Kiállítottákaszámlát

AFP / CHIP SOMODEVILLA

Még csak a negyedik elnök volt Donald Trump, aki meglátogatta az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed épületét azóta, hogy 1913-ban törvény hozta létre az USA monetáris politikáját és pénzellátását felügyelő tartalékbanki rendszert. Legutóbb 2006-ban a szintén republikánus George W. Bush tette tiszteletét, amikor volt gazdasági tanácsadóját, Ben Bernankét beiktatták az elnöki posztra. A republikánus Gerald Ford 1975-ben a kormányzótanács tagjává kinevezett Philip C. Jackson eskütételén jelent meg. Mindkét elnök hangsúlyozta, hogy a megbízható monetáris és gazdaságpolitika alapja a Fed függetlensége az elnöktől és a kongresszustól. A demokrata Franklin Delano Roosevelt 1937-ben a Fed új központjának avatására látogatott el a hivatalban lévő jegybankelnök, Marriner Eccles társaságában, akiről 1982-ben elnevezték az épületet.

Trump is ebben az épületben volt a múlt csütörtökön, ám tiszteletről az ő esetében semmiképp sem beszélhetünk. Leckéztette a Fed jelenlegi elnökét, Jerome Powellt, mert a Marriner Eccles, illetve a vele szemben lévő másik épület felújítása 2,5 milliárd dollárba kerül, 700 millióval többe, mint ami az eredeti költségvetésben szerepel. A szövetségi költségvetést ez nem érinti, mert a Fed a birtokában lévő amerikai állampapírok után kapott kamatokból finanszírozza a működését, ahogy ezt a már régóta esedékes korszerűsítést is.

A 2021-ben indult felújítás költségtúllépése azonban csak indok – nagyítóval sem találni olyan középületet Washingtonban, amely kijött volna az eredeti büdzséből –, amivel az elnök emberei el akarják távolítani hivatalából Powellt. A jegybanktörvény 1935-ös módosítása – és az alkotmánybírósági szerepet betöltő legfelső bíróság idén májusi határozata – alapján ugyanis az elnök a négyéves mandátummal kinevezett Fed-elnököt csakis „alapos indokkal” válthatja le, ami feladatának elhanyagolása, hűtlen kezelés vagy hivatali visszaélés lehet. Ez lenne a költségtúllépés, amiben a vádakkal ellentétben nincs szó luxusról, azt a francia központi bank épülete láttán emlegette egy amerikai jegybankár, mondván, ha az abban található aranydíszítést összeszednék, Franciaország visszatérhetne az aranystandardhoz.

Trump már többször kijelentette, hogy kirúgja Powellt, akivel az a baja, hogy nem hajlandó behódolni neki, és azonnal egy százalékra csökkenteni a jelenleg a 4,25–4,5 százalékos sávban meghatározott rövid távú kamatlábat (federal funds rate). Az elnök szerint ez kellene a gazdaság élénkítéséhez, s minden „fölösleges” százalékpont 360 milliárd dollárral növeli meg az általa a republikánus kongresszusi többséggel elfogadtatott költségvetési törvénnyel veszélyes magasságba emelkedő adósságállomány éves törlesztésének, illetve újrafinanszírozásának a terhét. Powell viszont arra hivatkozik, hogy Trump vámháborúja gyorsíthatja az inflációt, ezért nincs helye újabb kamatcsökkentésnek.

Trump türelmetlen, a változtatást még az előtt el akarja érni, hogy a 2017-ben éppen általa kinevezett, s a következő évben hivatalba lépett Powell második mandátuma 2026 májusában lejár, és utána azt választ, akit akar. Ráadásul a Fed-elnök menesztésével nemcsak pénzpiaci pánikot – és vele elkerülhetetlen kamatemelést – kockáztatna, de nem is érne el semmit. A kamatszintről ugyanis nem a Fed elnöke dönt egy személyben, hanem szavazással az általa vezetett nyílt piaci bizottság (FOMC), amelyben tucatnyian vannak: a Fed kormányzótanácsának hét tagja, valamint a Fed 12 regionális tartalékbankjának vezetője közül rotációban öt. A testületben biztos a többség a kamat szinten tartása mellett.