Fújjákamagukét

Reviczky Zsolt

Világszerte a kínaiak diktálják a tempót a megújulóenergia-termelés bővítésében: 2024-ben az ázsiai ország erőművei több mint felét adták a nap- és a szélenergia-termelés globális növekedésének. Igaz, Kína energiafelhasználásának a 62 százaléka még mindig fosszilis eredetű, de az igyekezetük – szemben Donald Trump amerikai elnök és Orbán Viktor kormányfő meglehetősen maradi szénhidrogénpárti felfogásával – arra is kiterjed, hogy a külföldi befektetéseik energiaigényét is megújulókból fedezzék. A VSquare oknyomozó csoport üzleti forrásokra hivatkozva már másfél évvel ezelőtt arról írt, hogy a Magyarországon gyárakat építő kínaiak a lehető legnagyobb mértékig maguknak akarják megtermelni, illetve megtermeltetni a működésükhöz szükséges energiát. Ennek a beruházási értékét legalább 2,5 milliárd dollárra, vagyis 900 milliárd forintra tették, és már akkor azt pedzegették, hogy ezzel a törekvéssel a kormányhoz közel álló magyar vállalatok is jól járhatnak.

Lassan kezd tehát értelmet kapni az, hogy az Orbán-kormány a civil és szakmai ellenállás dacára is makacsul erőlteti a kínai befektetők magyarországi megtelepedését: ezeknek köszönhetően számos olyan konc esik le, amelyre az állam által feltőkésített, piac után áhítozó vállalatok lecsaphatnak. A debreceni kínai akkumulátorgyár üzemcsarnokait részben a West Hungária Bau Kft. húzta föl, az oda vezető utak megépítésében a Duna Aszfalt Zrt., a vasútvonal megvalósításában a V-Híd Zrt. vett részt, vagyis néhány friss milliárdos, Paár Attila, Szíjj László és Mészáros Lőrinc gazdagodott tovább belőlük. Az ácsi katódgyár kivitelezését a Market Építő Zrt. nyerte el, amely ugyancsak a kormányfő baráti körébe tartozó egyik üzletembernek, Garancsi Istvánnak az érdekeltsége. És ahogy az akkumulátorgyár Debrecennél megcsapolja a helyiek vízkészletét, úgy a katódgyárnak is hatalmas energia- és vízigénye van, ezért teljesen átalakítják a víziközműveket a Kisalföld e szegletében: építenek egy víztározót, és a rendszerhez kapcsolódó ivó- és szennyvízhálózat fejlesztését a Mészáros és Mészáros Kft. végzi. Ezek a feladatok néhány év alatt együttesen több száz milliárd forint megrendelést jelentenek a kedvezményezett cégeknek.

Az ácsi gyár energiaellátásából tehát várhatóan a kormányfő vejének, Tiborcz Istvánnak az üzleti körei fognak profitálni, de a kínai befektetők gyárainak alapanyag-ellátása és termékeik piacra dobása jelentős logisztikai, szállítmányozási feladattal is jár. Tiborcz István portfóliójában pedig ilyen is van: a Waberer’s egész Közép-Európa egyik legnagyobb logisztikai vállalata, amely a közúti fuvarozás mellett már a vasúti áruszállításban is egyre jelentősebb szerepet tölt be. Amikor 2023 tavaszán a kormány eldöntötte, hogy a Debrecen-Macs Ipari Park intermodális konténerterminálját a GYSEV Cargo Zrt. fogja üzemeltetni, még úgy lehetett tudni, hogy ez a kulcsfontosságú logisztikai központ, amely az új debreceni gyárak, köztük az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó kínai cégek ellátásához járul hozzá, a magyar és az osztrák állam közös cégének érdekeltségébe fog tartozni. Csakhogy másfél év múlva, az osztrákok kiszorítása után a magyar állam eladta a GYSEV árufuvarozó cégének többségi részvénycsomagját, a vevő pedig éppen a Tiborcz többségi tulajdonában lévő Waberer’s International Zrt. volt. Így a kormányfő vejének, ha kismértékben is, de minden egyes olyan akkumulátor hasznot hajt majd, amelynek a szállításához az átrakóterminál szolgáltatásait igénybe veszik. A profittermelés ráadásul nem korlátozódik Debrecen vagy akár csak az ország határain belülre, hiszen a GYSEV Cargo abban az együttműködésben is részt vesz, amelynek keretében júliusban érkezett meg az első szállítmány az adriai Koper kikötőjéből Debrecenbe. A vasúti szállítást a GYSEV végezte, a szolgáltatás koordinátora a Ghibli-csoport, amely gyakran üzletel a magyar állammal. Tiborcz érdekköre tehát már a tengeri szállítmányozási útvonalba is bekapcsolódott.

Az állam pedig hol pénzzel, hol szabályozással segíti a hozzá közel állók érvényesülését például a kínaiak által nyújtott üzleti lehetőségek kihasználásában. Az út-, vasút- vagy víziközmű-fejlesztéseket az állam, vagyis az adófizetők pénzéből finanszírozzák, az újabb és újabb jogszabályok pedig sokszor egyszerűen csak arról szólnak, hogy elősegítsék a biznisz gyorsabb jövedelmezőségét. Az Energiaügyi Minisztérium a napokban bocsátotta társadalmi vitára azt a törvénymódosító javaslatot, amelynek alapján az ország egyes részein a jelenlegi 130 méter helyett akár 199 méteres szélerőműtornyot is lehet majd építeni, és az ehhez elfoglalt agrár­terület helyett még cseretermőföldet sem kell felajánlani. ¬