Azakaratviadala

Miután a Harmadik Birodalom hadserege 1940. április 9-én hat óra alatt lerohanta és kapitulációra kényszerítette Dániát, az akkor még a világháborúba be nem kapcsolódott USA vezetése úgy gondolta, hogy a stratégiai fontosságú Grönlandot nem lenne szabad a nácik martalékául hagyni. Ezért az alárendelt szerepbe került koppenhágai kormányt megkerülve megállapodott Henrik Kauffmann-nal, Dánia akkori washingtoni nagykövetével, hogy katonai létesítményeket hoznak létre a hatalmas szigeten, ahonnan megfigyelhetik a német tengeralattjárók mozgását. Egyebek mellett katonai repülőtereket, időjárásjelző, rádió- és lokátorállomásokat építettek.

Dánia 1949-ben a NATO alapító tagja lett, és két évvel később katonai megállapodást kötött az Egyesült Államokkal, ami máig szabályozza az amerikai jelenlétet a szigeten. Az egyezség részeként épült fel Grönland északnyugati részén a Thule amerikai légibázis.

A támaszpont neve egyszerre utalt a modern inuitok őseként időszámításunk előtt 200 és időszámításunk szerint 1600 között a sarkköri régiókban létezett thule kultúrára, illetve a Pü­theasz ókori görög utazó által időszámításunk előtt 325-ben említett mitikus Thule szigetére (ez nála a Shetland-szigetek egyik tagja lehetett), amelyet a világ északi végének, az örök fagy birodalma előtti utolsó pontnak tekintettek. Innen az Ultima Thule kifejezés, ami a felfedezések nyomán mind északabbra tolódott. A bázis 2023-ban kapta a Pituffik nevet – és átkerült az amerikai űrhaderőhöz –, ami a grönlandi inuitok nyelvén a régiót jelöli, és azt jelenti: ahová a kutyákat kikötik.

A Pituffik az USA legészakibb katonai bázisa és mélyvízi kikötője. Az északi sarkkörtől 1200, Grönland fővárosától, Nuuktól 1500 kilométerre északra, az Északi-sarktól pedig 1524 kilométerre délre található. Az év kilenc hónapjában jég zárja el a külvilágtól, de a repülőtere egész évben működik. A legközelebbi város, Qaanaaq 120 kilométerre van, november és február között nem kel fel, május és augusztus között nem megy le a nap. A hidegháború idején az amerikai légierőt kiszolgáló támaszpont eszközei ráláttak a Szovjetunióra, s figyelték a ballisztikus rakéták esetleges indítását. Pituffiknak ez a feladata megmaradt, s kiegészült a szétesett műholdakból és más forrásokból származó űrszemét sorsának követésével. A bázison az amerikai légierő és űrhaderő mintegy 150 aktív katonája állomásozik, akiket dán és grönlandi személyzet egészít ki.