Előítéleteknélkül

A magyar fotográfusok kiállításának párjaként is értelmezhető a Mai Manó Ház másik koreai témájú, Nunchi – A csend hatalma című tárlata. Ezen több dél-koreai művész munkája tekinthető meg, melyek különböző időpontokban, helyszíneken készültek ugyan, mégis összekapcsolhatóak. A kiállítás címadó fogalma, a nunchi a koreai élet egyik alapelve, valamiféle intuitív érzékenység, ráhangolódás, amely képessé teszi az embert arra, hogy megértse mások érzéseit, gondolatait. „A nunchi elengedhetetlen a társadalmi harmónia fenntartásához, az empátia kibontakozásához. A koreai társadalomban a közösség fontossága jóval felülírja az egyén érdekeit. A nunchi elősegíti az együttélést, a munkavégzést, a közösségbe történő beilleszkedést, valamint a mások iránti fokozott tiszteletet és figyelmet. Segít felismerni és megérteni a viselkedés finom rétegeit, ezáltal megkönnyítve saját és mások helyzetét is” – írja erről a kiállítás kurátora, Molnár Zoltán.

A bemutatott fotósorozatok egyik részének középpontjában az emberi méltóság, a kiszolgáltatottság és a társadalmi igazságtalanságok állnak. Park Byung-moon sorozata a bányákban kemény fizikai munkát végző nőket örökíti meg. A fotós édesapja bányász volt, elmondása szerint apja nyomait keresi húsz éve, ennyi ideje járja ugyanis a föld alatti alagutakat és a bányászfalvakat. Sorozata egyik részében azokra a nőkre fókuszál, akik a szállítószalagok mentén, szűk munkaterületen dolgoznak, a szénelőkészítő üzemben válogatják és osztályozzák kézzel a szenet. Monoton, kimerítő munkájuk megrázó lenyomatai a 2017-es képek, amelyek néha azt az érzést keltik az emberben, hogy évtizedekkel korábbiak.

Jang Jong-woon Fiatal évek emlékei című képsorozata – Benkő Imre fotóihoz hasonlóan – a nyolcvanas évek végén készült. Dél-Koreában a férfiaknak kötelező a katonai szolgálat, a fotós 1987 és 1989 között szakaszparancsnokként szolgált, akkor örökítette meg a fiatal katonák mindennapjait a laktanyában. Csakhogy akkoriban, a katonai rezsim idején ezeket a felvételeket nem lehetett bemutatni, csak jóval később, 2023-ban láthatta a nagyközönség. Ez volt az első dokumentarista fotósorozat, amelyet szolgálatban álló tiszt örökített meg a besorozott katonákról. A fotós szerint Korea megosztottsága és a kettészakadás minden fájdalmas lelki következménye látható a képeken, miközben feltűnnek a bajtársiasság, a kitartás pozitív pillanatai is.

Más koreai művészek, Kim Mi-kyoung, Moon Sang-wook és Han Hee-joon kiállított munkái nem annyira az emberi érzésekkel, inkább az ember és a bolygó, az ember és a természet kapcsolatával foglalkoznak. Művészi eszközökkel, nem szájbarágó módon érzékeltetik aggodalmukat a Föld sorsa iránt, megpróbálják – mint Moon Sang-wook fogalmazott – a bolygót élő organizmusként láttatni, és nem élettelen tárgyként, amit az ember a saját kényelme érdekében szabadon kizsákmányolhat.