Plafon, visszakézből
A hét első napján élesedett az árrésstopról szóló kormányrendelet, amely harminc alapvető élelmiszer-féleségnél 10 százalékban határozta meg a kereskedő árrését, tehát legfeljebb ennyivel haladhatja meg a kiskereskedelmi ár a beszállítóit. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint máris látható az eredmény: az ő adatai alapján ezer termékből 760 esetében csökkent az ár, átlagosan 16 százalékkal. Figyelmeztette a kereskedőket, hogy ne emeljék a többi termék árát, különben a kormány „lépni fog”.
Bár a kabinet rendre azt sugallja, hogy a láncok tisztességtelen árréssel dolgoznak, ebből valójában ki kell fizetniük az üzlethelyiségek bérleti díját, az energiaárat, a logisztikai költségeket, a munkabéreket és azok közterheit is, csupán az ezek után megmaradó összeg a nyereség. Már ha lesz ilyen, 2023-ban ugyanis a hat legnagyobb kiskereskedelmi láncból három masszív veszteséggel zárt: a Tesco 21,5 milliárd, a Spar 18,3 milliárd, míg az Aldi 9,5 milliárd forint mínuszt hozott össze. Ezt részben a 2021 őszén bevezetett árstop, valamint a nagy szereplők által fizetendő kiskereskedelmi különadó okozta, ami már eleve egyfajta extraprofitadó a kormány értelmezésében. A nyereséget elérő cégek átlagos profitrátája is csupán 1-2 százalékos.
Ahogy a 2022-es árstop idején, úgy már most is több lánc, így a Spar, az Aldi és a Tesco is mennyiségi limitet vagy valamilyen korlátozást vezetett be az érintett termékekre. Ennek lehet értelme, hiszen a HVG munkatársai, akik több boltot is körbejártak, néhány helyen már hétfő reggel üresen álló tojásospultokkal szembesültek.
Az első körben május 31-éig élő árrésstop a 2023-ban 1 milliárd forint fölötti forgalmat elérő, élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem főtevékenységű vállalatokat érinti. Ilyenből szűk kétszáz működik az országban, de a nagyobb részük más tevékenységet is folytat, és a bevételük javát vélhetően nem élelmiszer-kereskedelemből szerzik. A szabályozás nem a multiknak fáj majd igazán, hanem az olyan franchise-boltoknak, amelyek bevétele alig csúszik 1 milliárd forint fölé – írja a G7. Ezek többsége valamelyik kisebb-nagyobb lánchoz (Coop, CBA, Reál) tartozik, de független vállalkozók működtetik. Termékkínálatuk jóval szűkebb, mint a nagy láncoké, így a bevételük nagyobb hányada származik a korlátozott haszonkulccsal értékesíthető árukból. Ezt támasztja alá, hogy míg az inflációs kosár alapján átlagosan a forgalom 30-40 százalékát adja a harminc árrésstopos termék, a kisebb üzleteknél ez az arány elérheti az 50 százalékot is, így nekik jóval szűkebb a mozgásterük abban, hogy más termékek árának emelésével enyhítsenek a veszteségükön.
Az újra megugrott élelmiszer-infláció miatt az állam egyelőre kizárólag a kiskereskedőkön veri el a „port”, ugyanis kifejezetten megtiltja a beszállítókkal kötött szerződések módosítását, ha annak nem az a célja, hogy az üzlet megfeleljen a rendeletnek. Az Agrárközgazdasági Intézet adatai szerint több olyan termék is van, ahol a termelői és a beszállítói ár között jóval nagyobb árrés van, mint amit a kiskereskedő alkalmaz, ennek letörését azonban nem szorgalmazza a kormány. „A beszállítók számára ez a potenciálisan legkisebb fájdalommal járó megszorítás, az árstop vagy a teljes terméklánc-szabályozás sokkal kellemetlenebb lett volna” – mondja Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke. Véleménye szerint ettől még a kiskereskedőknek komoly fejfájást okoz a rendelkezés, és rányomhatja a bélyegét a beszállítói kapcsolatokra is. Nagy Márton kedden óva intette a beszállítókat az áremeléstől, mondván: szükség esetén ezen a területen is be fognak avatkozni.
A helyzetet bonyolítja, hogy az árrés két tényezőből tevődik össze: a vásárló által fizetett többletből (ezt hívja a szakma front marginnak), valamint a beszállító által adott kedvezményből (back margin), ami lehet fix, például akciós újságban való megjelenés formájában, ám sok esetben bizonyos feltételekhez, például értékesítési volumenhez van kötve. Egy kereskedő tehát csak utólag tudja megmondani, mekkora volt az árrése: akkor, amikor a partnereivel már elszámolt. A rendelet azonban elvágólag fogalmaz: a 10 százalékos plafon együttesen vonatkozik a kétfajta marzsra, ezt pedig az érintetteknek előre ki kell számolniuk. Emiatt „nagyon bonyolult a rendelet értelmezése, és lehet, hogy szerződésmódosításokra lesz szükség” – teszi hozzá Éder. Kérdés azonban, hogy a rendelet ezt megengedi-e. ¬ Fülöp István
