Gyenge kávé
Rossz hírek érkeznek hosszú hónapok óta a svájci Nestlé óriáscégről, feltámasztásába egyelőre beletört a rövid ideig tűrt vezérek bicskája.
„Mondjon le Paul Bulcke (jobbra), a Nestlé felügyelőbizottságának elnöke, mert elveszítette a befektetők tiszteletét, bizalmát! Ő a felelős az utóbbi idők bizonytalanságaiért, rossz eredményeiért.” Ez a meghökkentő követelés jelent meg szeptember 13-án a Financial Timesban a világ legnagyobb élelmiszergyártójának részvényeseitől. Arról a 159 éves birodalomról, amelynek zászlajára a biztonság, a tradíció és a diszkréció elveit írták fel hosszú története során.
A Svájc francia részén, a Genfi-tó partján található Vevey-ben, ahol a kezdetektől áll a központ, az a hagyomány, hogy a – többnyire férfi – menedzserek évtizedeket töltenek a cégnél, egyre magasabbra jutnak, akár az igazgatótanácsi vagy a vezérigazgatói posztig. Majd onnan a felügyelőbizottságba (fb) vezet az út, s csak ezután következik a nyugdíj. Ezt a pályát járta be a belga–svájci Paul Bulcke is, aki 45 évet húzott le a Nestlénél, 2008-tól vezérigazgatóként, 2017-től pedig az fb első embereként. Úgy tervezte, hogy 2027-ig, 73 éves koráig marad pozíciójában, de a Nestlét megrázó események miatt 2026 áprilisára hozta előre távozásának időpontját, s mint a befektetők kezdeményezése is mutatja, ma már ez sem biztos. Készen áll átvenni tőle a feladatot a 61 éves spanyol Pablo Isla, a kijelölt utód, aki sokáig az Inditex spanyol konszernt irányította.
Bulcke legfőbb bűne a kritikusai szerint az, hogy az ő döntése volt a vezérigazgatói székbe ültetni tavaly szeptemberben a francia Laurent Freixét (balra), s ő kényszerült egy évvel később, idén szeptember 1-jén, azonnali hatállyal távozásra felszólítani. Freixe is 40 nestlés évet tudhat maga mögött, rengeteg időt töltött a cég képviseletében Észak- és Dél-Amerikában, ahonnan hirtelen hozták haza, amikor elődjét, a német–amerikai UIf Mark Schneidert távolították el hétévi vezérség után, mert a részvényárfolyam zuhanása nem fékeződött, s a cég világpiaci részesedése csökkent.
A 2010-es években még az Év Menedzsereként ünnepelt Schneideré a kétes dicsőség, hogy alatta esett először 100 svájci frank alá a zürichi tőzsdén jegyzett Nestlé árfolyama, amely 2021-ben még 127 frankon állt, ma pedig alig több 70 franknál. De a vele szemben az „előre a múltba” elgondolással operáló Freixe, aki szűkíteni akarta a cég szinte követhetetlenül széles termékpalettáját, visszatérve a Nescafé és a Maggi egyértelmű világához, s elfelejteni a mélyhűtött pizza, a macskaeledel vagy a hatvan különböző márkájú ásványvíz gyártását, szintén nem tudott csodát tenni: 12 hónapos regnálása alatt 17 százalékkal esett az árfolyam.
A sármosnak mondott francia vezér bukásában komoly szerepet játszottak a nőügyei is. Barátnőit a 277 ezer dolgozót foglalkoztató, 75 országban 337 üzemmel rendelkező Nestlé dolgozói közül választotta. 2003-ban Budapesten főnökösködött, ahol egy lengyel hölgyet választott magának. Az idei barátnőt, akit előbb segített a cégnél feljebb jutni, majd aztán szabadult volna tőle, már titkolta – a házi szabályzat vezéri szinten tiltja a kalandokat. A céges whistleblowerek (visszaélés-bejelentők) azonban idén májusban beárulták a vezért. Ő persze mindent tagadott, de mert a pletyka nem szűnt, Bulcke második vizsgálatot rendelt el egy külső ügyvédi iroda bevonásával, s immár nem volt kegyelem.
A távozó Freixe helyébe egy 49 éves svájci–osztrák menedzser került, Philipp Navratil, aki közel 20 évig a Nestlé többi tevékenységétől elválasztott Nescafé-bizniszt irányította. Sok időt töltött Hondurasban, Mexikóban, az ő érdeme a Starbucks megszerzése, a Nespresso-üzlet felfuttatása, a cég kapszuláit hamisítók visszaszorítása, valamint a belvárosi ifjak által kedvelt, hidegen iható kávékonzerv meghonosítása. Navratil Amerika déli felén otthon van, de a cég termékeinek 35 százalékát vásárló Észak-Amerikát nem ismeri közelről (az USA-ban értékesített Nestlé-áruk 90 százaléka helyben készül, ezért a 39 százalékos amerikai vám a céget alig sújtja), a 24 százalékos súlyú európai és a 6 százalékos kínai piaccal is meg kell még barátkoznia.
A nagy hatalmú, stabil Nestlé tehát gyengélkedik, lelassult és nehézkessé vált, a bevételeihez képest túl sokat költ, mégis változatlanul meghatározó a szerepe. A svájci nyugdíjpénztárak 11 milliárd frankot fektettek a vállalatba, az átlagos részvényportfólióban 4,3 százalékos súllyal szerepel. A svájci pénzügyi elemzők szívesen sorolják a Swissair és a Credit Suisse után a Nestlét is a súlyosan beteg, talán gyógyíthatatlan óriások közé, da a türelmesebbek szerint a mindmáig 190 milliárd frank értékű cég egy olyan erődítmény, amelyet ha renoválnak, marad „állam az államban”. ¬ Földvári Zsuzsa, Bécs
