Adriaipartvonalon

Pár percig államfőként viselkedett Sulyok Tamás, amikor csütörtök reggel, a munkácsi rakétatámadás híre után megjelent közleményében a részvét kifejezése mellett megnevezte a támadót: az oroszokat. A köztársasági elnöknek – abban a naiv hitében, hogy a net majd könnyen felejti – nem csak a digitális világgal gyűlt meg a baja, amikor nem sokkal később törölni kényszerült posztjából az agresszor megnevezését. Kellemetlenebb perceket nem is szerezhetett volna Orbán Viktornak, akinek a napokban így már másodjára kellett magyarázkodnia, hogy ő nem Putyin bábja (előzőleg azért, mert – egyedüliként – nem csatlakozott az Európai Tanács békét szorgalmazó nyilatkozatához). A kormányfő ezek után kénytelen volt Sulyoknak és a kormánypárti médiának is megadni az engedélyt az agresszor megnevezésére azzal, hogy saját posztjában tette meg az alighanem számára is fájdalmas kijelentést: a támadás mögött az oroszok állnak. Később a Sándor-palota azzal magyarázkodott, hogy Sulyok csak meg akart győződni a történtek hitelességéről – érdekes módon akkor nem volt ilyen kényes, amikor azonnal beleállt abba a kormányzat által is sulykolt bizonytalan állításba, hogy ukrán sorozók öltek meg egy kárpátaljai magyart, Sebestyén Józsefet.

A történtek nyomán ismét felvetődött, hogy Orbán talán már el is engedné az egyre kínosabbá váló államfő kezét, aki a hivatalát a kormány szolgalelkű kiszolgálójává tette. Ám a Fidesz szempontjából – épp az utóbb említettek miatt – egy újabb államfőcserében semmi ráció nem lenne. Hacsak Orbán nem árazta már be a Tisza győzelmét, s nincs a fejében egy olyan forgatókönyv, hogy maga lépne Sulyok helyébe. Így – egy kibővített államfői szerepkör mellett – ideig-óráig talán még védelmezhetné a NER rogyadozó bástyáit, mielőtt azok maga alá temetnék őt és 2010 óta szisztematikusan felépített rendszerét. Amelyben még olyan önállótlan, saját önbecsülésükre sem adó emberekből is államfő lehet, mint amilyen Sulyok. ¬ DOBSZAY JÁNOS