasította a minisztereit, ne írjanak alá Washington által javasolt megállapodást az ukrajnai ritkaföldfém-tartalékokhoz való hozzáférésről.

¬ Február 18.: Az USA képviseletében Marco Rubio külügyminiszter, Mike Waltz nemzetbiztonsági főtanácsadó és Steve Witkoff elnöki különmegbízott Rijádban négyórás megbeszélést folytatott Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. Kijelentették, hogy céljuk volt felmérni, Oroszország komolyan gondolja-e a béketárgyalásokat, s közölték, Zelenszkijt és az európai partnereiket is bevonják, ha a megbeszélések valóban megkezdődnek. A floridai Mar-a-Lago nevű birtokán tartózkodó Trump viszont ellentmondott nekik, Ukrajnát nevezte meg a háború megindítójaként, és Zelenszkijt kárhoztatta, mert – az ukrán alkotmánnyal összhangban – a katonai konfliktus miatt elhalasztotta az elnökválasztást.

¬ Február 19.: Miután Zelenszkij orosz „dezinformációs buborékban” élőnek minősítette az amerikai elnököt, néhány órára rá Trump a Truth Social közösségi platformján tett kirohanásában diktátornak nevezte az ukrán államfőt. Ukrajnával foglalkozó elnöki különmegbízottja, Keith Kellogg nyugalmazott altábornagy vonaton megérkezett Kijevbe, hogy Zelenszkijjel tárgyaljon. Másnap a meghirdetett közös sajtókonferenciájukat az amerikaiak kérésére váratlanul törölték.

¬ Február 21.: Trump „elfecsérelt útnak” minősítette Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter néhány nappal korábbi kijevi látogatását, mert azon nem sikerült megállapodni az ukrán ritkaföldfémek kitermeléséből keletkező profit felhasználásáról.

AFP / SAUL LOEB

Még csak fél éve volt hivatalban az első mandátuma idején Donald Trump, amikor a Fehér Házban vendégül látta párttársát, Kristi Noem dél-dakotai képviselőnőt. Aki arra bátorította az elnököt, hogy látogasson el az államába, mert ott van a Mount Rushmore, abba pedig belefaragva George Washington, Thomas Jefferson, Theodore Roosevelt és Abraham Lincoln óriás arcképe. Noem akkori beszámolója szerint Trump azt kérdezte tőle, vajon tudja-e, hogy minden álma felkerülni oda ötödikként, s mivel nem nevetett, világos volt, hogy nem viccel, hanem teljesen komolyan gondolja.

A Trump feltétlen hívévé szegődött Noem azóta volt Dél-Dakota kormányzója, január vége óta belbiztonsági miniszter, s az ötletet a minap törvényjavaslattá formálta Anna Paulina Luna floridai képviselő, az első mexikói–amerikai politikusnő, aki az államból bekerült a washingtoni kongresszus alsóházába. A Fekete-hegység 1745 méter magas csúcsába bevésett elnöki portrék kivitelezője, Gutzon Borglum szobrász a fiával együtt 1927 és 1941 között irányította a munkálatokat, s az alkotást a demokrácia szentélyének nevezve akart tisztelegni az Egyesült Államok születésében (Washington), növekedésében (Jefferson), fejlődésében (Roosevelt) és megőrzésében (Lincoln) meghatározó politikusok előtt.

A látványosságot és az azt övező területet gondozó Nemzeti Park Szolgálat – amelynek alkalmazottjait épp most tizedeli meg Trump és Elon Musk – szerint nem fér ki ötödik portré, mert a hegycsúcs többi része nem elég stabil. Borglum is Washington jobb oldalára tervezte Jefferson portréját, ám statikai mérések után balra szorította be, Roosevelt mellé. Ennek ellenére évtizedek óta felmerül, hogy ki lehetne az ötödik. A demokraták a meggyilkolt John F. Kennedynek, a republikánusok a korszakváltást hozó Ronald Reagannek állítottak volna ily módon örök emléket. Barack Obama 2008-ban még elnökjelölt-aspiránsként járt a helyszínen, s a neki már akkor feltett kérdést azzal ütötte el, hogy az elálló fülei miatt nem férne el. Nancy Pelosi, a képviselőház volt demokrata elnöke viszont tavaly augusztusban komolyan gondolta, hogy – az újrázás megpróbálásától nagy nehezen visszalépett – Joe Bidennek kellene a hegycsúcsra felkerülnie.

Luna javaslatának éppúgy nincs esélye megvalósulni, mint azoknak az ötleteknek, amelyekkel más republikánusok is azt igyekeznek bizonyítani, hogy ők a hízelgést szerető elnök legodaadóbb hívei. Andy Ogles Tennessee állam képviselőjeként törvényben tenné lehetővé, hogy Trump azon álma is teljesüljön, hogy harmadszor is elnök lehessen. Ezt az alkotmány 1951-ben hatályba lépett 22. kiegészítése tiltja, ami válasz volt arra, hogy a négyszeri győzelmével a demokrata Franklin Delano Roosevelt semmibe vette a Washington önkéntes távozása óta élő íratlan szabályt.

A tilalom felülírásához újabb alkotmánykiegészítés kellene, ahhoz pedig a kongresszus mindkét házában kétharmados, az 50 szövetségi állam körében pedig háromnegyedes többség szükséges. Kiskaput nyitna Steve Bannon alt-right vezér és korábbi Trump-bizalmas, aki szerint az alkotmány szövegét úgy kell értelmezni, hogy a korlát két egymást követő mandátumra vonatkozik, ám nem tartják valószínűnek, hogy erre az olvasatra áldását adná az alkotmánybíróságként is működő legfelső bíróság, hiába vannak a testületben kétharmados többségben a konzervatívok. Ogles javaslata is erre a magyarázatra épít, hiszen csak a nem összefüggő két mandátumot töltő elnöknek (Trumpnak) adna esélyt a harmadikra, vagyis a demokrata Bill Clintont és Barack Obamát, illetve a republikánus George W. Busht kizárná – nem mintha nekik megfordult volna a fejükben ez a lehetőség.

A túllihegők közé sorakozott fel a képviselőházban újonc észak-karolinai Addison McDowell, akinek a törvényjavaslata a főváros nemzetközi repülőterét keresztelné át Donald J. Trump International Airportra. A légikikötő jelenleg John Foster Dulles volt külügyminiszter nevét viseli. Washington másik – elsősorban belföldi utasokat, s azon belül is a főváros politikai elitjét kiszolgáló – repülőterét 1998-ban a kongresszus 87. születésnapi ajándékként nevezte el Reagan volt elnökről. A régi, hétpróbás rajongók közé tartozik a georgiai Marjorie Taylor Greene, aki két törvényjavaslattal is előállt: törölné a Trump elleni két alkotmányos vádemelést, mintha azokat soha el sem fogadta volna a képviselőház, s jogszabállyal erősítené meg a Mexikói-öböl Amerikai-öbölre átnevezéséről született elnöki rendeletet.