Mélységimámor
„Amikor a német gazdaság nulla százalékkal nő, és mi kétszer olyan gyorsan, akkor az szintén nulla” – ezzel magyarázta Nagy Márton, hogy miért stagnál a magyar gazdaság. A miniszter jövőre látványos élénkülést vár, a friss adatokból azonban ez nem olvasható ki.
Büszkeség és balítélet
Potenciáliskétségek
Magyarország költségvetése „potenciálisan nem felel meg a követelményeknek” – állapította meg a kilátásokat értékelve a múlt héten az Európai Bizottság (EB). A kijelentés értelmezéséhez hozzátartozik, hogy az EU 2024 óta az államadósság fenntartható csökkentésének megítélése során egyetlen mutatóra fókuszál: a tagországok nemzeti költségvetésének úgynevezett nettó kiadási plafonjára, amelyről a kormányokkal négy-öt évre előre megállapodik (ebbe egyebek mellett nem számítanak be a kamatokra és az uniós finanszírozású programokra tervezett kiadások). Ha a tagállam nem teljesítené azokat a kötelezettségeket, amelyeket e szabály jegyében vállalt, akkor választhat, hogy vagy a kiadásokat korlátozza, vagy a bevételeit növeli. A magyar kormány azonban a kiadásait folyamatosan növeli, a bevételeiből pedig egyre többet enged el, például a gyermekes anyáknak járó adómentességgel. Pedig tavaly az EB több tagállammal, köztük Magyarországgal szemben ismét elindította a költségvetési fenntarthatóságot kikényszerítő túlzottdeficit-eljárást. Ennek keretében megállapította, hogy 2025-ben a nettó kiadások legfeljebb 4,3 százalékkal, 2026-ra pedig újabb 4 százalékkal növekedhetnek. Ezt a plafont a magyar költségvetés az idén garantáltan átlépi, és jövőre még messzebbre távolodik tőle.
E szabályokon lazított az úgynevezett mentesítési záradék, amelynek lényege, hogy a védelmi kiadások növelését a költségvetési hiánymutató számításánál nem veszik figyelembe – és nem csupán előretekintve, de visszamenőlegesen sem. Ennek az a logikája, hogy a katonai kiadások más fontos területekről vonnak el forrásokat. A mentesítési záradék az EB megfogalmazása szerint megkönnyíti a védelmi kiadások növelését, a középtávú fenntarthatóságot azonban nem veszélyeztetheti. Ez tehát sajátos kísérlet a két ellentmondó cél közötti lavírozásra. Mivel Magyarország 2021-ben a GDP 1,1 százalékát fordította védelmi célokra, majd ezt fokozatosan, 2024-re 2 százalékra emelte és ezt az arányt azóta is tartja, a költségvetés némi mozgástérhez jutott, eltérhet a nettó kiadások korábban megállapított plafonjától. Ezt a kedvezményt a túlzottdeficit-eljárásban is érvényesíteni lehet.
Az EB bejelentése „potenciális” meg nem felelésről szól. Mi ebben a potenciális, és mi a meg nem felelés? A leegyszerűsített válasz az, hogy a költségvetés már idén is letér a megállapított nettó kiadási pályáról, vagyis átlépi a jóváhagyott plafont, ám ez a brüsszeli megítélés szerint a mentesítési záradékot figyelembe véve még elfogadható. Jövőre azonban fennáll a veszélye, hogy a költségvetés nem felel meg az uniós keretrendszernek. Ez már csak azért is bekövetkezhet, mert a bizottsági előrejelzés a 2026-ra prognosztizált deficitben nem vette figyelembe a 14. havi nyugdíj fokozatos bevezetésének költségeit. A „potenciális” veszélyt Nagy Márton is érzékeli, és hétfőn az Országgyűlés költségvetési bizottságában azt fejtegette: az a cél, hogy a védelmi záradék mozgásterét ne lépje túl a kormány, mert ha megteszi, a túlzottdeficit-eljárás következményei élesednének. Ezzel burkoltan arra is utalt, hogy jövőre szükség lehet a kiadások csökkentésére vagy a bevételek növelésére. A helyzetet az Európai Bizottság a tavasszal értékeli, így a kiigazítás a választások utánig halasztható.
