Evolúciós előnyből mindennapi hátrány
A torontói Scarborough Egyetem szakemberei arra voltak kíváncsiak, milyen agyi folyamatok magyarázzák azt a jelenséget, hogy az emberek másképp ítélik meg a saját rasszukhoz tartozó arcokat, mint a tőlük idegeneket.
Az agy igen rövid, mindössze 600 milliszekundumnyi idő alatt alkot ítéletet egy arcról, és ha az nem tartozik a szemlélő rasszához, akkor torzul az ítélet. A kutatók először mesterségesintelligencia-alapú, élethű képek létrehozására tanítható generatív eszköz segítségével vizualizálták, hogyan látják egymás arcát a kelet-ázsiai és a fehér bőrű résztvevők. Kiderült, hogy alanyaik pontosabban, részletesebben látták a sajátjukénak megfelelő rasszhoz tartozó arcokat. A többi, szokatlanabb arc esetében a rekonstrukciók homályosabbak voltak, sőt szisztematikusan torzultak is. Érdekesség, hogy a sajátjukétól eltérő embereket a résztvevők rendre fiatalabbnak látták, mint amilyenek a valóságban voltak. Mivel a képeket gondosan kontrollálták a tekintet, az arckifejezés és a fényerő szempontjából, ki tudták zárni, hogy az említett különbségek az ismerősségből vagy emlékezetbeli eltérésekből erednek.
A másik kísérletrészben EEG segítségével monitorozták az alanyok agyi tevékenységét. Az arcok megpillantása utáni első 600 milliszekundum alatt az idegi aktivitás különböző mintázatai jelentek meg attól függően, hogy milyen rasszhoz tartozott az arc. Az azonos rasszúaknál differenciáltabb volt az agyi válasz, ami arra utal, hogy az emberek az arc finomabb részleteit is érzékelik. Ezzel szemben a többi arcnál kevésbé voltak egyértelműek az agyi válaszok, azaz ezeket az arcokat kevesebb részletességgel dolgozták fel a szemlélők.
A mostani kísérlet alátámasztotta azt a korábbi elképzelést, hogy az emberi agy sűrű, nagy felbontású térképet épít fel az „ismerős”, azaz a saját faji csoportjába tartozó arcokról, az ismeretleneket viszont általános, elmosódott sablonokká sűríti. A magyarázat feltehetően evolúciós eredetű: a korai társadalmakban szociális szempontból előnyös volt, ha könnyebben megkülönböztették a saját csoportjuk tagjait. Manapság ez a jelenség nehezítheti a különböző rasszok közötti azonosítást és felismerést, és társadalmi előítéletekhez, valamint kommunikációs problémákhoz is vezethet. Ezért is vélik úgy a tudósok, hogy ha jobban megértjük, hogyan is dolgozza fel az agyunk az arcokat, akkor könnyebb lesz hatékony ötletekkel előállni az előítéletesség mérséklésére.
A kutatás eredményei másra is felhasználhatók: arcfelismerő szoftverek fejlesztésére, pontosabb szemtanúvallomások gyűjtésére vagy akár diagnosztikai eszközként olyan mentális problémák esetén, mint a skizofrénia vagy a borderline személyiségzavar.
