Végnélkül

A Soros Alapítvány titokban katona- és rendőrtiszteket képez ki Nyugaton azért, hogy Kádár János rendszerének megbuktatása után a helyére ültetett jobboldali rezsimnek legyen fegyveres támasza. Ez a fantazmagória még 1988-ban kapott nyomdafestéket a magyar néphadsereg lapjában. Összeesküvés-elméletekből a rendszerváltás után sem mutatkozott hiány. Közöttük a leghírhedtebb 1992 késő nyarán jelent meg a kormányzó párt, az Antall József vezette Magyar Demokrata Fórum (akkor még félhivatalos) orgánumában, amikor is a Csurka István pártalelnök főszerkesztette Magyar Fórum szerzője „megfejtette a Soros-birodalom rejtélyét”.

Az MDF parlamenti képviselője, Zacsek Gyula „egyéni véleményként” fejtette ki, miszerint korábban ő is elhitte, hogy „egy önzetlen magyar emberből folyt ki a töméntelen hazaszeretet”, pedig voltak, akik figyelmeztették, hogy „a tőkések, de különösen a zsidó tőkések megnézik minden egyes dollárjuk helyét”. A nyolc újságoldalas leleplezés szerint a „termeszhadviselő” (vagyis az a kártékony rovar, amelyik úgy okoz kárt, hogy „kirágja mindennek a belsejét, a gerincét, a lelkét”) már az 1980-as évek elejétől egybeépült a kommunista rendszerrel, tudatosan elfoglalta a nemzet számára fontos stratégiai pontokat. Soros az 1990-es választások időszakában odáig merészkedett, hogy a szabaddemokrata „jómadarak” és a „narancspalánta” fideszes jelöltek zsebét is degeszre tömte, előtte pedig kedvencének, Orbán Viktornak „megírták” (vagyis megíratta) az 1989. június 16-ai, Nagy Imre temetésén felolvasott „antikommunista beszédét”.

A sorozatos támadásokra Soros egy Antallnak címzett nyílt levéllel reagált. Egyebek mellett azt kérdezte a miniszterelnöktől, hogy az MDF hivatalos álláspontja szerint elfogadhatóak-e a párt elnökségi tagjainak rágalmazó állításai. Tetemre hívását a Csurkával mind élesebb harcban álló Antall a két héttel későbbi, sértődött hangú válaszában aránytévesztésnek minősítette, mondván, párttársai hangsúlyozottan a személyes véleményüket adták közre, a kormány pedig „egyértelmű” nyilatkozatban foglalt állást. Az ő változatlan politikai felfogását pedig „Soros úrnak már az ellenzéki időkben módjában volt megismerni”. Az érvként említett kormánynyilatkozat „legegyértelműbb” mondata, pontosabban sóhaja így szólt: „Minden politikai erőnek erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy (…) csendesedjenek a közélet viharai.”