Az utca királyai
Vannak, akik magabiztosan tájékozódnak számukra ismeretlen helyeken, mások viszont gyakran eltévednek. E különbségek mögött ösztönösen genetikai alapokat sejtene az ember, azonban hosszú évek kutatásai bebizonyították, hogy a kulcs az életmódban rejlik. Az ilyen vizsgálatok során természetes vagy virtuális környezetben kell barangolniuk a résztvevőknek, majd korábban érintett helyekkel kapcsolatos feladatokat kapnak. Ikerkísérletekkel bizonyították, hogy az eredménynek semmi köze a DNS-ekhez, azaz nem velünk született navigációs képességről van szó. Kiderítették például, hogy az északi országokban születettek következetesen jobban teljesítenek az ilyen feladatokban, ami részben az abban a kultúrában sokak által szívesen űzött tájfutásnak köszönhető. Azok az emberek is könnyebben tájékozódnak, akik vidéken vagy szabálytalan utcahálózatú városokban nőttek fel, az ilyen környezet ugyanis rákényszeríti őket, hogy „mentális térképeket” készítsenek az agyukban. Egy rácsos elrendezésű metropoliszban nincsen ilyenre szükség.
A nemek közötti – vélt vagy valós – tájékozódási különbségnek is megvan a tudományos magyarázata. A férfiakat általában jobb navigátoroknak tartják, mint a nőket, ami elsősorban abból adódik, hogy a világ számos részén a fiúk nagyobb szabadságot kapnak, már kiskorukban többet barangolhatnak. Azokban az országokban, ahol a nők a kulturális hagyományoknak megfelelően csak korlátozottan mozoghatnak önállóan, a férfiak sokkal ügyesebben navigálnak, míg az északi államokban, ahol a legmagasabb a nemek közötti egyenlőség, szinte ugyanolyan jól tájékozódnak a nők is, mint a férfiak. A pszichológusok még egy tényezőre felhívják a figyelmet ezzel kapcsolatban: ismeretlen helyeken a nőknek jobban kell aggódniuk a biztonságuk miatt, és a szorongás a tájékozódás útjában áll. De hasonló a hatása az önbizalomhiánynak is, mármint annak, hogy a nők gyakran alábecsülik a tájékozódási képességeiket.
Akár nőkről, akár férfiakról van szó, alááshatja ezt a képességet a mostanra a legtöbbek zsebében okostelefon formájában ott lapuló navigációs szolgáltatás. Már évekkel ezelőtt kimutatták, hogy akik sokat használják ezt az amúgy valóban hasznos eszközt, azok rendre rosszabbul teljesítenek a tájékozódási tesztekben. Úgy tűnik, a túlzott GPS-függés készségvesztést okozhat, ami érthető, hiszen ha az agyunknak kevésbé kell megdolgoznia valamiért, akkor hajlamos ellustulni. A szakemberek ezért azt tanácsolják a GPS-t gyakran használóknak, hogy esetenként próbáljanak meg alternatív útvonalat keresni.
