Konokszembesítés

„Halálomig vívni a lehetetlent, / Jóvátenni a jóvátehetetlent.” Benjámin László önmarcangoló verssorát tekintette életcéljának a sztálinista újságíróként elhíresült Méray Tibor, aki 1953-as fordulatától kezdve konok következetességgel ment a maga útján. Előbb pártberkekben, majd cikkek sorában szorgalmazott „tisztító vihart”, s ötvenhatos szerepe miatt emigrációba vonulva lett – Aczél Tamással közösen – első krónikása a magyar forradalomnak. Ő írta az első, máig megkerülhetetlen életrajzot a kivégzett miniszterelnökről, Nagy Imréről. A Kádár-rendszer kérlelhetetlen ellenfeleként lett szerzője, majd szerkesztője is a párizsi Irodalmi Ujságnak. A „veszélyes elem” 33 év után tehette be lábát ismét Magyarországra, s 1989. június 16-án Nagy Imre sírjánál ő mondott nagy feltűnést keltő búcsúbeszédet.