Csibi Magor

Portré

2025. április 3.

Lakos Gábor

Csibi Magor

üzleti tanácsadó

„Az egyetemi, politikai, civil, média- és most az üzleti tanácsadói karrieremet is román környezetben, a nulláról építettem fel. És nemcsak a magyarok, hanem különböző nemzetiségű emberek segítettek ebben. Ettől még magyar vagyok, de nagyon sok különböző szemszögből tanultam meg látni a világot” – mondja a vállalati és személyes döntések anatómiájáról szóló, most megjelent, Sorsfordító küzdelmeink című könyv 45 éves társszerzője önmagáról (szerzőtársa Radu Predescu). Csíkszeredában született, a szülei első generációs értelmiségiek, édesapja mérnök, édesanyja tanár, akik „mindig, mindenben támogattak”. A Márton Áron Gimnáziumban érettségizett, utána Budapestre akart jönni a jogi karra, de 1999-ben épp nem kaphattak külföldi állampolgárok ösztöndíjat. Utolsó pillanatban, már ősszel Kolozsvárra, a Babes–Bolyai Tudományegyetem politológia szakára jutott be, ahol bekapcsolódott a diákönkormányzatba, és politizálni kezdett a Nemzeti Liberális Pártban. Emil Boc kolozsvári polgármester kampánytanácsadójaként dolgozott. Tanársegéd lett, de „láttam magam előtt az egész későbbi karrieremet, két év után úgy éreztem, hogy megfulladok”. Egy lagziban a párttársa, a képviselőház elnöke megkérdezte, akar-e a tanácsadója lenni. Egy hét múlva már a bukaresti parlamentben dolgozott. 2007 és 2009 között európai parlamenti képviselő lett. 2009 decemberében megalapította a román, később magyar nyelven is megjelenő Think Outside the Box online platformot. „Olyan portált akartam, amin a pozitív hírek dominálnak, és tudatosságra nevel.” Majd a WWF Románia igazgatói székébe került, 2017-ben a WWF Korea ügyvezető elnöke lett, jelenleg saját üzleti tanácsadó cégét vezeti.

Bukarestben él, 15 éve élete része a sport, minden reggel fut.

¬ Szokatlan egy erdélyi magyartól, hogy román pártnak lett az uniós képviselője. Hogy alakult így?

Én is épp olyan voltam, mint bármelyik székely, amikor Kolozsvárra, az egyetemre kerül. Az első két évben nem volt semmi kontaktusom a román diáktársaimmal, meg se szólaltam románul. Akkor változott meg a helyzet, amikor kollégiumba költöztem. Láttam, hogy a magyar diákélet jól szervezett és telített, míg a román épp szétesett, részt vettem hát az akkor megismert román barátaimmal az újjászervezésben. Addig félsz csak a másiktól, amíg nem ismered.