Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága
A szentendrei Ferenczy Múzeum szakemberei és Szilágyi Zsófia Júlia kurátor mintha látnoki képességgel éreztek volna rá a tökéletes időpontra, hogy Krasznahorkai László írói munkásságát a könyvek lapjain túl a múzeumi térben is kibontakoztassák. A kiállítást még júniusban, jóval a szerzőnek odaítélt irodalmi Nobel-díj kihirdetése előtt nyitották meg, majd az új keletű érdeklődésre tekintettel meghosszabbították 2026. január 4-éig. Képzőművészeti alkotásokból sem egyszerű érdekfeszítő kiállítást összehozni, az írói életművek esetében azonban a kihívás megsokszorozódik. A tárlat nem kronologikusan építkezik, de mindent bemutat, amit Krasznahorkairól érdemes bemutatni.
A kiállítótérbe belépve először széles papírszalaggal találkozunk, rajta az író egyes regényeiből kiemelt mondatokkal. Az így létrehozott szövegfolyam vizuálisan úgy fonja körbe a teret, ahogyan a Krasznahorkai védjegyévé vált végeláthatatlan mondatok a regényeit. A különböző tematikák nincsenek élesen elhatárolva egymástól, nincsenek külön megcímezve, de logikusan, a maguk gördülékenységével követik egymást. Külön szekciót kapott az utazás motívuma, ahol az egyes regényekből vett idézetek képzőművészeti referenciákkal párosulnak. Megjelenik például a Báró Wenckheim hazatér regény borítójául is szolgáló Szilágyi Lenke-fotográfia vagy a Mindig Homérosznak című kötethez készült Max Neumann-illusztráció. Külön térbe kerültek azok a művészek a műalkotásaikkal, akiket kiállításmegnyitókon vagy művészettel foglalkozó írásaiban méltatott a szerző, köztük Hegedűs 2 László, Bukta Imre, Ferdinand Hodler svájci festőművész vagy Mario Merz olasz képzőművész. Nem maradhattak ki a szentendrei Vajda Lajos Stúdió tagjai sem, köztük feLugossy László, Lois Viktor és Deim Pál, velük külön interjút is meghallgathatunk. A tárlaton több videó- és hanganyagban Krasznahorkai műfordítói mesélnek fordítási élményeikről, valamint az író Az ellenállás melankóliája című regényéből készült Werckmeister harmóniák című filmből nézhetünk meg részleteket. Bár az audiovizuális elemek olykor túlságosan „összeszólnak” a térben, emiatt a látogatónak időnként komolyan fülelnie kell, ha mindent érteni szeretne, mindez mintha még közelebb vinne a Krasznahorkai életművére jellemző, szemlélődő csendhez, amely a lehető legnagyobb nyugalmat és koncentrációt követeli meg.
Természetesen külön figyelmet szentelt a kurátor az író két legismertebb regényének, a Sátántangónak és Az ellenállás melankóliájának. A Sátántangót elsősorban a Tarr Bélával közös, filmes munkafolyamatokon keresztül ismerhetjük meg, míg Az ellenállás melankóliájához Góliát, a hatalmas bálnamotívum segít közelebb kerülni. A kiállítótérben több helyen is kisebb fakeretekkel találkozhatunk, ezekben, mint a családi archívumokban, az életmű szempontjából fontos képek, jegyzetek és újságcímlapok között szemezgethetünk, melyek hol a szerző élete, hol pedig a regényeit inspiráló alakok és helyszínek miatt válnak érdekessé, a Békés Megyei Hírlaptól kezdve a gyulai kocsmáról, baráti összejövetelekről, kiállításmegnyitókon és filmforgatásokon készült fotókig, a szerző és Tarr Béla kézzel írt jegyzeteitől a személyesebb hangvételű levelezésekig. A MűvészetMalom kiállítása elsősorban mintha nem is a száraz, informális tudás tömkelegének átadására törekedne, sokkal inkább Krasznahorkai sajátos hangulatvilágába enged betekintést a regényeiből kiragadott idézetek sokaságával és az azokat kísérő képzőművészeti referenciákkal. Bejárást enged abba a világba, amely szerint végső soron „Egy apró kudarc nyomorult alanyai vagyunk csupán ebben a nyilván káprázatos teremtésben”. ¬ Jakó Barbara
Marielle mindent tud
A telepatikus képességek a tinédzserek lelkéhez hasonlóan megfejthetetlen jelenségek. Dupla rejtély, ha egy tinédzser telepatikus képességekkel bír, és a pszichofegyvert otthon használja. Nincs az a család, amely ne bízna abban, hogy a személyes élettér megőrzése, az elhallgatás vagy a füllentés a boldog család záloga. Amiről nem beszélünk, abból baj nem lehet. A Marielle mindent tud címszereplője (Laeni Geiseler) egyetlen hétköznapi durva iskolai pillanatot, az osztálytársától kapott pofont követően képes szóról szóra elmondani bármit, amiről a szülei a vacsoraasztalnál nem beszélnek. Például azt, hogy a mama (Julia Jentsch) el-elszív egy cigit a fiatalabb munkatársával, miközben szexuális képzelgései támadnak. Az apa (Felix Kramer) egy könyvkiadói projekt vezetőjeként alulmarad egy regény borítójáról folytatott vitában, ám otthon azt mondja, érveivel megsemmisítette a beosztottjait. A telepatikus képességek vizsgálata komoly, bár semmit sem megerősítő, de nem is cáfoló tudomány, vagyis: remek filmalapanyag. Az ilyen történet kifejtésére többféle kedvelt zsáner létezik: Tom Cruise egy hacker leleplezésére többet költ, mint a Marielle mindent tud teljes büdzséje, Paolo Genovese egyik filmjének a szereplői kiteszik a mobiljukat az asztalra – nincsenek titkaik, jöjjön, aminek jönnie kell. Létezik a gyerekszobát, aztán az egész környéket lángba borító horror, pszichologizáló együtt ülés egy drága analitikus dizájnkanapéján, vagy megváltástörténet, amelynek szereplőjét sötét erők szabadítják a világra. A német rendező, Frédéric Hambalek keserűen vicces és tanulságos filmet készített arról, hogy egy szülői pofonnal aligha szerezhető vissza a boldogság. ¬ Szentgyörgyi Rita
Tiszta őrület
Laza borozgatós estének indul – brie sajttal, bruschettával, olasz fogásokkal –, két magányos szív összeboronálásának a szándékával Woody Allen 2024-es színpadi bravúrja, a Tiszta őrület. Az író, színész, humorista, filmrendező és producer Allen önéletrajzi ihletésű darabja önreflexív bizonyítéka annak, hogy a neurózis nemtől és kortól függetlenül bárkiben megvan, bárkiből kihozható. Persze a neurózis mellett a kedvenc alleni témák is előkerülnek, úgymint színház, nők, szex, szenvedély és szenvedés – az utóbbi kettő gyakran egymásból fakad. Az őrületbe forduló vacsora karakterei mindannyian valahol a lélek dosztojevszkiji mélységében szoronganak. A Tennessee Williams léptékű drámaírónak indult, végül bulvárdarabokkal felkapott Jake (Hevér Gábor) ugyanúgy, mint felesége, az éles nyelvű amazon, Sheila (Parti Nóra), akinek mindenről és mindenkiről van pár csípős megjegyzése. Az elegáns manhattani lakásban zajló, meghittnek induló együttlét főszereplője Sheila félénk húga, Fay (Balla Eszter) volna, akit egy jó családból való, kissé bamba könyvkiadóval, Richarddal (Szabó Kimmel Tamás) akarnak összehozni. Faynek ott akadt el a lemez, hogy a vőlegénye az oltárnál faképnél hagyta, helyette a legjobb barátnőjét vette feleségül. A szorongás – meg némi alkohol – hatására mindannyian folyamatosan poénkodnak, szurkálódnak, ám minden megváltozik, amikor megérkezik Jake kiszámíthatatlan, csalfa, férfifaló exe, Boots (Martinovics Dorina) azzal, hogy jelenlegi férje késsel támadt rá. Pedig a két introvertált szív, Fay és Richard már-már megnyílna egymásnak, ám a volt feleség megjelenésével elszabadul az érzelmi pokol. Sheila látványosan féltékenykedik, kiborul, Jake-ben eltemetett vágyakat, sebeket tép fel, ahogy Boots szembesíti egykori álmaival, a szerelemben járatlan úrifiú, Richard pedig a rámenős „hetéra” karjaiba veti magát. Boots az ujja köré csavarja, manipulálja újabb „áldozatát” a nem is úgy megesett történetével, ahogy azt addig elhitette. Woody Allen utánozhatatlan stílusát, humorát, poénjait szenvedéllyel és iróniával tolmácsolja a kiváló színészgárda Puskás Tamás rendezésében. ¬ Szentgyörgyi Rita
Philip Glass: Szöveg zene nélkül
Dinamikus, állandó lüktetésű, ezerszínű művei negyven-ötven éve a kortárs zeneirodalom széles körben hallgatott és szeretett alkotásai közé tartoznak. Kevesen tudják korunk egyik meghatározó komponistájáról, Philip Glassról, hogy már negyvenéves is elmúlt, már mögötte voltak olyan remekművek, mint az 1976-ban az avignoni színházban bemutatott és még abban az évben a New York-i Metropolitanben is előadott Einstein a tengerparton, amikor még mindig nem tudott megélni a zenéjéből. Gyerekkorától dolgozott apja lemezboltjában, ott találkozott mindenféle zenével. A tanulmányai után volt szállítómunkás, autodidakta vízvezeték-szerelő, taxisofőr, míg színésznő felesége takarítást vállalt. Szellemi és művészi „vízgyűjtő területe” hatalmas, az indiai-tibeti buddhista kultúrától a dzsesszen át a rockzenéig. Ő volt az, aki a hangerősítést bevezette a komolyzene eszköztárába. Személyi, baráti, munkatársi kapcsolatai óriási kört fognak át: Samuel Beckett, Nadia Boulanger, Ravi Shankar, Martin Scorsese, Allen Ginsberg, Doris Lessing, a dzsessz legnagyobbjai mellett ismert és kevésbé ismert művészek, tudósok, filozófusok, buddhista tanítók tömegét. New York hatvanas-hetvenes évekbeli „hatalmas kreatív robbanásának” epicentrumában, kidobott bútorokkal berendezett loftlakásokban élt sokáig. Aztán persze befutott zeneszerzőként, zongoristaként és a művei előadására szervezett együttesével is.
Nyolcvankilencedik évében jár, háromnegyed évszázada komponál. Tíz éve írta meg az emlékiratait. Monumentális életművet épített föl. Legnépszerűbb operája, a Szatjágraha a fiatal Mahátma Gandhiról szól. Írt operát Albert Einsteinről, Johannes Keplerről, Galileo Galileiről, Franz Kafka A per című regényéből, Jean Cocteau műveiből. Húsz operája mellett rengeteg filmzenét komponált. Időskori, 13. és 14. szimfóniáját pár évvel ezelőtt mutatták be. Szimfóniaként (5.) jegyzik a buddhista rekviemjét, a Nirmanakayát. Versenyművek, kamaradarabok, szólódarabok, dalok sokaságát jegyezte. Koncertjein olykor maga Ginsberg adta elő a verseire Glass által írt dalait az ő zongorakíséretével. Emlékirataival részesei lehetünk nem mindennapi kalandjainak. ¬ révész sándor
Verdi: Nabucco
Hálával gondolhatunk Bartolomeo Merellire, a milánói Scala egykori impresszáriójára, aki kierőszakolta az élete válságos korszakát élő Giuseppe Verdiből a Nabuccót, amely hatalmas sikerrel söpört végig Európán, és a legnagyobb komponistasztárok közé emelte a zeneszerzőt. Máig sikerdarab, a zsidó rabszolgák kórusa, a Va, pensiero az operairodalom legismertebb slágerei közé tartozik, úgyszólván népdal lett Itáliában. A Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar Andrea Battistoni vezényletével adja elő a művet. Battistonit szokatlanul korán fedezték fel, ő volt a legfiatalabb karmester, aki a Scala színpadára lépett. A veronai Arenát el sem lehet képzelni nélküle. A berlini Deutsche Oper Nabucco-produkcióját is ő dirigálta. A címszerepet ezúttal Amartüvshin Enkhbat mongol baritonista énekli, aki a Plácido Domingo által alapított Operalia győztese volt, és kétszer is elnyerte az operaénekesek Oscarjának tartott International Opera Awards legjobb baritonistának járó díját. Verdi felesége, Giuseppina Strepponi egykori szerepét, Abigél különlegesen nehéz szólamát Maria José Siri uruguayi szoprán adja elő, a Scala – és sok más jelentős operaház – sztárja. Zakariás főpapként Jevgenyij Sztavinszkij orosz basszistát hallhatjuk, aki többször fellépett már a budapesti Operaházban. Zakariás téríti át a zsidó hitre Fenénát, akit az I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny győztese, a mezzoszoprán Vörös Szilvia, a Bécsi Staatsoper énekese, a Salzburgi Ünnepi Játékok meghívottja alakít, és nem mellesleg ő énekelte Juditot A Kékszakállú herceg vára Grammy-díjra jelölt felvételén. Izmael szerepében a Pécsett felfedezett, a Nemzeti Filharmonikusokkal rendszeresen fellépő lírai tenor, Horváth István lép fel. ¬ Révész Sándor
Hollywood hercege
Egy ortodox magyar zsidó Amerikában, mátészalkai zsidó akcentussal. Schwartz Bernard, illetve Bernie Schwartz, aki Kertész Mihály (Michael Curtis) után választott magának művésznevet, a Spinoza Színház kicsiny színpadán látható. A száz éve született Tony Curtist idézi meg Sándor Anna darabja Czeizel Gábor hangulatos, dinamikus rendezésében. A Van, aki forrón szereti dizőzjelmezével indul Mészáros Tamás színészi átváltozása Hollywood hercegévé, és a Minden lében két kanál dallamával zárul. Az ötletes keretezés mögött Tony Curtis magán- és szakmai életének legmélyebb titkai kerülnek napvilágra. Az ötvenéves sztár felkeres egy pszichiáternőt, mert egyre elhatalmasodó alkohol- és drogproblémái vannak, a magánélete kész csőd. Spilák Klára hitelesen hozza az életeseményekre, elfojtott érzésekre, önreflexióra alapozó segítőt, az egyetlen nőt, aki Curtis közeledését visszautasítja. Mészáros Tamás a kissé neurotikus, sármját minden helyzetben bevető, vicceskedő „fiút” testesíti meg, a színészre jellemző színpadias allűrökkel. A filmezést szórakozásból, a figyelem elnyeréséből választó Bernie (családi becenevén) gyerekkorának sötét bugyraiba kénytelen leásni a terápia során. Szegénység, bronxi utcagyerekeskedés, skizofrén anya, a felügyeletére bízott imádott öccse, aki miatta halt meg autóbalesetben, egy másik fivér, aki élete nagy részét elmegyógyintézetben töltötte, hasonló tünetekkel, mint az anya. Mindez a „szép gyerekkorom volt” illúziójába elfojtva, másfelől arra motiválta, hogy Hollywoodban próbáljon szerencsét. Kellemes, vonzó külső, könnyen jött sikerek, pénz, nők minden mennyiségben. Közel kétszáz film, három házasság, hat gyerek. Elrontott élete legnagyobb kudarcának tartja, hogy apaként megbukott. Hullámzó érzelmi állapotok, magány, függőségek, önvád az egyik oldalon, a cipelt lelki súlyok letétele, fájdalmas szembenézés a másik oldalon. Mire 25 év után véletlenül találkoznak, Bernie Schwartz az újrakezdés bátorságáról tett tanúbizonyságot. Megfogadta a terapeuta tanácsát, elvonókúrára ment, új életet kezdett egy Las Vegas-i farmon lovakkal, lovak mentésével és egy majd ötven évvel fiatalabb feleséggel… ¬ Szentgyörgyi Rita
Martin Korte: Ésszel a géppel
Van-e esélye az emberiségnek a gépekkel szemben olyan világban, ahol a többségnek már az is problémát okoz, hogy ne nézegesse ötpercenként az okostelefonját munka közben? A rohamos ütemben fejlődő digitális technológia az elmúlt évtizedek legnagyobb csodája, de egyben az egyik legveszélyesebb vívmánya is. Ismeretterjesztő könyvében Martin Korte német neurobiológus arra vállalkozik, hogy választ adjon a lehető legtöbb, a digitális világgal kapcsolatban felmerülő kérdésre, és tisztázza, milyen esetekben jogos a félelmünk. Már az első fejezetben kiderül, hogy a multitasking mítosz, és az okostelefon puszta látványa is végzetes következményekkel járhat a hatékonyságra, de a szerző igyekszik megmutatni azokat a helyzeteket, amikor kifejezetten előnyös lehet mégis megbarátkozni a modern technológiával. A könyv hat fejezetében kirajzolódnak a területek, amelyek a német neurobiológust – és valószínűleg a közvéleményt is – foglalkoztatják. Külön részt szentel a digitális technológia felhasználásának az oktatásban és a digitális média különböző generációkra gyakorolt hatásának, de viszonylag hosszan tárgyalja az elmúlt évek egyik legfelkapottabb témáját, az AI kérdését is. A szerző az emberi agy működését is bemutatja, ami rendkívül érdekes ugyan, de talán szakmai ártalom, hogy időnként leginkább egy középiskolai biológiakönyv benyomását kelti – még a mellékelt ábrák is mintha egyenesen egy tizedikes tankönyv idegrendszerről szóló fejezetéből származnának. Korte mindent elkövet, hogy a laikusoknak is érthető módon magyarázza el az agyban lejátszódó folyamatokat, ez ugyanis kulcsfontosságú az AI megértéséhez, akkor is, ha a közhiedelemmel ellentétben az nem az agy működését utánozza le, és ahogy a könyvből kiderül, ennek nagyon jó oka van. Az Ésszel a géppel egyszerre szól a hétköznapi koncentrációs problémákról, a digitalizációval összefüggő társadalmi és tudományos kérdésekről és a civilizációt érintő perspektívákról is. Racionálisan veszi számba, mit tudunk és mit nem tudunk az emberi és a gépi gondolkodásról, és hogyan lehet a digitális fejlődést az emberiség hasznára fordítani. Letisztult, kompakt és multifunkcionális útmutató – kicsit olyan, mint a digitális eszközök, amelyekről szól. ¬ Tárnoki Ágnes
Török Ábel: A harmadik ég
A kortárs világirodalomban egyre többször találjuk magunkat a világ zsibbasztó zajától távol eső, zárt közösségekben. Az Énekelek, s táncot jár a hegy (Irene Solá) a Pireneusokba visz, az Égből hullott három alma (Narine Abgarjan) egy örmény hegyi faluba, a Hiányod maga a sötétség (Jón Kalman Stefánsson) zömében Izland távoli fjordjaihoz. El, el, el! Török Ábel A harmadik ég című regényében is egy világvégi, időtlen északi faluban találjuk magunkat. Ez az eltávolítás pedig azért működik tökéletesen, mert ebben a csendben sokkal hangosabbá válik az, ami igazán fontos. Hogy emberek vagyunk és kapcsolódni vágyunk egymáshoz, a természethez, a közösségünk tagjaihoz. Hogy a világ legtermészetesebb dolgaként figyelünk egymásra és segítjük egymást, hogy tanulunk a körülöttünk dolgozó erőkből, a megfoghatatlanból. A még most is csak 25 éves, klasszika-filológus-bizantinológus műfordító Török Ábel regénye 2025 novemberében elnyerte a Nők Lapja által meghirdetett legjobb magyar kortárs regény díját. „Ősszövegét” a szerző 17 évesen írta a Norvégiában cserediákként töltött idő, élmények által inspirálva. Az anyagot azóta többször átdolgozta – rövidítette és szikárabbá tette, de a szöveg lényegi része nem változott. A mesés, mágikus realista elemekkel gazdagított történetet varázslatos, a csontjainktól a szívünkig mindent átmozgató költészet szövi át. Tele van apró szigetekkel, ahol jó elidőzni, van idő lélegezni. Jó a mondatokat megízlelni, és megéri megállni. Megállni, hogy kortalan bölcsek tanácsát kérjük, hogy meghalljuk a hol kegyes, hol pusztító természet üzenetét, hogy aztán rátaláljunk a saját hangunkra és belső erőnkre is. Megállni, hogy érezzük a szerelmet, a szinte észszerűtlen hűséget, észrevegyük a magányt, vagy hagyjuk, hogy a fájdalom karcoljon és a határainkon is túlra rántson. Mert ez a történet sem sebek és fájdalom nélkül való. Csak nagyon szépen fáj. ¬ Tossenberger Adél
Golden repair – Finom illesztések
Rendbehozható még a kapcsolat ember és természet között, képesek vagyunk újra otthonunkként gondolni a természetre, tudunk még megálljt parancsolni a kizsákmányolásnak, a hétköznapi ember feje felett zajló, pusztán gazdasági érdekeket kiszolgáló hatalmi döntéseknek? Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorát teszi fel a Ludwig Múzeum legfrissebb tárlata. A Golden repair – Finom illesztések a kurátor páros, Dabi-Farkas Rita és Popovics Viktória korábbi, 2023-ban bemutatott, Vigyázat! Törékeny! címet viselő kiállításának folytatása. A Vigyázat! Törékeny! a legkülönbözőbb nézőpontokból mutatta be a gondoskodás értelmezési lehetőségeit. Az intézményi határokat feszegető kiállítási koncepcióért és megvalósításáért a legjobb kurátornak járó AICA-díjat is elnyerték. A mostani tárlat központi szerepe a gondoskodás helyett a helyreállítás, javítás és gyógyulás lett, így egyszerre vált összekapcsolhatóvá napjaink természeti válsága, társadalmi rendszerünk sebezhetősége, a kizsákmányolás és az elnyomás legkülönbözőbb formái. A kiállítási térbe belépve Kader Attila munkájával találkozunk, aki két különböző perspektívába állítva, a falon kitömve, illetve talapzatra rögzítve ábrázolt antilop révén ütközteti az ősi közösségek hagyományát a nyugati társadalom státuszszimbólumával. A kiállítás első felében az alkotások többnyire az egyes kultúrák ősi hagyományait felelevenítve reagálnak a jelen égető problémáira, és vázolnak fel lehetséges jövőképeket. Szemző Zsófia az alkotásaiban a növényi magvak történetén keresztül hoz létre fiktív herbáriumot, míg El-Hassan Róza az arab népi építészet hagyományait felhasználva reflektál a menekültválság és a szír háborús helyzet okozta problémákra. A Fuzzy Earth projektje a tér középen elhelyezett többméteres papírmasé fatörzzsel olyan szentély érzetét teremti meg, amely tükörként mutatja fel, hogyan áldozzuk fel teljes ökoszisztémánkat a technikai fejlődés oltárán. Több munkában is visszatér a fogyasztói kultúránk mögött megbúvó, történelmünket meghatározó kolonizáció kérdése. Izgalmas Neyen Pailamilla Fundición című performance-ának videója, amely a kakaó gyarmatosításának történetét eleveníti fel, és a világhírű svájci Lindt csokoládégyár hagyományát vonja kritikai vizsgálat alá.
A kiállítás második felében lévő művek sokkal inkább az egyén és a hatalom viszonyrendszerén keresztül kérdeznek rá a természettel való kapcsolatunkra. Többek között Erdei Krisztina és Hatala Noémi a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület tagjaival közösen készített munkájában a heves vitákat kiváltó akkumulátorgyárakkal szembeni kollektív cselekvés lehetőségeire világítanak rá. Nagy Csilla és Süveges Rita kutatásalapú művészeti projektje a radioaktív hulladék tárolásából adódó kockázatokat és veszélyeket tárja fel. A Golden repair, bár kevésbé újító kurátori gyakorlatokon keresztül, de sok nézőpontot és különböző műfajokat felvonultatva közelíti meg a társadalmi és természeti kapcsolataink helyreállításának lehetőségeit. ¬ Jakó Barbara