Kardáltalvész

Mi sem mutatja jobban a Fidesz és a kihívója közti különbséget, mint hogy az egyik harcosokat toboroz, miközben a másik mosolygós, állampolgárait viszontszerető, együttműködésre ösztönző hazát hirdet. Mondhatjuk persze, hogy ezek csak politikai lózungok, de az, hogy Magyar Péternek az elmúlt héten sikerült végiggyalogolnia az ország – két éve még – fideszesebb felén úgy, hogy még a korábban 94 százalékban a kormánypártra szavazó Toldon is üdvözölték, és a 300 kilométeres út pihenőinél jókedvű piknik várta, házi süteménnyel, a helyiek által főzött bográcsgulyással, azt jelzi, hogy az ország ki van éhezve a békére. Elege lett a gyűlöletkampányokból, felnyitotta a szemét az öt éve stagnáló gazdaság, a megeredt infláció és a közszolgáltatások pusztulása. És a sok használattól kiégett az emberek félelemreléje is. Az ország zöme úgy érzi, magára hagyták, és most kapaszkodik valakibe, aki nem akar sem progresszív balos, sem liberális ideológiát erőltetni rá, és a nemzeti múltból, a népdalokból és versidézetekből építkezve csak annyit mond, mint Babits: Legyen béke már, legyen vége már!