Előrehozottfélelem

Vörös Szilárd

Annyi módosítási javaslattal éltek szakmai szervezetek, hogy ez is indokolja a törvény átdolgozását – érvelt a halasztás mellett Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője, aki többek között a Magyar Reklámszövetségre mutogatott. Az MRSZ valóban figyelmeztette a törvényhozót: mivel az új regula a civilek mellett alapvetően médiapiaci szereplők ellen irányulna, közvetve a Magyarországon hirdető cégek költéseit is visszafoghatja. A törvénytervezet ugyanis úgy szól, hogy külföldi támogatásnak minősül bármilyen jogviszonyból származó, külföldről érkező bevétel, ez pedig az exportra is vonatkozik, és több tízezer céget érintene. Bár közülük kevésre süthető rá, hogy aktívan befolyásolja a közvéleményt, ettől még a törvény legelső szintje – annak megállapítása, hogy egyáltalán lehet-e „külföldi ügynök” egy vállalat – minden exportképes cégre érvényes. „Őket piedesztálra kellene emelni, nem ilyen definíciókkal elbizonytalanítani” – fogalmazott az ATV-nek Novák Péter, az MRSZ elnöke.

Gyakorlatilag minden médiaipari cégre érvényes az, hogy van külföldi bevétele – például mert a Google-on keresztül reklámbevételhez jut, adott esetben olyan hirdetés után, amelyet külföldi cég rendelt meg. Innentől kezdve már csak politikai akarat kérdése, hogy egy médiumot valóban be is soroljanak abba a körbe, amely úgymond külföldi forrás felhasználásával befolyásolja a magyar közéletet. Ha pedig ez megtörténik, az is elképzelhető, hogy egy nemzetközi, a magyar politikai viszonyokhoz a lehető legsemlegesebben viszonyuló, kizárólag gazdasági fókusszal üzemelő vállalat is kétszer meggondolja, hogy szeretne-e olyan hosszú távú szerződést kötni hirdetések vásárlására, amelynek a kifutása bizonytalan, mert az adott médium feketelistára kerülhet. A részvényeseinek elszámolással tartozó cégvezetés jogkövetően aligha hirdethetett volna bárhol, mivel a műsorközlő tartalmára nincsen ráhatása. A reklámozás világában amúgy is rengeteg szó esik az úgynevezett „márkabiztonságról”, aminek lényege, hogy a vállalatok nem szeretnek kompromittáló tartalom – például csonkolásos gyilkosságról vagy a magyar belpolitikáról szóló újságcikk – mellett vagy véleményes, jelen esetben tiltó listára került médiafelületen megjelenni, mert az visszaüthet a vállalat megítélésére.

Kérdés, hogy a Fidesz-rezsim tizenötödik évében (és a közvélemény-kutatások ismeretében) a belengetett szigor mennyire hatja meg azokat a vállalatokat, amelyek korábban még minden lehetséges módon keresték a kormány kegyeit, jutalmul mégis egzecíroztatást, különadókat és fenyegetéseket kaptak. A gazdasági közhangulat erősen megváltozott az elmúlt egy évben. „Az ügyfeleim szinte mindannyian felhördültek a törvény hallatán, és úgy voltak vele, hogy akkor most pláne hirdetni fognak a veszélyeztetett médiumoknál” – mondja egy neve elhallgatását kérő reklám­ipari szakember. És mivel a hirdetési büdzsék aligha nőnek, ez a pénz a kormány narratíváját visszhangzó cégektől hiányzott volna.

A HVG által megkérdezett vezetők sokkal inkább a hibás gazdaságpolitika, mint az alkotmány- és EU-jog-ellenes jogalkotás számlájára írják, hogy folyamatosan csökken a magyar reklámpiacon elköltött összeg. Jó példa erre a kiskereskedelmi szektor, amelynek szereplői Magyarországon a legnagyobb hirdetők közé tartoznak. A kormány évek óta sanyargatja őket a kiskereskedelmi különadóval, amelynek megszüntetésére a költségvetés gyászos állapota miatt esély sincs, mégis ezekre sütik rá a profithajhászás bélyegét.

Egy helyütt azonban valóban okozhat károkat a törvény, ha a jelenlegi formájában fogadják el, ez pedig a cégek társadalmi felelősségvállalása. Sok vállalat elbizonytalanodott a tavasszal, hogy elindítson-e egyáltalán olyan kampányokat, amelyeknek pedig komoly társadalmi hasznuk van, hiszen sokszor a legelesettebb rétegek életén javítottak. Vannak olyan kezdeményezések, amelyeket a külföldi anyacég indított és akár részben finanszírozott is – vajon ráég-e egy alapítványra, hogy ekképpen külföldi forrásokat fogadott el? És hogyan számol el a finanszírozó szervezet a tulajdonosai vagy donorjai felé, ha az átláthatóságinak nevezett törvény következtében a támogatását zárolják, más célra költik? Sokak számára egyetlen biztonságos megoldás maradt volna: a teljes kivonulás a magyar ügyek finanszírozásából, legyen szó akár egészségügyi, akár szociális, kulturális vagy sporttevékenységről.

A megfélemlítés ráadásul törvény nélkül is célt ért. A HVG egyik forrása például azt mesélte: egy állami intézmény elmúlt hetekben zajlott gálavacsoráján az egyik külföldi vendég külföldi bankszámláról utalta el a belépő árát, az intézmény alapítványának a vezetője pedig mindenáron el akarta érni, hogy az utalás magyar számláról történjen. „Ez az üldözési mánia az, ami a törvény elfogadásával egyre terjedne, és megbénítana minden jó szándékú kezdeményezést – legyen annak haszonélvezője civil vagy állami szervezet” – teszi hozzá. ¬ Fülöp István