Kriptók se ki, se be

profimedia

„Egy a biztos: a bizonytalanság” – foglalta össze egy kriptovaluta-szakértő a HVG-nek, mi a következménye a piacon annak, hogy júliustól a büntető törvénykönyvben kriminalizálták a kriptovaluta-ügyleteket. E szerint – a műveletek összegétől függően – az engedély nélküli kereskedők 3–8, ügyfeleik pedig 2–5 éves börtönbüntetést kockáztatnak az illegálisnak minősített kriptózásért. Ezzel a magyar jogalkotás jócskán túlment a szintén júliustól, fokozatosan élesedő MICA nevű uniós szabályegyüttesen, amely a kriptokereskedelem legalizálását, a pénzmosás megakadályozását célozza.

Az immár kétmillió magyar ügyféllel büszkélkedő, határon átnyúlva szolgáltató Revolut gyorsan és drasztikusan reagált a büntetőjogi fenyegetettségre. Múlt pénteken még azt közölte, hogy ügyfelei nem adhatnak új kriptovételi megbízásokat, nem helyezhetnek letétbe ilyen eszközöket és nem fizethetnek be erre a célra újabb összegeket, ám a meglévő kriptóikat visszaválthatják, illetve saját külső pénztárcájukba helyezhetik. Hétfőn azonban ez utóbbi tevékenységeket is beszüntették, ezzel ügyfeleik teljes kriptóállománya befagyott. Példátlan blokkolása ez legálisnak tartott magánvagyonnak egy uniós bankban, amit még az sem indokolhat, hogy elvben az ügyfelek védelmében történik.

A Revolut elkapkodta a dolgot – mondták más szolgáltatók és jogászaik névtelenül a HVG-nek. A kriptokereskedelem kontrollja ugyanis furcsa módon a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságához (SZTFH) kerül, amely a végrehajtók, felszámolók, koncesszorok ellenőrzéséről ismert, a kormányhoz lojális hatóság. Nekik 60 napjuk van arra, hogy a szóban forgó úgynevezett „validálási” paramétereket lefektessék. Honlapjukon hangsúlyozzák, hogy a kripto­brókerek ellenőrzése a pénzvilág törvényes működése felett őrködő MNB feladata, ők pusztán „a kriptoeszköz-átváltást validáló szolgáltatók” felügyeletét látják el. Hogy miért van szükség e validátorokra és velük az SZTFH bekapcsolására, az a jogászvilág számára is talány. A Telexnek nyilatkozó szakértők feltételezése szerint megint összefonódik az üzlet és a politika: valójában arra megy ki az egész, hogy a kriptokereskedési licencet is a koncessziós jogokhoz hasonló kegyként osztogathassa a hatalom.

Ilyen körülmények között a kereskedők háromféle startégiát követhetnek – mondja lapunk informátora. Eddig egyedülálló a Revolut heves reakciója. Utóbbinak az is oka lehet, hogy őket évek óta folyamatosan vegzálja az MNB, amiért nem hajlandók „bejönni” az ellenőrzési hatálya alá. Úgy tudjuk, a Revolut kriptoszolgáltatásokat végző ciprusi lábának még nincs uniós, a MICA szerinti engedélye, ezért az elsők között marhattak volna bele a magyar hatóságok – s épp azért kér türelmet, hogy ezt megszerezhesse. A másik, ellentétes szolgáltatói stratégia szerint az SZTFH által kapott 60 napig nincs „semmi látnivaló”, fölösleges az ügyfeleket riogatni, minden megy tovább, ahogy eddig. A harmadik stratégia pedig az, amivel a Revolut is kezdett még pénteken: új ügyleteket nem kötnek, új pénzeket nem fogadnak, de aki akarja, visszaválthatja a kriptóját, és elviheti az ellenértékét.

A szakértő szerint a kriptovaluták lényege, hogy azokat az ügyfél nem a szolgáltatónál vezetett számláján, hanem a saját külön bejáratú elektronikus pénztárcájában tarthatja. Ez utóbbi független a szolgáltatótól, ennélfogva befagyasztani sem lehet. Megbízás pedig tetszés szerint adható bármikor, bárkinek. Ha a Revolut ügyfelei nem éltek ezzel a lehetőséggel (netán nem is tájékozódtak róla), hanem a népszerű szolgáltatóra hagyták a kriptovagyonuk őrzését, annak most isszák meg a levét.

Ami a jövőt illeti, számos kérdés vetődik fel. Kezdve azzal, hogy vonatkozik-e vajon a kriminalizálás az ETF-piacon – első körben az USA tőzsdéin – forgalmazott értékpapírokra, amelyek nem kriptovaluták, de azoknak a mozgását követik. Kérdés, mennyi idő kell ahhoz, hogy kitisztuljon, ki a legális kereskedő Magyarországon, és ki nem. A HVG információja szerint a legnagyobb itteni brókerek már benyújtották a MICA szerinti engedélykérelmüket az MNB-hez, de az ügyintézés bonyolult és hosszadalmas, akár fél évig is elhúzódhat, ez pedig túl hosszú idő egy üzletág bizonytalanságban tartására. A fő kérdés azonban az, hogy vajon a magyar jogalkotók teremtette stresszes helyzetben észszerű, illetve jogszerű döntés-e egyáltalán a vagyonok befagyasztása, és mit tehet az, akit emiatt kár ér. Hogy mennyi pénzről lehet szó, azt felbecsülni sem lehet, de a történtek nyomán perek sorozata indulhat. ¬ Gyenis Ágnes