Tangóasátánnal

509th Bomb Wing Public Affairs

Az iráni nukleáris program megsemmisítésére szolgáló izraeli támadásban a kezdetektől volt egy hiányosság. A zsidó állam hadserege a saját konvencionális fegyvereivel, illetve szárazföldi felvonulás vagy kreatív titkosszolgálati akció híján éppen a hegyek mélyében kiépített iráni nukleáris létesítményekhez nem tudott hozzáférni. Tudni lehetett, hogy erre – az atomfegyveren innen – a legjobb esélyekkel a GBU–57-es bunkerromboló lehet képes, ami köré egész legenda szövődött, és csak a kifejlesztő USA tart ilyet, de mostanáig még nem vetette be.

A 13,6 tonnás GBU–57 a világ legnagyobb nem nukleáris bombája. Az amerikai légierő 2004-ben kezdte el fejleszteni a Boeing közreműködésével, miután a terrorellenes háború iraki és afganisztáni frontján arra a következtetésre jutottak, hogy a kisebb bunkerromboló bombák nem elég hatékonyak a föld alatt lévő célpontok ellen. A GBU–57 majd hétszer olyan nehéz, mint a GBU–28 elnevezésű kisebb testvére, és hatvanszor súlyosabb, mint az ukránok által is használt JDAM–ER siklóbombák. Hatalmas súlya miatt a katonai gépek közül csupán az amerikaiak által 1993-ban szolgálatba állított B–2 Spirit lopakodó stratégiai bombázó (és majd utódja, a B–21 Raider) bírja el. Az Éjféli pöröly nevet kapott hadműveletben ledobott 14 óriásbombát hét, az USA Missouri államában lévő támaszpontról felszállt B–2-es vitte kettesével.

Ilyen feltételekkel csupán az amerikai légierő képes célba juttatni a bombát, amiből nem nyilvános mennyiséggel rendelkezik, a B–2-esek flottája pedig 19 lopakodót számlál, amelyek egyenként 2,2 milliárd dollárba kerültek. A GBU-57 súlyának csupán a húsz százaléka maga a robbanótöltet. A többi nagy része a kifejezetten erre a feladatra kifejlesztett, nagy szilárdságú Eglin acélburok. A bomba 15 ezer méteres magasságból kidobva felgyorsul, és a saját GPS-navigációs rendszerével áll rá a pontos célra. Becslések szerint megerősített felületen 18 méterre, simább anyagokban pedig 60 méterre, körülbelül 20 emeletnyi mélységbe tud lehatolni, ahol a védfalakat áttörve, késleltetve robban a bunkerben. Donald Trump amerikai elnök sikeresnek ítélte a műveletet, ám a megerősített betonból készült fordói bázis a jelentések szerint nagyrészt mészkőből és dolomitból álló alapkőzet alatt, 45–90 méteres mélységben rejlik. ¬ Földes Márton

MTI / Fischer Zoltán

Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor kormányfő, pedig a pár hónapja Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt vendégül látva még azt mondta: „Nemzeti érdekünk, hogy Izrael biztonságos és stabil ország legyen, s ez a Közel-Kelet stabilitásának kulcsa is.” Ehhez képest feltűnő, hogy a tizenkét napos háború során Orbán nem állt ki nyilvánosan Izrael mellett, pedig a Netanjahu-kormány szerint országa akkor lesz biztonságos és stabil, ha Irán nem tesz szert atombombára. A Közel-Kelet stabilitásának kulcsa is az, ha az iszlamista teokráciának nem lesz atomfegyvere.

Orbán se pró, se kontra nem értékelte az amerikai bombázásokat sem. Izrael és a trumpi Egyesült Államok is Orbán szoros szövetségesének számít, ilyen éles helyzetben ez a távolságtartás legalábbis feltűnő. Az nagyon visszatetsző lehetne ezekben az országokban, ha Orbán ezzel a hallgatással valami megértést demonstrálna Irán felé. Igaz, Magyarország az utóbbi években igyekezett jó kapcsolatokat ápolni Teheránnal, Szijjártó Péter többször járt ott, és szót emelt az Iránt sújtó nemzetközi szankciók ellen is. Ám Orbán és külügyminisztere valószínűleg csak a nyilvánosságban ilyen visszafogott, a kormányzati kommunikációs csatornákon nyilvánvalóvá tehette, hol is áll ebben a konfliktusban. Az izraeli külügyminiszter, Gideon Szaár ezért mondhatta azt a magyar állami tévének, hogy Orbán „a külpolitikájában erkölcsi mércét állít fel, és ez meglehetősen ritka a nemzetközi kapcsolatokban”. Holott a kormányfő elmondása szerint semmi sem áll távolabb tőle, mint az értékvezérelt külpolitika. „Az ideológiai központú külpolitikai vonalvezetést a félnótás országok számára találták ki az okos országok” – mondta még 2014-ben. Ez lett a mára konnektivitásnak nevezett külpolitika alapja, amely szerint a kereskedelmi kapcsolatok bármilyen politikai berendezkedésű országgal előrébb valók, mint az ideológiai fenntartások. Ugyanakkor az Iránnal folytatott kereskedelem eltörpül az izraeli mellett, a magyar gazdaság nem sínylette volna meg, ha Orbán kiáll Izrael döntése mellett.

Orbánnak egyvalamire azért maradt figyelme, megpróbálja a közel-keleti konfliktust belpolitikai célokból kiaknázni. Újra összehívta nagy csinnadrattával a Védelmi Tanács ülését, s újra migránsok elleni védelemről, esetleges terrorfenyegetettségről kezdett beszélni. Legutóbb pedig már rendkívüli intézkedésekről döntött, amelyek egyelőre a fokozottabb rendőri jelenlétet jelentik közterületen. ¬ Riba István