Adakozókedv

Az üzemmérnök végzettségű Szabó András a rendszerváltás előtt a Vegyépszer fejlesztési főosztályvezetőjeként, majd az  NSZK-ban dolgozott, és ottani kapcsolatainak, valamint nyelvtudásának köszönhetően a német partnereivel együtt sikeresen privatizált itthon. Volt gyár, amit megszüntetett, majd ingatlanként hasznosított, másokat tovább üzemeltetett. Részt vett az  ­Autóker Holding, a csepeli kohó, az orosházi gépgyár privatizációjában, befektetett a Trans­elektro cégcsoportba. 2002 után a GYSEV vasúttársaság elnöke lett, együtt teniszezett és ultizott Puch Lászlóval, az MSZP korábbi pénztárnokával. Átvészelte a 2010-es kormányváltást, most is a száz leggazdagabb magyar között tartják számon. Élettársa, Költő Magdolna akkor került a hírekbe, amikor egy másik magánszeméllyel többségi tulajdonrészt szerzett a Malév 2007-es privatizációjakor, ám a sajtó szerint Borisz Abramovics orosz üzletember strómanjai voltak, és a vételárat egy orosz bank adta kölcsön.

Szabó festészet iránti szenvedélye abból fakadt, hogy pályakezdő mérnökként 21 nap pluszszabadságot akart szerezni, amihez a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem szakosítójának elvégzésén keresztül vezetett az út. „Elmentem az esztétikai képzésre, amelyet Aradi Nóra tartott. Hamar rájöttem, hogy engem őszintén érdekel, amiről beszél” – mesélte Szabó az egyik interjújában. Ott szerette meg Perlrott Csaba Vilmos expresszív képeit, van is belőlük gyűjteménye. „A Balaton festőjeként” emlegetett Egry József a balatoni születésű Költő kedvence, tőle az első festményt Szabótól kapta születésnapi ajándékként.