Egyre távolabb kerül az Orbán-rendszer a valóságtól és a fiataloktól. Csodálkozva veszi észre, hogy korábban bevált módszerei ezúttal hatástalanok, félreértett digitális politikai forradalomban bízik, s közben mind dühödtebben támad a rendszerkritikus hangokra.
Majkát a siófoki koncertjén is fejbe lőtték. Banánnal provokálják a hatalmat
Majka Facebook-oldala / Erdősi Tibor
Szerepcsereapolitikainagyszínpadon
A Tisza Fehérváron. Fideszes bástya, baráti fogadtatás
Lakos Gábor
Sokáig úgy volt, hogy Orbán a tapasztalt, okos, nyugodt vezető pózában lép fel, aki prófétai szavakkal ecseteli a világ vészterhes változásait, stratégiai nyugalommal ad róluk elemzést, majd kivezető utat mutat a „józan” többség értékei mentén. Ami néha őrültségnek tűnik, de van benne rendszer. Eközben az ellenzék tüntet, kordont bont, tévészékházat foglal, és erkölcsi fölénye tudatában a társadalom egyes csoportjainak részérdekeiért száll síkra.
Mostanra mintha ez a felállás végleg megváltozott volna. A hétvége politikai beszédei közül Magyar Péteré volt az, amely a felelős politikus attribútumait mutatta fel. Országjárását megszakító többezres székesfehérvári nagygyűlésén a nemzet egészét igyekezett megszólítani, azokat a problémákat vetette fel, amelyek valóban meghatározóak az egyének és az egész nemzet számára: a versenyképességet, az egészségügyet, az oktatást és a társadalmi béke, valamint a nyugati szövetségi rendszer megerősítése iránti igényt. Magyar ráadásul ismét szimbolikus területre lépett be. Székesfehérvár nem csupán Orbán Viktor szűkebb pátriája, a fideszes Cser-Palkovics András által vezetett város ma is kormánypárti bástyának számít – ennek ellenére szép tömeg gyűlt össze az ellenzéki rendezvényen. Másrészt pedig Fehérvár a magyar államiság jelképe, királyi koronázóváros.
Ezzel szemben egy fáradt, öreg politikus lépett a tusványosi szabadegyetem színpadára, aki ezúttal nem volt képes meglepni, felrázni a sajátjait, vagy legalább alaposan felingerelni az ellenfeleit. Adós maradt a tavaly beharangozott „magyar nagystratégiával”, azaz a válságból való kilábalás receptjével is. Nem volt hajlandó kimozdulni a nemzetközi konstellációk egyre hibásabb elemzéséből, a világháborús riogatásból. Valószínűleg még a kedvéért a tűző napon aszalódó közönség soraiban is sokan mosolyogtak magukban azt hallva, hogy az alig 10 milliós, természeti kincsekben szűkölködő, külföldi multik által uralt gazdaságú ország önellátóvá tud válni a hadiipar, az energetika, a digitalizáció és az élelmiszer-termelés tekintetében. Mondhatta, hogy az uniós pénzek fele itthon van, a többit pedig a következő pénzügyi ciklus tárgyalása során kizsarolja, csakhogy ez nem vigasztalja az ezekből a pénzekből fizetett, egyre inkább kiszáradó politikai hálózatát. Így pedig a győzelem melletti fő érvként hangoztatott, „a belső mérésekben vezetünk” kijelentés gyenge vigasz a közhangulat változását mindennap érző, alsó és középszinten dolgozó, egzisztenciájukat féltő fideszeseknek.
