Bevásárló?Nyista

indotek.hu

„Minden adminisztratív beavatkozás versenyhátrányhoz vezet” – mondta lapunknak a kormány legújabb plázastop-szigorítási elképzeléséről Nyúl Sándor ingatlanfejlesztő, a Gránit Bank felügyelőbizottságának elnöke, aki negyven évig dolgozott Demján Sándorral. Könnyű megfejtés lenne, hogy most is „csak” a multi kiskerláncok vegzálása a cél. „Ez már a befektetőket, az ingatlanfejlesztőket is elbizonytalaníthatja, elriaszthatja.” Egyszerűbben mondva: azok a befektetők, akik régiós vagy európai léptékben dolgoznak, átcsoportosíthatják a tőkéjüket, s inkább külföldön kezdenek új fejlesztésbe. Ő is, pontosabban családi cége, amelyben az operatív dolgokat már a következő generáció viszi, dönthet így. (A család 66 milliárdos vagyonával a száz leggazdagabb magyar listájának 46. helyén áll.)

TÚRY GERGELY

„A kérdés, ez kinek jó, kinek az érdeke?” – veti fel Nyúl Sándor, de nem válaszolja meg. Észszerű magyarázat nem is adható a tőke elkedvetlenítésére egy olyan országban, amelynek a gazdasága képtelen beindulni. Ráadásul a kormány épp a lakossági fogyasztástól remél elmozdulást. Arról nem beszélve, hogy még a kormányhoz közelálló ingatlanfejlesztőknek sem lehet olyan „életbiztosításuk”, ami garantálná, hogy a plázáikból egyetlen, 400 négyzetméternél nagyobb helyiség bérlője sem akar elmenni vagy átalakítani az üzletét; igaz, ha ez bekövetkezne, esetükben valószínűleg csont nélkül érkezne a szükséges engedély.

A normalitás helyett ismét torz, a kereslet-kínálat törvényszerűségétől elszakadó árak alakulhatnak ki. „Drága” lesz a stabil bérlő, azaz olcsóbb a bérlemény, vagy legalábbis erősödhet a bérlő alkupozíciója, ha eljön a díjak újratárgyalásának ideje. Azok a plázatulajdonosok járhatnak ebben jól, akiknek bejáratott bérlőik vannak, olyan élelmiszer-, ruházati vagy műszaki üzletek, amelyek bizonyos elhelyezkedésű plázákban, tartósan vannak jelen. Ahol pedig nem így van, ott előfordulhat, hogy a fejlesztőnek akkorát romlik a megtérülése – vagy egyszerűen csak nem akar kiszámíthatatlan közegben dolgozni –, hogy inkább megválik az egész létesítménytől. Igaz, a kellően alacsony ingatlanár hívószó is lehet, így a jogszabály tulajdonosi átrendeződéshez vezethet. 

Komoly átalakulás a kereskedelmi ingatlanok tulajdonlásában a 2008-as jelzálogválság után volt, amikor a bankok azokra adott hitelei beszakadtak, s fedezetként, áron alul, komplett banki csomagok részeként lehetett megvenni őket. Így került például 2018-ban az állam által szanált – majd privatizált – MKB Bank egykori portfóliójából több üzletközpont (a Sopron vagy a Veszprém Pláza) Jellinek Dániel ingatlanmogulhoz. Jellinek a maga 336 milliárdra becsült vagyonával a hetedik a leggazdagabbak listáján, és sokak szerint a tűzhöz is közel van, miután több, jelentős ingatlanüzletet is bonyolított Tiborcz Istvánnal; elég csak a Gellért Szálló átmozgatására gondolni. A HVG érdeklődésére azonban Jellinek csak annyit mond: nem tudott előre a javaslatról, cégénél egyelőre vizsgálják a szöveget és annak lehetséges következményeit a saját bizniszükre. A változások érzékenyen érinthetik, mivel a cégcsoportjának most körülbelül 30 plázája van, például 47 százalékos tulajdonrésze az Auchan üzletláncban, amely eddig előszeretettel osztotta meg a területét kisebb kereskedőkkel.

Meglepően visszafogottan reagált a történtekre a Magyar Bevásárlóközpontok Szövetsége. A szervezet szerint a tervezet „az egész kiskereskedelmi ingatlanpiacot érintő jelentőségű”. Az értelmezéséhez pedig szakértőket vonnak be, és tesznek majd javaslatokat. A kormány előzetesen velük sem egyeztetett. Ennek ellenére „közös gondolkodásban” és „konstruktív egyeztetésben” bíznak, hogy végül „jól működő, kiszámítható, fejlődést ösztönző környezet” alakuljon ki. Ám ha a kormány ebben partner lenne, a vitatott tervezet meg sem született volna. ¬ Gyenis Ágnes