Pride és balítélet
Az utóbbi tíz évben volt néhány olyan félév az egyetemen, amit – mondjuk így, demonstratíve – Henry David Thoreau-val kezdtem. Tizenkilencedik századi amerikai irodalmi szemináriumot mi mással? És nem, nem a Waldennel, noha aktualitása mit sem kopott több mint másfél évszázad múltán egy saját szemetébe fulladó bolygón, hanem az 1849-ben publikált A polgári engedetlenség iránti kötelességről (On the Duty of Civil Disobedience, illetve Resistance to Civil Government) című eszmefuttatásával. Ez tartalmát tekintve manifesztumnak is beillő politikai filozófia, amelyet mentorához, Emersonhoz hasonlóan, szuggesztív erejű, irodalmi szövegként fogalmazott meg. Mert sok van, mi csodálatos, de az ember és az irodalom sokszínűségénél nincs csodálatosabb. Nincsen szép, se nem csúnya irodalom, csak irodalom van. A többi meg szóra sem érdemes.