Diplomáciaibotlódrót

A fordítási félreértésnek is értelmezhető két fogalom között látszólag nüansznyi a különbség, valójában azonban ég és föld a kettő. A garancia a NATO ötös cikkelyéhez hasonló, jogilag meghatározott, katonai eszközökkel alátámasztott mechanizmus. A biztosíték pedig politikai elköteleződést jelent, aminek tipikus példája az 1994-es budapesti memorandum, amelynek keretében a most Putyin által is emlegetett nagyhatalmak (Oroszország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia) elismerték Ukrajna szuverenitását, Kijev pedig a biztonsági ígéretért cserébe lemondott a Szovjetuniótól örökölt nukleáris fegyverekről. A biztosíték szimbolikus gesztus; ha később az aláíró államok figyelmen kívül hagyják, akkor annyit ér, mint a papír, amire nyomtatták. Ezt Kijevben tudják a legjobban. Közvetlenül a memorandum budapesti aláírását követően Leonyid Kucsma, Ukrajna akkori elnöke el is mondta az elmúlt 30 év talán legjobban öregedő jóslatát: „Ha holnap Oroszország bevonul a Krím félszigetre, senki még csak a kisujját sem fogja megmozdítani. Az ígéreteken kívül nem terveztek garanciát adni Ukrajnának.”

Nem meglepő, hogy most a Nyugat és Ukrajna biztonsági garanciában gondolkozik, míg Oroszország biztosítékra vágyik.