Nincsenek szavak
Nem hiszek a demonstrációkban. A tüntetések, a tereken összegyűlő emberek, a beszédek és a hallgatások csak és kizárólag működő demokráciában lehetnek hatékonyak, olyan rendszerben, ahol a hatalom nem szétadóztatott alattvalóknak, nem legyőzendő ellenségnek, hanem partnernek tekinti a polgárokat, akiknek lehet eltérő véleményük az övétől, méghozzá megfontolandó véleményük, amit – kellő mérlegelés után – figyelembe vehet és beépíthet, ezzel is jelezve, hogy megbízatása tőlük ered, velük szemben kormányozni nem lehet. Nálunk, a Fidesz által elfoglalt és leigázott Magyarországon a tüntetéseknek csak közérzetjavító hatásuk van: az emberek kimennek a térre, ordibálnak vagy hallgatnak kicsit, aztán hazamennek, és nem történik semmi. Pontosabban: történik, de nem az, amit szeretnének, a hatalom nem fontolja meg a követeléseiket, nem képes a legkisebb korrekcióra sem, mert az egyetlen igazság birtokában cselekszik, és ha nála, azaz ezen igazság megtestesítőjénél, Orbán Viktornál van a megfejtés mindenre, akkor mindenki, aki mást állít, csakis a nemzet (aminek megtestesítője szintén a miniszterelnök) ellensége lehet. A NER képlete egyszerű: ha mi vagyunk a jók, akkor ők csakis a rosszak lehetnek.