Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Valahol Wales és Anglia határán van egy 1500 lakosú község, ahol 30 könyvesbolt van. Mindegyikben kapható Jane Austen Büszkeség és balítélet című klasszikus regénye. Ármánykodás, csapdaállítás és intrikák sora torlódik benne, azonban a szerelem feltartóztathatatlan. Az egymásra találás körül forgott Austen első regénye, az Értelem és érzelem is, ehhez képest azonban a diadalmas, örök érvényű Büszkeség és balítélet a lehetőségek tárháza: a családi házasságközvetítő irodában vagy annak környékén megfordulók a lehető legkülönfélébb módokon keresik a boldogságot. Az olvasó régi vágya, hogy belépve kedves könyvébe, megváltoztathassa a neki nem tetsző részleteket, a cselekmény menetét, a számára elfogadhatatlan tragikus végkifejletet. Az irodalmi időutazást lehetővé tevő szerkezet, a Műbejáró létezik Jasper Fforde magyarul is olvasható felülmúlhatatlan regényeiben, ám a Büszkeség és balítéletet senki sem akarja megváltoztatni, és úgy is játsszák, ahogy Austen megírta. Kovács Krisztina és Valló Péter vígszínházi verziójában sem osztanak új szerepet, minden akörül bonyolódik, hogy történjen valami megnyugtató az eladósorba került öt Bennet lánnyal. Elizabeth (Waskovics Andrea) nem kel el rögtön, míg maga meg nem változik, Mrs. Bennet (Hegyi Barbara) nem kap idegösszeomlást, Mr. Bennet (Lukács Sándor) végig bölcs humoránál marad. Nem, Mr. Darcy (Wunderlich József) nem visel rénszarvasos pulóvert, és ez nem a Tinder, annak ellenére sem, hogy a szereplőket néha ide-oda rángatják. A színpadi névsorolvasásból kiderül, az angol alsó középosztály zöme itt van, hogy fogadja a felső középosztály néhány reprezentánsának lenéző és megalázó gesztusait. A lányok körül forgolódók többnyire helyi félalkalmas fiatalurak, átvonuló katonák, egyéb kalandkeresők. Az 1880-as évek Angliája eltűnik, hogy valami kortalan és időtlen vegye át a helyét a szemkápráztató, vakító fehérségben. A színészek mind talpig fehérben belesimulnak a Kálmán Eszter teremtette laboratóriumi színpadképbe. Nem kevés túlzással azt lehet mondani, hogy a produkció abból indul ki, mint a Beatles Fehér Albuma, miszerint a borító nem akar megmagyarázni semmit, egyedül a tartalom fontos.
