Szomoru Miklós

Portré

2025. június 19.

Dobszay János

Szomoru Miklós

kertészmérnök, blogger

„Még alsós lehettem, amikor Angliában élő keresztanyámtól megkaptam John Brookes Apró kertek című könyvét, benne az angol vidék és a virágzó oázissá varázsolt londoni kertváros fotóival. Alighanem akkor dőlt el, milyen irányt vesz az életem” – mondja az Egy kertész kertje Pilisszentkereszten blogjával közel kétszázezres követőtábort maga mögött tudó, 46 éves kertészmérnök. Emellett fő szervezője a – briteknél már hagyománnyá vált – hazai kertlátogatásoknak, amikor magánemberek megnyitják a kertjüket a közönség előtt. Nem esett messze a fájától: a nagyszülei paraszti gazdálkodók voltak, apja és anyja biológiatanárok, de „engem már ebből is a növénytan érdekelt”. Cegléden nőtt fel, már ott megsejtette, hogy minden a talajon múlik: „Ha leutánozzuk a természetet, még az agyagos, homokos földet is tápláló erőforrássá varázsolhatjuk.” Tudását a Kertészeti Egyetemen mélyítette el, majd Angliában dolgozott kertészként. „Ősszel kezdtem egy londoni kertben; hullottak a levelek; amikor kezdtem összesöpörni, hogy vigyem égetni, az angol kollégák értetlenül néztek rám.” Ott tanulta meg, hogy „a kertből semmit sem dobunk ki, minden megy a mulcsba, ami nemcsak a kiszáradástól véd, de gyomtalanítani sem kell”. A lusta kertészet hazai apostolaként ezt a pilisszentkereszti – mostanra közel 10 ezer négyzetméterre bővült – kertjébe szervezett túrák keretében be is mutatja, ahol „annyi az érdeklődő, hogy épp buszparkolót alakítunk ki”. Korábban a belvárosi virágüzletét a Covid után eladta.

Az országjáró előadások, workshopok és a kerttervezés melletti kevéske szabadidejében a pilisi hegyekben biciklizik, vagy színházba, moziba jár. Reklámgrafikus párja a vállalkozás színes magazinjának kiadásában segíti.

¬ Ahogy itt körbenézek, buja növényzet mindenhol. Látástól vakulásig gyomlál, metsz, öntöz?

Leszámítva a tavaszi metszést, heti nyolc óránál több nem kell a kertem fenntartásához. Ha van öntözőrendszer, odafigyelünk a talaj előkészítésére, majd pedig a takarására, akkor a természet elvégzi helyettünk a munka javát. Régen az volt a módi, hogy elvitettük a felső réteget, hozattunk rá tíz centi humuszt. Bevallom, kertészként én is jól kerestem ezzel. Amikor megvettem ezt a telket, itt is az a „jó pilisi” sárga agyagos talaj fogadott. De akkorra már megtanultam, hogy nem kell más, csak komposztálás meg mulcsozás. Néha még az utcára kitett zöldhulladékos zsákokat is bedobom az autómba, hogy szétterítsem a kertben.