Lovas Rozi

Portré

2025. október 16.

Reviczky Zsolt

Lovas Rozi

színművész

„Nagyon hosszú ideig keresgéltem magam, a kitartásomnak köszönhetően lettem színész” – meséli magáról a Loupe Színházi Társulás 39 éves alapító tagja. Belsőépítész, filmes és színházi díszlettervező édesapja és a biobolttól a gyerekjátékokon át a rendezvényszervezésig sokféle vállalkozásba kezdett édesanyja nem igazán támogatta a színészet iránti vágyát. Budai környezetben nőtt fel, klasszikus lókiképzéssel foglalkozó húgával együtt. „Gyerekkorom óta mindig sportoltam, zenéltem. Jó tanuló voltam, egyszer lógtam egy hétig a teniszedzésről.” Tizenhat évig versenyszerűen teniszezett, női első osztályban is játszott, de „utáltam versenyezni, mert rettenetesen izgultam”. A Városmajori Gimnáziumban „a vagány társaságba tartoztam”. Kétszer felvételizett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, kétszer a Kaposvári Egyetemre, sikertelenül. Az ELTE Bölcsészkarára viszont felvették, egy évet olasz, kettőt filmelmélet szakon járt ki, aztán bekerült a kaposvári színészképzőbe. „Kellett idő és sok kudarc, hogy a gátlásaimat levetkőzve megérjek rá.” Mohácsi János és Znamenák István osztályában 2012-ben szerzett diplomát. „Sokat tanultam ott” – emlékszik vissza első társulatára Miskolcon. Őze Áron igazgatása alatt hívták a Pesti Magyar Színházba Júlia szerepére, majd tagnak, de a művészeti vezető Csányi Sándor a Tháliába „csábította”. 2016-tól a Radnótiban játszott. „Fájdalmas a szakítás a kedvenc társulatommal, szerencsére maradt a jó viszony.” Tavaly óta viszont teljes erővel a 2022-ben alakult Loupe Színházi Társulásra koncentrál.

Színházi rendezőként megismert férjével, Horváth János Antallal két gyermekük is született. Nagymaroson építkeznek: „Nagy családi ház az álmunk.” Hobbijai közé tartozik a szörfözés, a motorcsónakozás, a futás vagy éppen a legózás a kisfiával.

¬ A politikai környezetszennyezés, a gyűlöletkeltő plakátok elleni tüntetés egyik szervezőjeként miért érezte fontosnak, hogy állampolgári, anyai, színészi aggodalmainak és reményeinek is hangot adjon?

Ez a megszólalás a hitem, a szakmám, az életem esszenciája volt. Kellenek felemelő pillanatok az életünkben, amikor sok ember előtt tudjuk képviselni azt, akik vagyunk.