Ébredésután

Kié a világ második legerősebb repülőgép-eszközparkja az USA légiereje (Air Force) után? Erre a régi találós kérdésre ma is ugyanaz a válasz, mint pár évtizeddel ezelőtt: az amerikai haditengerészeté (Navy) és az első ötbe befér az amerikai szárazföldi hadsereg (Army) is. Ez jól mutatja, hogy az USA katonai dominanciája mennyire magasodik mindenki más fölé. Az USA, a világ legnagyobb nemzeti össztermékével rendelkező állama, a második világháború óta folyamatosan a GDP három százaléka felett tartotta a védelmi kiadásait, ami a hidegháború idején öt százalék alá is csak egyetlen évben csúszott be. Ezzel szemben az európai NATO-tagállamok még most is nehezen kapaszkodnak fel két százalékra.

A helyzet nem jó, de nem is tragikus, úgy mondható, hogy a hardver megvan, ami mögé az amerikaiak tették a szoftvert. A legtöbb konvencionális eszköz számában és modernitásában, illetve a haderők állományának méretében nem áll rosszul Európa, sőt bizonyos szempontok szerint még az oroszokat, amerikaiakat is lekörözi (lásd a Ténytárat). Valódi gondot a felkészültség és bevethetőség jelent. Hiába rendelkezik Európa összesen közel kétmilliós aktív haderővel, rövid időn belül, illetve expedíciós, békefenntartó műveletre néhány tízezer katonánál többet nem tud összeszedni. Ez ki is derült az Ukrajnának nyújtható garanciák tárgyalása során.

Az eszközparknál rendelkezésre állnak az alapok, amik az amerikaiak kiesésével nagyon hiányozni fognak, azok a speciális, de annál kritikusabb képességek, ezekben mindenki Washingtonra van utalva. Nélkülük az európai haderők működése romlik, a kiesésük nem nullázza le a megmaradó képességeket, de jócskán csökkenti a hatékonyságukat – írja a Defense News. A lap szakértők és kutatók megkérdezésével állított össze listát a kritikus képességek kiesésének érzékeny területeiről. Vezetés-irányításban és a döntéshozatalban lehet a legnagyobb gond, mert a NATO-tagállamok teljes parancsnoki struktúráját Amerikára alapozták, hiszen egészen idáig az volt a feltételezés, hogy az USA hozná a legtöbbet a harcba.

Néhány éven belül nehezen pótolható hiány a nagy hatótávolságú precíziós csapásmérő képesség, ehhez se elegendő eszköz, sem pedig muníció nem áll rendelkezésre kellő számban. Műholdas alapú infokommunikációs rendszerekben jól áll Európa, itt lényegében azonnal ki lehet váltani az USA-t. Ellenben a műholdas felderítésben és hírszerzésben átlagosan 5–10 évet saccolnak a szakértők, mire önálló tud lenni Európa. Ez a hagyományos légi felderítésben is így van, de azt jóval rövidebb idő alatt fel lehet zárkóztatni. Stratégiai légi szállításban és légi utántöltésben sincsenek meg a szükséges európai képességek. Abban mindenki egyetért, hogy ezek megfelelő ráfordítással legfeljebb négy éven belül pótolhatók, abban már eltérnek a vélemények, hogy az alapvetően erőkivetítéshez használt tudásra mennyire van szükség.

Az USA-val szemben Európa katonai ambíciójának van egy óriási előnye: nem akar (és jelenleg nem is tudna) globális hatalom lenni. Noha Franciaország vagy Nagy-Britannia, illetve a haditengerészetre, légierőre fókuszáló más nyugatiak egy része korlátozottan rendelkezik erőkivetítő képességgel, Oroszország területvédelmi elrettentéséhez és Ukrajna támogatásához azonban rövid távon nem erre, hanem a szárazföldi haderőnemre van szükség. A saját nukleáris védőernyő is elengedhetetlen lenne az amerikai garanciák megszűnése és az itt lévő töltetek elszállítása esetére. Európának két atomhatalma is van, és noha nekik együtt is csupán 515 robbanófejük van, az elrettentés nem a mennyiségen, hanem a hitelességen múlik.

Az európai leválás minden jel szerint meg fog kezdődni, ám a teljes katonai autonómiához minimum fél évtized kell. Szerencse, hogy az orosz haderő visszaépítéséhez is körülbelül ennyi időt jósolnak, mire az az európai NATO-országokat valósan fenyegetheti. ¬ Földes Márton