Hallgatottságutánhallgatás

„Úgy tűnik, ezt nem fogjuk megúszni” – mondja George Clooney a színpadon, a tekintélyes híradós műsorvezető, Edward Murrow szerepében. Háromnegyed évszázad elteltével tudjuk, hogy Murrow nemcsak megúszta, hanem be is került a sajtótörténetbe azzal, ahogyan kollégáival együtt leleplezte a ma már csak boszorkányüldözőként emlegetett Joseph McCarthy szenátort, aki a hidegháborús években a kommunisták eltávolításának jegyében sokak egzisztenciáját tette tönkre. Mindenki tudja, hogy Clooney nem barátja Donald Trump elnöknek, így nem is kérdés, miért vállalt főszerepet a sikerfilm színpadi változatában. 

A párhuzamok szembeötlőek. Annak idején az egyik nagy tévétársaság, a CBS nem lehetett biztos abban, hogy eredményesen szembeszállhat-e a politikai nyomással. Sok múlt azon, hogy a hírfőnök, William Paley leküzdötte aggodalmait – beleértve, hogy elveszíthetik a fő szponzor, az Alcoa alumíniumtársaság támogatását –, és szabad kezet adott az újságíróknak. Egy olyan ügyről volt szó, amelyben a McCarthy vezette parlamenti bizottság vétlen embert tett lehetetlenné. A The New York Times (NYT) vezető tévékritikusa, James Poniewozik most felidézte: a tényfeltárás kemény munkát és komoly személyes kockázatot jelentett; a siker nem volt borítékolható. A hasonlóság elgondolkodtató: a CBS ma is működik, és ma is perben áll a kormánnyal. A NYT szerint a siker most még kevésbé biztos. A CBS tulajdonosa – nem kispályás: a hollywoodi Paramount – megegyezni készül Trumppal. Kamala Harris elnökjelölt egy tavalyi interjújának szerkesztése a per tárgya, és bár jogilag a tévé biztos lehetne a dolgában, üzletileg annyira függ a kormány jóindulatától, hogy inkább fizetne. A NYT aggasztónak tartja, hogy a CBS mostani híradójának (60 Minutes) néhány vezetője máris távozott, mert veszélyben érezte a híradó függetlenségét az üzleti érdekektől. A híradó egyik tudósítója, Scott Pelley megengedte magának a nyilvános megjegyzést: azért támadják a sajtót, mert a tudatlanság a hatalomnak kedvez. 

A mai helyzetet latolgatva Poniewozik megjegyzi, hogy annak idején nemcsak a kitartó tényfeltárás számított, hanem az is, hogy McCarthy nem szerepelt jól a tévében, mikor Murrow-val kellett vitatkoznia. Most a CBS azzal a Trumppal került szembe, aki rutinos tévészereplő, és nem egy szenátor a sok közül, hanem az ország első embere. És még egy különbség: az 1950-es években, ha nem is volt teljes a társadalmi egyetértés, de elég általános volt a hírszolgáltatásba vetett bizalom, és viszonylag széles körben ugyanazokat a tényeket tekintették tényeknek. 

Apró érdekesség: McCarthy egyik fontos jogi segítője egy fiatal ügyész, Roy Cohn volt. Ő az 1980-as években átpártolt a másik oldalra, üzletemberek (és maffiózók) egyik sztárügyvédje lett, és emellett sokat segített egy fiatal építési vállalkozónak abban, hogyan lehet skrupulusok nélkül hatalomhoz és pénzhez jutni. A tanulékony üzletembert Donald Trumpnak hívták.